Életutazások - I./30. és 31. részek - Corn & Soda

Életutazások – I./30. és 31. részek

Két új résszel folytatódik az Életutazások című folytatásos regény.

Z idéz

Élt közöttetek egy Mária nevű bölcs asszony. Az ő szavait fűzöm az eddig történésekhez: „A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek.”

Heten a pub-ban

A pub különszobájában a társaság túl volt a szüneten és hosszan folytatták a beszélgetést. Egyre bátrabban szóltak hozzá a témákhoz, még L is feloldódott.

M fáradni kezdett, rápillantott az órájára, ami este 11 órát mutatott. B észrevette M gesztusát és megszólat: „Nem akarlak titeket elküldeni, mert nagyon jól érzem magam veletek, de későre jár. Folytassuk a héten, amint lehet.” A szemek M-re szegeződtek. Nem volt nehéz M-nek rájönnie arra, hogy a társaság minél hamarabb szeretné az újabb összejövetelt. Arra gondolt, hogy jó lenne egy kis szünet, mert fáradt és úgy érezte, nem bánná, ha ülepedne mindenkiben a sok új élmény. Y ráérezhetett arra, ami M fejében jár, mert megszólalt: „Mi lenne, ha hétvégén folytatnák egy több napos kirándulás keretében? Végre használhatom az autómat. Illetve kellene még egy autó, hogy mind elférjünk. Megszervezem szívesen a közös hosszú hétvégénket.” – mondta nagy hévvel. „Benne vagyok. Nekem is van autóm. Kettő elég lesz.” – szólt hozzá B. Az egész csapat lelkesen helyeselt. L kérdőn nézett a párjára, N-re, mert még nem beszélték meg azt, hogy meddig maradnak. N észrevette a lány tekintetét és rögtön reagált, miközben megfogta L kezét: „Mi is megyünk.”

M megörülve az ötletnek így szólt: „Jó, menjünk. Y, rád bízzuk magunkat, legyen meglepetés az útvonal és az úticél számunkra. Találkozzunk itt a pub előtt pénteken hatkor.” M B-hez fordult, és azt kérdezte: „El tudsz szabadulni? Mi lesz a pub-bal?” B rövid gondolkodás után így felelt: „Itt van a fiam. Boldog lesz, ha rábízom a munkát. Majd elhívja egy barátját segítségül. Meg fogják oldani. Épp itt az ideje, hogy…” B nem fejezte be a mondatot. Felpattant és így folytatta: „Akkor pénteken! Én is örülök nagyon!”

Együtt haladtak hatan a kis utcában, miután elbúcsúztak B-től és a fiától. Egészen pontosan: gyors léptekkel elöl haladt N és L. Utánuk W és Y lemaradva, mögöttük pedig S és M haladt. Nekik, négyüknek nem akaródzott a sietség. A saroknál N és L bevárta őket. Ácsorogtak egy darabig, amikor N megszólalt: „Mi hazamegyünk. Y, jössz te is? Y zavartan felelt: „Még semmi kedvem hazamenni. Menjetek csak, pihenjetek. Nem jöttök velem még valahova levezetni az estét?” – nézett M-re, W-re és S-re. A kérdezettek szinte egyszerre bólintottak beleegyezésük jeléül. „Jó, ti menjetek nyugodtan, jó szórakozást! Nem sokára újra együtt! – mondta lelkesen N. Elköszöntek, majd a szerelmes pár egymásba karolva Y lakása felé vette az irányt.

„Menjünk oda?” – nézett M-re kérdően S. Y meglepetten kérdezte meg: „”Oda? Hova is? Ti már voltatok együtt valahol?” S zavartan tekintett félre, de M nyugodtan felelt: „Igen, tegnap este még beszélgettünk egy helyen.” Y nem firtatta tovább a témát. „Jó, akkor menjünk „Oda”!” – nyomta meg jelentőségteljesen a mondat végét Y. Tíz perces séta után először Y lépett be abba a szórakozóhelyre, ahová előző éjjel M és S tért be. Y azonnal felmérte, hogy az egyik asztalnál több munkatársa ül. Lelkesen integettek Y felé, jelezve, hogy menjen oda hozzájuk. Y mosolyogva mutatta, hogy másokkal van. A kollégái értetlenül néztek. W és S hasonlóan járt, mert egy másik asztalnál az egyetemi társaik ültek. A jelenet hasonlóan játszódott le: integetés, elutasítás. Találtak egy négyszemélyes asztalt a pub viszonylag félreeső részében. Éppen hogy leültek, amikor Y, W és S telefonja üzeneteket jelzett. Mind a hárman felnevettek. S fűzte hozzá: „Eddig bírták. Ne feleljünk, hadd egye őket a kíváncsiság.” W és Y helyeseltek, M pedig rájött, hogy mi a derültség oka és mosolyogva szólt hozzá: „Hát csak egye őket.”

Csizmadia Attila

Ez is tetszeni fog...