KiSZINeztük a nyár végét Szegeden - Corn & Soda

KiSZINeztük a nyár végét Szegeden

A nyár vége a napfény városában már évek óta a bulizásról szól. Egész pontosan idén már 50 éves volt a Szegedi Ifjúsági Napok. Persze a mai formáját csak pár éve, 2002 után vette fel, de korábban is voltak már összejövetelek, aminek köszönhetően ezt a szép kort megélhette a fesztivál. Idén is ellátogattunk rá, így most az élménybeszámolónkat olvashatjátok.

Augusztus 22 és 26 között zajlott az idei fesztivál, és bizony nem volt eseménytelen. Már az első este, szerdán egy az egész országot bejáró hírrel kezdődött, miszerint Majka és Curtis nem dolgozik tovább együtt, utóbbi drogproblémái miatt. Erről biztosan ti is hallottatok, vagy olvastatok már. Az eset akkora port kavart, hogy arról az összes fesztiválozó beszélt, szinte minden baráti társaságban legalább egyszer megvitatták a témát. Pontosan ezért én többet erről már nem is szeretnék írni. Már mindenki kivesézte a dolgot, lépjünk is túl rajta. Annyit egyébként érdekességképp az eset kapcsán mégis megjegyzek, hogy a botrányos koncert utáni napon több helyről is drogprevenciós szóróanyagok  köszöntek vissza. Bár a kezdeményezés, hogy tájékoztassák az embereket a drogokról szép, de hogy ezt egy ilyen eset után teszik, talán nem túl szerencsés.

A másik népszerű beszédtéma még Sean Paul lemondott koncertje volt. Nem szokatlan a fesztiválokon, hogy egy-egy fellépő végül nem tud elmenni, így magáról a fellépés lemondásáról nem is írnék rosszat, de ahogyan azt a szervezők kezelték, már nem volt teljesen profi. Egyéb rendezvényeken ilyenkor más helyszínekről hívnak át zenészt, vagy dj-t. Ezt a SZIN szervezői is megtehették volna, hiszen a fesztivállal egy időben zajlott még két másik többnapos zenés buli, ők mégis inkább amellett döntöttek, hogy átszervezik a műsorrendet.

Ezeken kívül a fesztivál fő eseménye a Pet Shop Boys koncert volt, ami viszont sajnos nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Egyszerűen unalmas volt, és egyébként az is felmerült, hogy playbackeltek. Az emberek egy hatalmas bulit vártak péntek estére. Ehelyett a közönség csak zavarodottan álldogált és hallgatta a popnyálat. A hatásra az is rátett, hogy előttük a Halott pénz jól felpörgette a népet. Ehhez hozzátenném, hogy a popzene nagyon messze áll tőlem, de a különbség rendkívül szembeötlő volt.

Fotó: Juhász Mihály

Azt meghatározni, hogy melyik volt a legjobb koncert, szinte lehetetlen. Mégis, mikor egy bulin azt látni, hogy a tömegben valaki egy tujával ugrál, akkor azt lehet sejteni, hogy jó helyen van. Ez pedig a Bëlga fellépésén volt, ahol a zárás természetesen az Egy-két-há volt. Talán felszabadító obszcén szavakat ordibálni, vagy csak jól esik néha hülyének lenni, de az a szám mindig osztatlan siker a srácok koncertjein.

Az összes koncertre elmenni egyértelműen lehetetlen volt. Megpróbáltuk kiválogatni a legérdekesebbeket, illetve azokra is elnézni, legalább egy-két szám erejéig. Az angol Wilkinson egy elég kemény Drum and bass bulit tolt, majd a Punnany Massif hozta a tőlük elvárható szokásosat, de a Szabó Balázs Bandájára se lehet egyetlen rossz szavunk sem.

Csütörtökön hanyagoltuk a nagyszínpadot, ami helyett a PASO és a Maszkura és a Tücsökraj zenekarokat hallgattuk meg, a már említett Bëlga mellett. Az alternatív vonal nem volt csalódás. Poénos és király volt az egész, este pedig Metzker Viktória szettjeire rendesen lehetett topogni és ugrálni is.

A pénteki nagyszínpadi buliról már írtam, arról viszont, hogy a csalódás után egyből átvettük az irányt a Brainsre, még nem. Idős és fiatal egyaránt élvezte a bulit, de erre a részre, már hogy a fesztivál mennyire családias, még később visszatérek. Rajtuk kívül még Péterfy Bori, Vasovski és a Katapult Dj fellépésre néztünk be. Mindegyik eszméletlen volt, bár utóbbi nekünk már picit kemény volt.

Az utolsó napról a leginkább említésre méltó koncert a Lovasi’18 volt. Az egésznek volt egy olyan hangulata, mintha visszarepítettek volna minket a Woodstocki fesztiválra. Persze nem tudom, hogy az milyen lehetett, de a képzeletemben úgy él, mint az említett koncert. A fellépőt nem érdekli, hogy ő meddig van kiírva, addig játszik, amíg kedve van, ez esetben jóval tovább, mint a kiírásban, és a zenélés alatt rengeteg kiállást és szólót nyomtak le. Náluk még azt is meg kell említeni, hogy meglepetés vendégként Falusi Mariann is énekelt pár számot, akinek, ha őszintén megmondjuk, libabőrözősen jó hangja van.

A koncerteken kívül még egy rakat másik program is volt, amiből csak egyet emelnék ki egy videóval, amit a kedves barátaimnak köszönhetek. Srácok, kösz a bulit, de az, hogy ezen kétszer is végig kellett miattatok mennem, mert az első próbát nem vettétek fel, az nem volt szép.

Szóval a családias jelleg. Ahogy azt fentebb is írtam, idős és fiatal, mind jól érezte magát a fesztiválon. Ez persze abszolút pozitív, mégis szürreális a nyakukon kisgyerekkel bulizó szülőket látni. Azért fura ez, mert ahogyan említettem az Egy-két-há számot is lehetett hallani, illetve a Katapult Dj is hozta a formáját a “Mi a f*sz van!” közönségordibáltatással, ami nyilván nem gyerekbarát húzás. Nem mondom, hogy ezek a szülők rosszul nevelik csemetéiket, sőt, ha a koncerteken látottakat, hallottak átbeszélik, az a legjobb kulturális nevelés, mégis egy olyan rendezvényen, ahol isznak és hánynak, nem arra számítunk, hogy kisgyerekekkel együtt fogjuk csapatni az éjszakában.

Fotók: SZIN – Facebook

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: