Kortárs Arcok - Damien Hirst - Corn & Soda

Kortárs Arcok – Damien Hirst

Botrányhős, műgyűjtő, designer és impresszárió – ő Damien Hirst, aki a mai napig Anglia leggazdagabb művésze, multimilliomos sztár, aki kiváló érzékkel provokálja a sajtót és közönségét, tudja, mikor kell valami vérlázítót mondani vagy tenni. Erősen pénzközpontú művészetfelfogása egyfajta görbe tükröt állít a művészeti piac és a hozzá szorosan kötődő műítész-birodalom elé, tudatosan igyekszik minden, a művészethez kapcsolódó illúziót lerombolni.

Damien Hirst

Damien Steven Hirst 1965-ben született az angliai Bristolban, Leeds-ben nőtt fel, tanulmányait pedig a leedsi College of Artban, majd a nagy múltú londoni Goldsmith College-ben végezte. Az intézmények önállóságra és kreativitás nevelő rendszere mellett az üzletviteli tradíciókat egyaránt elsajátította – ez a párosítás nagymértékben befolyásolta művészetfelfogását. A kortárs, általa erőtlennek és lagymatagnak titulált angol művészeti légkört tudatosan meg akarta változtatni, új irányokat kívánt lefektetni. A mai, feltörekvő generációnak éppen ezért nagy példaképe Hirst, hiszen szinte minden próbálkozását siker koronázta, szegény sorsból a felső tízezerig jutott el.

A brit YBA, vagyis a Young British Artist csoportosulását az általa megszervezett 1988-as Freeze (Fagy) elnevezésű csoportos kiállítástól eredeztetjük. A legendássá vált tárlatot a kelet-londoni Dockland kikötőjének egyik raktárépületében szervezték meg, ahol Hirst és évfolyamtársai nem kisebb személyek előtt mutatkoztak be, mint Nicholas Serota (akit abban az évben neveztek ki a Tate Gallery igazgatójának) és a híres műgyűjtő, az iraki származású Charles Saatchi. Bár a kiállítás nem hozott azonnali sikereket, a hatása annál inkább jelentős volt: Saatchi vált Hirst legfőbb mecénásává és pártfogójává, az YBA pedig később a brit művészeti világ egyik legmeghatározóbb csoportosulásává vált.

Physical Impossibility of Death in the Mind of Something Living (A halál fizikai képtelensége egy élő tudatában) – 1991

physicalImpossibility

Hirst munkásságának alapvető témája a halál és az élet közötti viszony, az enyészet felfoghatatlan mivolta, ami szinte az összes alkotásában fellelhető. Az örök kérdést viszont minden szentimentális vonástól megfosztva, a maga brutális, nyers valóságában ragadta meg, mint ahogy nagy példaképe, Francis Bacon is tette. A rothadó elemek kivétel nélkül helyet kaptak Hirst korai munkásságában, ami mellé a botrányok reklámértéke, mint állandó páros nemcsak hírnevét, de művei magas árait is biztosították. Hirst nagy elődöktől tanult: a Sex Pistols PR-zseni, a „kissé” anarchista Malcolm McLarentől kapott lecke révén jól tudja, hogyan tartsa fenn a média figyelmét. A hírnevet a Physical Impossibility of Death in the Mind of Something Living (A halál fizikai képtelensége egy élő tudatában) hozta meg számára. Saatchi segítségével hozta létre a művet, egy cápa tetemét helyezte egy formaldehiddel (formalinnal) töltött akváriumba. A cápát Saatchi vásárolta 6 ezer fonttért egy ausztrál halásztól, valamint az akvárium előállítási költségét is fedezte. A bizarr műalkotás képe bejárta a világot, a sajtó által generált hírverés pedig reflektorfénybe emelte Hirstöt. A kiállítás napján a mű már el is kelt 50 ezer fonttért, 2004-ben pedig második tulajdonosa 12 millió dollárt fizetett érte. Hirst vagyonossá vált, az elkövetkező években pedig egyre csak gyarapította egyébként sem karcsú bankszámláját.

1993-ban Angliát képviselte a Velencei Biennálén Mother and Child Diveded (kettős jelentésű: Anyától elválasztott gyermek vagy Szétvágott – elszeparált – anya és gyermek) című alkotással, melyben hosszában kettévágott tehenet és borját mutatta be négy formalinnal töltött akváriumban. Hasonló művek sora következett, mint például az Away from the flock (Távol a nyájtól) vagy a This Little Piggy Went to the Market (Ez a kis malacka elment a piacra). Előbbihez érdekes történet kötődik: valószínűleg Hirst bízta meg Mark Bridger oxfordi művészt, hogy öntsön fekete tustintát a formalinban tárolt birkára, Bridger pedig elkeresztelte Black Sheepre a már „megrongált” művet. Hirst feljelentésére Bridger felfüggesztett börtönbüntetést kapott, a hírről természetesen az egész nyugati sajtó beszámolt.

hirst_piggy

This Little Piggy Went to the Market (1996)

1995-ös Two Fucking and Two Watching (Ketten b**nak és ketten nézik) elnevezésű műve is kellőképpen felkavarta a publikumot. Két, egymásnak háttal fordított, fej nélküli, immár formalin nélkül bemutatott oszló bika és tehén tetemet prezentált, amit csupán egy akvárium választott el a nézőktől. A new yorki egészségügyi hatóság azonnal betiltotta a művet, mondván a nézőket olyannyira felkavarhatja a látvány, hogy elhányhatják magukat. Hirst „vadember” imázsa egyre szilárdabbá vált, a műveit szinte a bemutatást követő napokban elkapkodták, Anglia legrangosabb díját, a Turnert is elnyerte, míg a köztudatba úgy került be, mint antiszociális gazember.

„Hirstöt tulajdonképpen könnyű volt megragadni: brutálisnak, cinikusnak lehetett ábrázolni, olyan szarok rátok abból a magasságból, ahová a pénzem röpített típusnak, vagy akár lázadó művésznek (aki azért gazdag is), aki gyötrődve igyekszik feldolgozni a halált, ráadásul volt az arcában valami tipikusan angol vérmesség és vaskosság…” – írta róla Michel Houellebecq francia író A térkép és a táj című regényében. (Tótfalusi Ágnes fordítása)

DHS5015view3_771_0

Mother and Child Diveded (1993)

Hírnevének megalapozása után viszonylag csendesebb évek következtek, festett, videoklipet és filmet rendezett, 1999-ben gyakorlatilag indoklás nélkül („Nincs kedvem hozzá”) visszautasította a British Council felkérését, hogy ismét képviselje Angliát a Velencei Biennálén. Az ekkor született művek is „diszkrétebbek” voltak, mint korábbi társaik; a The Virgin Mother (A szűz anya) című szobrát két példányban is elkészítette.

Amikor a média érdeklődése lanyhult irányába, újabb botrányos megnyilvánulással terelte magára a figyelmet: a 9/11-es new yorki terrortámadást műalkotásának nevezte. Azt nyilatkozta, bár gonosz ötlet, de vizuálisan tökéletesen megtervezett és kivitelezett akció volt, ami mindenképpen elismerésre méltó. Bár más művészek is nyilatkoztak hasonló módon a terrorcselekményről, mégis Hirst szavai okozták a legnagyobb botrányt. Cégén keresztül végül elnézést kért az áldozatok családjaitól, de nem is ez volt a lényeg; a sajtó újra róla beszélt, az egyébként is horribilis Hirst-műalkotások árai pedig még egy szintet léptek fölfelé.

For the Love of God (Isten szerelmére) – 2007

damien-hirst-for-the-love-of-god-20071

2007-ben a White Cube galériában mutatta be – újabb munkáival együtt – a For the Love of God elnevezésű művét, ami egy platinából kiöntött koponya, melyet több, mint 8000 gyémánt ékesít. A gyémántok ára megközelítőleg 25 millió dollár összértékű volt, a rengeteg felhasznált ékkő miatt pedig 15%-kal emelkedett a gyémánt világpiaci értéke a 2007-es évben. A tökéletesen kivitelezett műalkotás természetesen nem Hirst keze munkája – a Bentley & Skinner ékszerészcsapata készítette. Hirst egyébként már pályája kezdetén is alkalmazott asszisztenseket, amit soha nem is tagadott, sőt, büszke volt arra, hogy nem végez fizikai munkát. Teljes mértékben magáénak vallotta a Duchamp-i elvet, miszerint az idea a legfontosabb. A For the Love of God azonnal a sajtó figyelmének középpontjába került, egyrészt a becsült értéke miatt (50 millió font!), másrészt mert a koponya volt a 2007-es év legdivatosabb mintája. Hirst így nyilatkozott Joe La Placának, az artnet.com tudósítójának: : Mindig imádtam a koponyákat. Valahogy szélsőséges vagyok, mindig azt keresem, milyen messze mehetek el és hogy hol a határ. A koponyák nagyon jók, most is ott vannak mindenhol, benne vannak mindenben. Logószerűvé váltak, mint halottak napján Mexikóban. Azon kezdtem gondolkodni, hogy is van ez Angliában vagy a nyugati világban – ami azt illeti, mi a koponyák megszállottjai vagyunk. De elkerüljük a halállal való szembesülést, így nagyon hátborzongatónak tűnik, hogy imádjuk és tiszteljük a koponya képét, sálakra rakjuk fel, mint Alexander McQueen. Több koponyát látsz Angliában, mint Mexikóban, míg szemmel láthatóan a mexikóiak járnak kéz a kézben a halállal, mi pedig a szőnyeg alá söpörjük… (Ford.:Rieder Gábor)

A következő években is igyekezett a figyelem középpontjában maradni: sor került pereskedésre (egy 16 éves graffiti-művész ellen indított pert, mert használta a koponya átfestett fotóját), a Sotheby’s aukciós házban pedig saját maga bocsájtotta árverésre műveit, a gazdasági válság ellenére is 198 millió dollárral gyarapította vagyonát.

The Complete Spot Paintings (Pötty-sorozat) 1986-2011

MTM1OTcyNjk0NTg4MDc0NjI3

2012-ben a világ 3 kontinensének 8 városában 11 Gagosian galériájában mutatta be a 331 darab “spot” festményt. A vásznakon  színes pöttyöket láthatunk, hol optikai csalódást előidézve, hogy egyszerű, már-már unalmas rácsozatban. Hirst első bemutatkozásán, a Freeze elnevezésű kiállításon mutatott be először “spot” festményt, amit akkor még saját maga készített. A 2012-es nagyszabású kiállítás-sorozatra már a több, mint 100 asszisztens dolgozott a színes pettyeken, mondván ők jobban tudnak színes köröket festeni, mint ő. A kiállítás-sorozat new yorki megnyitóján így nyilatkozott: „A petty-festményeket a csajoknak kezdtem csinálni, amikor észrevettem, hogy jóval lelkesebben bámulják az első ilyen festményeimet, mint a későbbi, sokkal komolyabb, sokkal mélyebb jelentésű munkáimat. Cukinak minősítették őket, és ha körülnézel, most, 25 évvel az első petty-festményeim elkészítése után tele van ilyen cukizó, a legmélyebb, legbüdösebb, legvéresebb szarban is az optimista mondanivalót kereső, teljesen üres fejű csajjal a világ. Most nekik dolgozom, mert a művészek közül senki más nem hajlandó tudatosan kiszolgálni az ő kis, madárszerű lényükből és nagy példányszámukból, előfordulásuk gyakoriságából következően tökéletesen jogos igényeiket. Közben már jó ideje ők irányítják ezt az istenverte világot.” (Forrás: Najmányi László)

Hirst látásmódja, művészetfelfogása megosztja közönségét, az imádattól a mélységes megvetésig gyakorlatilag széles érzelmi skála figyelhető meg. Tudatosan generál maga körül botrányt, ha úgy látja, hogy szükséges. Kitűnő érzékkel látja meg az aktuális igényeket, amiket ki is szolgál, arcátlanul reflektál társadalmunkra akkor is, ha ez nekünk nem tetszik. Rendíthetetlen, energikus és csak azért is pofátlan.

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: