Kortárs Arcok: feLugossy László - Corn & Soda

Kortárs Arcok: feLugossy László

Legutóbb a magyar kortárs művészek közül Szirtes János munkásságáról olvashattatok, így evidensnek tűnik, hogy ezen a héten barátja és performance-társa, feLugossy László életművét vegyük szemügyre. Az underground művészeti szféra ikonikus alakja a ’60-as években kezdte pályafutását, abban a meglehetősen érdekes politikai képet mutató időszakban, amikor a “három T” rendszere éppen törekvéseinek ellentmondó, fajsúlyos helyzetet eredményezett: a lázadó, az “új hullámot” követő fiatalok és csoportosulásaik olyannyira jelentőssé váltak, hogy mai napig meghatározzák a magyar kortárs művészet képét. feLugossy kezdettől fogva – hasonlóan kortársaihoz – a jelenségeket, a művészeti produktumok témáit összművészeti eszközökkel valósítja meg, festő, performer, zenész, író és rendező egyben. Multidiszciplináris művészetének minden megnyilvánulása szuggesztív, direkt és közvetlen, egyszerű mégis rendkívül komplex. Ez a fajta sokrétűség kívülről szürreálisnak tűnhet, viszont ha elmerengünk benne, nem keresgélünk rejtett, burkolt értelmeket, könnyen megértetjük nyelvezetét. Műveiben jelenségeket, történeteket mesél el, pontosan és érthetően, ahogyan azok általa, az ő saját világában megformálódnak és létrejönnek. A Munkácsy-díjas képzőművész joggal toldotta meg vezetéknevét a “fe” szócskával – “fe” vagyis fenomén, ami annyit tesz: bámulatos, rendkívüli.

feLugossy László: Önarckép harmadik szemmel

“égszakadás földindulás motorlépcső
fülcsipeszház pótlószerek kanálfodrász
leöblítés kínhabozás szeméttárolórémalak
gyorsírni gyorsírni
nem szájba rágni kurzustörpe rövidalak mozika
kulturmérnök padlásposta lovasszínház kupléróma
tessék mindent lenyelni…” (részlet feLugossy László: Máriabenzin c. dalszövegéből)

feLugossy László 1947-ben született Kecskeméten. A Katona József Színházban apja szabóként dolgozott, így lehetősége volt bepillantani a kulisszák mögé, kacérkodott a színészkedéssel is. 16 évesen azonban úgy döntött, egy másik kifejezésforma, egy másik világ művelőjévé válik: rajzeszközöket vásárolt és a képzőművészet felé fordult. Elhatározását nem fogadta családja kitörő örömmel, hiszen senki nem volt közülük művész, ezért “rendes kenyérkereső hivatás” gyanánt kitanulta a fényképészetet, dolgozott nyomdában és volt műtermi fotós is. Ebben az időszakban viszont erős volt a fiatalok körében az új hullám, az úgynevezett “új szenzibilitás” érzése; a fiatalok csoportokat hoztak létre és egymástól, tanárok nélkül tanultak, hosszú beszélgetéseket folytattak a művészetről magáról, igyekeztek birtokba venni az anyagokat és eszközöket, és kifejezni önmagukat. feLugossy is autodidakta módon hozta létre alkotásait, érezte, tanulnia kell, viszont nem a konvenciók szerint. A hasonló gondolkodásúak között érezte jól magát és szoros barátságot kötött kortársaival, többek között a szentendrei efZámbó Istvánnal, akivel Kecskeméten klubbot hoztak létre, ahol irodalmi esteket, beatkoncerteket és kiállításokat szerveztek. Kettejük életstílusa, gondolkodásmódja, lázadó és egyedi művészi kifejezésmódja rendkívüli módon meghatározó volt.

Munkásságuk és az akkori rendszer viszonyát jól példázza a Nalaja happening. Az 1970-es ártalmatlan esemény a rendőri túlkapások miatt botrányba fulladt; feLugossy ekkor katona volt (sikerült magát bejuttatnia az idegosztályra, így hamar leszerelték), efZámbó pedig hat hónapot kapott. Ehhez hasonló, a rendőrök által beszüntetett megmozdulásra számtalan esetben került sor, ennek ellenére – vagy éppen ezért – a fiatalok egy pincehelyiséget kaptak, ahol tevékenységüket folytathatták. Innen indult ’72-ben a Vajda Lajos Stúdió, melynek alapító tagjai voltak, jelentősége pedig azóta is töretlen.

Szürrealista kompozíció, 1968.

Kortárs Arcok: feLugossy László 2

feLugossy László munkásságát a megszokott tendenciák szerint rendezni/rendszerezni rendkívül nehéz, amit az sem könnyít meg, hogy a művész szándékosan maga szórja szét életművét, meggátolva ezzel a tisztán racionális megközelítéseket. Művészetét inkább egy úthoz lehetne hasonlítani, egy folyamatosan áramló, energiától duzzadó és a mindennapok jelenségeiből merítő folyamathoz, amiben a lényeg, hogy folyamatosan alkosson. A felhasznált anyagok skálája rendkívül széles; a mindennapokban használt elemektől kezdve a festészet klasszikus anyagain át feLugossy “palettáján” számtalan eszköz megtalálható. Minden tárgyban izgatni tudja, hogy miként lehet bekomponálni, hogyan használhatja fel. Művészete ilyen értelemben is a létből, a létezésből fakad, ami felkavaró, megjelenítése pedig nem történhet szenvedély és némi önkívület, ha úgy tetszik, a szükséges őrület nélkül. Hiszen egy művészeti produktum létrehozásához minden esetben el kell rugaszkodni a valóságtól annak érdekében, hogy általa egy újabb világot, egy újabb dimenziót teremtsen meg az alkotó. A létből merített jelenségek, szituációk keresztüláramlanak a művészen, átformálódnak, letisztulnak vagy még inkább bonyolultabbá válnak, és a maguk teljességében jelennek meg – feLugossy által. Az 1968-as Szürrealista kompozíció című alkotása a korai művekhez tartozik, hiszen a művész ekkor alig múlt el 20 éves, az energikusság és életteliség, feLugossy sajátos stílusa viszont már ebben az időszakban látszik. A kép összetett, viszont jól értelmezhető, a női alak, vagy inkább egy női alakra hasonlító lény a torzult fejjel és testtel, a maszkként lebegő arc és a kép többi eleme is az, aminek mondja magát: egy szürreális kompozíció részei.

Festészeti stílusa a ’70-es évek végén alakul ki teljesen, amikor is a szürrealista-nonfiguratív stílushoz köthető műveit felváltják a kispolgári életből, tárgyakból merítő, egyedi és rendkívül gazdag motívumokat felvonultató alkotások. Ezeken a képeken a háztáji állatok, cipők, nejlonszatyrok, kanalak, villák, női lábak jelennek meg sajátos formában, melyek egyszerre humorosak és groteszkek. feLugossy ezekben a műveiben a tárgyak lappangó erejét tárja fel, így egyfajta kultikus jelleggel is bírnak.

A.E. Bizottság, 1980-1986

feLugossy sokrétűsége természetesen nemcsak festészetében, hanem művészetének minden megnyilvánulásában nyomon követhető. A zenével való kapcsolata már a korai időszakban meghatározó volt, hiszen barátai  – többek között efZámbó – kezdettől fogva foglalkozott a zenével. Kiállításmegnyitóiknak különleges hangulatot adott az úgynevezett “szabadidőzene”, amiből végül is kialakult az A.E. Bizottság elnevezésű zenekar. Tagjai, Wahorn András, efZámbó István, Szulovszky István Joni, Kokó művésznő (Szabóné Kukta Erzsébet), Bernáth(y) Sándor és feLugossy mind szövegeikben, mind a dalok szerkezetében igyekeztek megtartani az eredeti hangzást, az eredeti ízt. A zenekar több szempontból is érdekes, hiszen az elnevezésről mindenkinek a diktatórikus egypártrendszer legfelső irányító szervei jutottak eszébe, koncertjeik pedig egyúttal performance-ok is voltak. Ahogy Szőnyei Tamás írja róluk: “színtiszta realizmus randevúzott a dadával, zen-buddhista filozófia felé mutató mélységek fordultak blődlibe”. A zenekar mindvégig meg akarta őrizni a spontaneitást, ami viszont az egyre gyakoribb koncertek mellett nem valósulhatott meg, így a csapat ’86-ban felbomlott, a barátságuk viszont megmaradt.

“Mit látsz Laca? Egy nagy segget látok. De nem is látom. Lehet, hogy csak hallucinálok.”

feLugossy művészete a ’80-as, ’90-es években is örvénylett, a dalszövegírás-zenélés, a performance-ok, happeningek, ready-made-ek és a festészet végig egymás mellett éltek, a festés mindennapi rutinként volt (és van) jelen nála. A rendszerváltástól nem remélt sokat, úgy vélte, hamarosan a pénz körül fog forogni minden – és igaza is lett. A kellő öniróniával “átvészelt” diktatórikus rendszer lezárása után multidiszciplináris művészetének elemei csak gyarapodtak: több film készítésénél is részt vett rendezőként vagy színészként, – a Sátántangó vagy a Neoszarvasbika – és több kötete is megjelent – például az Atavisztikus levelek. Festészetében a humor, a groteszk elemek és a tárgyak kultikus jellege változó intenzitással, de megmaradtak. 1997-ben költözött Sárospatakra, sok lett számára a szentendrei “nyüzsgés”, és nyugodtabb környezetre vágyott. Sárospatak művészeti életében hamar elfoglalta helyét és azóta is folyamatosan jelen van.

7 milliárd emberi agy, nagyjából – retrospektív kiállítás, MODEM, 2012.

Kortárs Arcok: feLugossy László 32012. január 21. és április 26. között nyílt retrospektív kiállítása a debreceni MODEM-ben. A hatalmas életmű bemutatására Szabó Attila, a kiállítás kurátora kérte fel, bár a művész így nyilatkozott az “esetről”: “Ezt a debreceni kiállítást sem én akartam, de végül hagytam magam rábeszélni”. A festmények, installációk nem kronológiai sorrendben kerültek bemutatásra, így lehetővé vált, hogy a régi és új alkotások egymásra hatva találkozzanak össze. Sárospatakra való költözése után a művész leginkább a képzőművészetre koncentrált, hiszen a színpad rengeteg energiát emésztett fel, már nem érezte benne jól magát. Viszont a festmények is energiával bírnak – nem is akármilyennel -, képesek új dimenziókat nyitni a néző számára, minden egyes mű portál egy másik világba. A MODEM-es kiállítás számos új dimenziót nyitott meg, az öt nagy részre taglalt tárlat feLugossy kultikus világába engedett bepillantást.

feLugossy László életműve rendkívül gazdag és sokrétű, viszont minden esetben a létezés áll középpontjában. Az a fajta létezés, amit a művész minduntalan bebizonyít folyamatos alkotótevékenységével. Kiragad, átformál, redukál, láttat és kérdez, mindezt egy sajátos, egyedi “Laca” stílusban – kortársai és a legtöbb műkritikus ugyanis így nevezi. A művész 2014-ben kapta meg a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, számtalan csoportos- és egyéni kiállítást maga mögött hagyva jócskán bebizonyította, mit is jelent a neve előtti kis toldás. Mindezek ellenére soha nem a siker vagy az anyagiak motiválták, a művészetből csupán egyvalami érdekelte: “úgy részt venni benne, hogy valami születhessen belőle”.

Ezek is tetszhetnek...