Kortárs Arcok: Hencze Tamás - Corn & Soda

Kortárs Arcok: Hencze Tamás

A Kortárs Arcok soron következő alkotója egy magyar művész, Hencze Tamás festőművész, grafikus munkásságát veszi górcső alá. A túlzás nélkül is “a nagy öregek” közé tartozó művész bemutatása nem is lehetne aktuálisabb, hiszen jelenleg is látható kiállítása az Art.Salon: Társalgó Galériában (a tárlat május 29-ig látogatható). 1989-ben megkapta az Érdemes művész kitüntetést, 2004-ban pedig a Kossuth-díjat, valamint a Széchenyi Művészeti Akadémia is tagjai közé fogadta. Számos nemzetközi és hazai, egyéni- és csoportos kiállítást tudhat maga mögött, életművében folyamatosan jelen van a tér-szín kapcsolat, az illúzionisztikus, impulzív, geometrikus és gesztus elemek használata.

Kortárs Arcok: Hencze Tamás 2A magyar művészetnek mindig is megvolt a maga sajátossága, hangvétele, természetesen nagy hatást gyakoroltak rá a nyugati modern művészet új hullámai, irányzatai is. Nem egyszer találkozunk kortárs magyar festőkkel, akik munkásságát nagyban befolyásolta egy-egy külföldi utazás során szerzett új impulzus vagy egy új irányzattal való találkozás. Ezen túl az ’50-es, ’60-as évektől szerveződő modern művészeti csoportok tevékenysége is rendkívül jelentős hatással volt/van a magyar művészeti szféra alakulására, gondoljunk csak a Zuglói-körre vagy az IPARTERV csoportra. Hencze Tamás jelenléte és életműve sem kisebb fajsúlyú, továbbá a már említett csoportok kiállításain is részt vett.

A művész 1938-ban született Szekszárdon, tanító szülők gyermekeként. Érdekesség, hogy autodidakta, az érettségi után Budapesten a Kirakatrendező Iskolát végezte el 1959-ben, művészeti egyetemen nem tanult. 1960-tól grafikusként és dekoratőrként dolgozott, a festészettel és a művészettel való kapcsolatának mérföldkövét az 1961-ben tett első párizsi utazása jelentette. Itt ismerkedett meg a modern művészettel, majd kerül kapcsolatba a “progresszív” kortársaival. Találkozott Korniss Dezsővel, akit mesterének tekint, stílusa nagy hatást gyakorolt rá. A ’60-as évek közepén színes és szürke gesztusfestményekkel indult, majd az évtized második felében találta meg a számára leginkább kedvező képtípust.

Dinamikus struktúra, zöld-kék, 1970.

Kortárs Arcok: Hencze TamásAz új képtípus szerkezetét tekintve négyzetháló elrendezésben oválisokat vitt fel a vászonra szórópisztollyal és gumihengerrel, melyek szélei elmosódnak, a többfokozatú árnyékkal pedig rendkívül erőteljes, lüktető hatást ért el az általában fehér alapon. Ez a fajta foltrendszer több képén is jelen van, a színek, formák elhelyezésének változatos variációi minden esetben illúzionisztikus, a foltok a belső tér érzetét keltik, de ez a fajta hatás inkább csak rokonságban van az op-arttal. A fenti kép esetében a középen elhelyezett zöldeskék sáv, valamint a kép szélein lévő, finom átmenetű sötétebb árnyékok még inkább erősítik a térérzetet, ez a jelenség pedig későbbi munkáinál is egyaránt megjelenik.

A ’70-es évek táján a korszak vezető irányzata, a konceptuális művészet is érdekelte, készített is land-art terveket, és egy akció keretében még vásznakat is elégetett, amit diasoron rögzített is (Tűzképek, 1974). Ez a fajta érdeklődés azonban nem bizonyult tartósnak, a festészethez fordult vissza. A fekete-fehér kapcsolata, a tisztán vizuális élmény megteremtése vonzotta, a geometrikus képformák, mint például a kör érdekelték. A vízszintes és függőleges sávok viszonya, az egyenletes színek és átmenetek elérése tartozik programjába ebben az időszakban, saját technikai rendszere, vagyis a gumihenger és a takarásos módszer használata jelentette képei alapját. Formái és színei is redukálódtak, a monokróm színek, a formák ritmusa, a finom átmenetekkel elért térbeli hatás vált eszközévé, a képeken a hengerforma erősen jelen van, és mindig a tér érzetét kelti.

Háromszögletű tér/fekete (1981)

Kortárs Arcok: Hencze Tamás 4

Az enteriőrön a Dinamikus struktúra I-II-III (1969), valamint a Háromszögletű tér/fekete (1981) című alkotások láthatóak

A ’80-as évek elején készítette el trapéz és háromszög alakú képeit, melyek több érdekességet is magukban hordoznak. A formázott vásznak önmagukban is rendkívül erőteljesek, a korábbi évekhez hasonlóan megfestett alapon pedig szintén létrejön egy belső tér, ráadásul a képek elhelyezése is módosít hatásukon, mivel hol csúcsukra, hol pedig oldalukra állítva kerültek a kiállítótérbe. A hengerforma ez esetben is megjelent, viszont hol csak az egyik oldalát, hol kettőt érintett, de olyan is akad, ahol papírtépésre emlékeztető formákra esnek szét. A háromszögletű képek mellett a trapéz alakú alkotásoknál is jelen van a belső tér, viszont itt több esetben egy átló még egy “térréteggel” növeli a képek mélységét (Fehér tér, 1981). Mint ahogyan az jól látszik, Hencze Tamás művészetében a tér megjelenítése a színek és színátmenetek segítségével mindig nagyon erőteljesen, lüktető formákban jelenik meg, jelen esetben pedig a kép már megszűnik képnek lenni, és monumentális, absztrakt objektté válik.

Csapongó vörös (2011)

Kortárs Arcok: Hencze Tamás 5A művész munkássága az 1980-as, 1990-es években színesedik, és az elemi gesztusok, valamint a korábbi években használt mértani-geometriai formák megjelenítése egyesülni látszik. Ennek a változásnak többek között a ’80-as években elinduló új festészeti mozgalom az oka, mely a kortárs nemzetközi festészetből kiindulva Magyarországon a Frissen festve című kiállítással teret hódított magának. Hencze Tamás ez idő alatt létrejövő képein egy spontán, elemi gesztust használt, mely kiindulópontként szolgált csupán, és ezt formálta, alakította tovább. A korábbi évek festményeinek rideg fénye megmaradt, a gesztusok pedig merevvé, ugyanakkor végtelenné váltak. Hencze Tamás képein kitüntetett szerepet kapott a gesztus, ez pedig a legújabbakra is igaz. Jelenlegi tárlatán is bemutatott alkotásain a rideg fények ugyanúgy jelen vannak, mint az erőteljes, élénk színű gesztusok, a geometriai és absztrakt formák szintéziseként. Nem egyszerűen csak egymásmellettiség ez, hanem teljes összhang, ahol a vakító, fehér fények szabdalják át a vásznakat, viszont nem esnek szét, hanem magától értetődő természetességgel vannak jelen. A Csapongó vörös című festményén az elemi festékfolt kilép látszólagos keretei közül, és önálló, erőteljes mivoltában “halad tovább”. Ebben mesteri Hencze Tamás leginkább, hogy a fényt, formát és árnyékot felhasználva vegyíti a látszólag össze nem illőt, új tereket nyitva a néző előtt.

 

 

Ez is tetszeni fog...