Kortárs Arcok - Marina Abramović - Corn & Soda

Kortárs Arcok – Marina Abramović

Ahogy korábban már olvashattátok, képzőművészeti rovatunk új, tematikus cikksorozattal bővül, amiben minden hónapban egy kortárs magyar és egy kortárs külföldi művész munkásságát mutatjuk be három alkotásán keresztül. Cikksorozatunk első darabja nem kisebb személyt vesz górcső alá, mint Marina Abramović képzőművészt, akit túlzás nélkül nevezhetünk sztárnak. Ezt az állítást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szerepelt már többek között a Vogue és az Elle címlapján, híres tervezők kollekciói közül válogat, hogy megjelenjen egy-egy rangos eseményen, ami pedig a munkásságát illeti, kígyózó sorokban tolakodnak az érdeklődők, hogy láthassák performance-ait. Nem volt ez másképp a 2010-ben, New Yorkban megrendezett retrospektív kiállításán, a “The Artist is Present” (A művész jelen van) című tárlatán, ahol a bejutni vágyók akár ott is éjszakáztak, csak hogy mindenképp láthassák a művészt… De ne szaladjunk ennyire előre!

Kortárs Arcok - Marina Abramović 2Marina Abramović szerb-horvát származású művész 1946-ban született Belgrádban, apja Vojo Abramović, akit nemzeti hősként ünnepeltek hazájában és partizánként harcolt anyjával, Danica-val a második világháborúban. Később Danica Abramović a belgrádi Forradalmi és Művészeti Múzeum igazgatója lett az 1960-as évek közepe táján.  Marina 1965 és 1970 között a belgrádi Szépművészeti Akadémián tanult, posztgraduális tanulmányait 1972-ben a zágrábi Szépművészeti Akadémián fejezte be. Tanított a Novi Sad-i Szépművészeti Akadémián két évet, ebben az időben valósította meg első szóló performance-ait is. Mivel apja 1964-ben elhagyta a családot, anyja katonai rendet követelt meg tőle és bátyjától. Egyik 1998-as interjújában elmondta, 29 éves koráig nem mehetett el otthonról este 10 után, minden egyes performance-át, amit ez időszak alatt vitt véghez, többek között amiben saját magát korbácsolja vagy amikor vágásokat ejtett magán, mindet este 10 előtt kellett megvalósítania.

Annak érdekében, hogy a következőkben bemutatott három alkotás megértése minél teljesebb legyen, érdemes említést tennünk a performance-ról, mint műfajról, és a performer fogalmáról.

A performance szó angolul előadást jelent, mely tágabb értelemben az előadó-művészeti műfajokra vonatkozik, mint önálló vizuális műfaj pedig az 1970-es évek elején alakult ki. Fő jellemzője, hogy a művész, ez esetben performer a saját testét, illetve személyiségét, valamint annak közvetlen környezetét használja kifejezési eszközként és témaként, művét pedig “élőben” mutatja be. Általában gondosan megtervezett szituációk következetes véghezviteléről, előre adott feltételek teljesítéséről van bennük szó. Az 1960-as években induló konceptuális művészet vonalába tartozik, mi szerint magát az embert is lehet műalkotásként tekinteni. Ebben a vonatkozásban a body art és a performance nehezen különíthető el, viszont az előbbi inkább az emberi test fizikai teherbírására, plasztikai lehetőségeire koncentrál, míg utóbbi a test és a személyiség, a személyiség és a tárgyi környezet, a művész és a közönség lehetséges kapcsolataira figyel. (Jelen szöveget átvettük, az eredeti szöveg – Sebők Zoltán írása – itt található)

Rhythm Series (Ritmus-sorozat), 1973-1974

Marina Abramović első akciója, alapvetően a testi fájdalom, a kitartás próbája. A Rhythm 10 (Ritmus 10) performance alatt Marina húsz különböző méretű és kialakítású kést, valamint két magnetofont használt. Előadása alatt a késeket gyors, ritmikus mozdulatokkal szúrta az ujjai közé, amint pedig megvágta magát, kést cserélt, mindezt pedig addig folytatta, amíg minden eszközt fel nem használt. Egyfajta rituáléként is tekinthető a performance – ez Marina Abramović legtöbb munkájára elmondható. A kések és szúrások hangját felvette, amikor pedig minden kést felhasznált, visszajátszotta a felvételt. Az első szúrás sorozat hangjaira aztán megismételte az akciót, próbálta hasonlóan tartani a ritmust és az ejtett hibákat.

Kortárs Arcok - Marina AbramovićRitmus-sorozatának egyfajta kiteljesedését jelentette az 1974-ben, a nápolyi Studio Morrában megtartott Rhythm 0 (Ritmus o) nevezetű performance, mely a testen ejtett sebek okozását ezúttal a nézőkre bízta. A terem közepén, egy széken ülve, hat órán keresztül zajlott az “előadás”. Marina mellett 72 különböző tárgy került elhelyezésre, melyekkel a nézők sérülést, vagy kellemes érzetet okozhattak a művésznőnek. Eleinte még csak visszafogottan, később viszont meglehetősen agresszívan fordultak felé, és mivel a táblán egy kés, egy olló és egy pisztoly is elhelyezésre került, akár halált is okozhattak volna. Volt, aki égő cigarettát oltott el a bőrén, sőt, az egyik látogató megpróbálta lelőni – egy másik néző csavarta ki a kezéből a pisztolyt. Ritmus-sorozata ilyen szempontból tehát az önmagának okozott sérülésektől jut el a mások által kiváltott sérülésekig és fájdalomig, és az sem csoda, hogy a hat óra elteltével, a meztelenre vetkőztetett, vérző Marina amikor felállt, mindenki kimenekült a teremből. Művészetében a testi fájdalomból nyerhető energia, valamint saját akaraterejének, fizikai és mentális kitartásának határfeszegetése folyamatosan jelen van.

Kortárs Arcok - Marina Abramović 3

Marina 1976-ban Amszterdamba költözött, itt ismerkedett meg szerelmével és performance-partnerével, Uwe Laysiepen, más néven Ulay nyugat-német performance művésszel. Kapcsolatuk 12 évig tartott, a szenvedély, a korlátlan bizalom jellemezte ezt az időszakot, a művészi identitás és ego kérdésével foglalkoztak. Közös performance-aik rendkívüli érzelmeket és energiát generáltak, mint például az Imponderabilia (1977), a Rest Energy (Nyugvó energia, 1980) vagy a Breathing in/Breathing out (Belégzés, kilégzés, 1978). Kettejük kapcsolatának lezárását is bemutatták performance keretein belül, melyben az együtt töltött hosszú idő, a mély érzelmek erőteljesen jelen vannak.

The Lovers/The Great Wall Walk, 1988

Elválásuk megkomponálása egy meglehetősen nagyszabású vállalkozás volt, kettejük kapcsolatát méltóképpen szerették volna lezárni. A kínai Nagy Fal mentén, Marina az egyik végéből, a Sárga tenger irányából, Ulay pedig a másikból, a Góbi Sivatagból indult, hogy aztán majd középen találkozhassanak. A hosszú, 5000 kilométeres út nemcsak fizikálisan, de mentálisan is megterhelő volt számukra. Egyfajta spirituális út volt ez, amely alatt mindketten végiggondolhatták egymással kapcsolatos érzelmeiket, megélhették személyes drámájukat miközben haladtak a másik felé. Marina úgy nyilatkozott, hogy szükségük volt erre az útra, érezni a természet energiáit, megtenni ezt a rendkívül hosszú távolságot, aminek a végén elköszönhettek egymástól. Az akár romantikus befejezésnek is tekinthető lezárás után Marina az Egyesült Államokba költözött, Ulay pedig Németországba.

Kortárs Arcok - Marina Abramović 4

Marina munkásságának intenzitása, merészsége és provokatív hangvétele az Államokban eltöltött idő alatt is megmaradt, újabb performance-ai még inkább ismertté és elismerté tették. A 2010-ben a New York-i Museum of Modern Art (MoMA)-ban megrendezett retrospektív életmű-kiállításánál már több, neves művésszel együttműködve mutatta be performance-ait, ahová – ahogy azt már korábban is említettem – szinte özönlöttek a látogatók.

The Artist is Present (A művész jelen van),2010

Marina Abramović nagyon is jelen volt ezen performance-ában, a MoMA kiállítótermében egy kis méretű asztal egyik végében ült, a vele szemben lévő székre pedig bárki leülhetett, aki és ameddig csak akart. Marina rezzenéstelen arccal, nyitottan vette fel a szemkontaktust a vele szemben ülővel, ami mély érzelmeket generált mind a nézőkben, mind pedig a résztvevőkben. Több interjújában is elmondta, hogy az “itt” és “most”, a “kontaktus” a lényeg és a minden. Volt, aki elmosolyodott, volt, akinek könnyek gyűltek a szemébe, az érzelmi skála szinte végtelen. Ez a fajta jelenlét természetesen a művész számára is rendkívül megerőltető,  mentális- és fizikai határfeszegetésről éppúgy beszélhetünk, mint korábbi alkotásainál. Az érzelmi felfokozottságot csak még inkább erősítette, amikor a 22 éve nem látott volt partnere, Ulay foglalt helyet vele szemben. Bár a kiállítás reggelén már találkoztak és beszéltek, az érzelmek jelenlétén ez mit sem változtatott. A művészi tudatállapot a performance ideje alatt megváltozik, mélységei és magaslatai között ingázik, és felfokozott reakciókat eredményez. Ulay-jal való találkozása szavakkal nehezen leírható, úgy gondolom, inkább a bemutatás a megfelelő módszer. Az itt látható videóban Marina korábbi performance-ai, majd a végén a  The Artist is Present látható!

Marina Abramović művészete nyilván vegyes érzelmeket és véleményt válthat ki a nézőkből, személy szerint viszont úgy vélem, a csodálat, a katarzis és az elgondolkodtatás mindenki számára egyértelműen jelen van.

Ez is tetszeni fog...

Hozzászólások

  1. […] megmutatnia a festészetével, rajzaival, vagy bármilyen formával, ami hozzá közel áll. Az Abramović-performance-ok kapcsán íródott cikkünk is nagyon elgondolkoztatott ezzel kapcsolatban. Ugyan […]