A Schöffer-hagyaték újra Magyarországon - összefoglaló és interjú - Corn & Soda

A Schöffer-hagyaték újra Magyarországon – összefoglaló és interjú

Nicolas Schöffer magyar származású francia művész világhírű kinetikus szobrai jövő január végéig láthatóak a hazai közönség számára a Műcsarnokban. A kollekció különleges, örökmozgó darabjai, amelyek nem csupán uralmuk alá hajtották a harmadik dimenziót, hanem különböző fényjátékokat felvonultatva mintha túl is nyúlnának a határain, szinte Nicolas Schöffer védjegyévé váltak, a képzőművészet-kedvelők pedig a csodájára járnak. Ám múlt szombat óta a művész késői időszakában készült, kevéssé ismert grafikái is megtekinthetőek az Artézi Galériában. Az 1986-ban megszülető sorozat címeit Schöffer különböző sorozatokra osztotta, amelyeknek szellemes szójátékokból álló címet adott. A coreographics (koreográfiák) neve arra utal, hogy jobboldali bénulása után a művésznek nem csupán a kezét, hanem az egész testét kellett használnia az alkotás során. Az ordigraphics az ordinateur és a graphic szavakból áll össze, és a számítógépgrafikákat jelöli, a colleographics a kollázsgrafikákat, míg az ordicolls a számítógépkollázsokat. A “futurisztikus-retro” hangulatú Schöffer-retrospektív kiállításról és a grafikákról Rockenbauer Zoltánt, a tárlat kurátorát kérdeztük. Nicolas Schöffer-kiállítás 

 

C&S: Nicolas Schöffer életművéből a Műcsarnokban rendezett tárlat a kinetikus és kibernetikus szobrokra koncentrál, az Artézi Galéria pedig a művész kései korszakában keletkezett grafikákat mutatja be.  Mik voltak az előzmények, hogyan születtek meg a tárlatok?

Rockenbauer Zoltán: Több mint egy éve kezdtünk el tárgyalni Eléonore de Lavandeyra asszonnyal, Nicolas Schöffer özvegyével, a művész párizsi hagyatékában lévő műalkotások Műcsarnokbeli bemutatásáról. Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója néhány évvel korábban járt a Villa des Arts-ban – jómagam is láttam már korábban a gyűjteményt –, és mindenképpen szerettük volna, ha Magyarországon – 33 esztendővel az egyetlen átfogó budapesti Schöffer-tárlat után –  újra látható lehetne az életmű. A hosszadalmas és alapos tárgyalások végül eredményre vezettek, így október végén a kiállítás megnyílt a Műcsarnokban. A gyűjtemény kölcsönzésében jelentős szerepe volt Nagy Ágota, Párizsban élő építésznek, Schöffer egykori munkatársának, aki az Artézi Galériában most bemutatott, a Nagy Gyula Alapítvány tulajdonában lévő gyűjteményt is válogatta. Az ő ötlete volt, hogy ezt az izgalmas grafikai anyagot – mintegy a műcsarnoki kiállítás társrendezvényeként – megismertessük a hazai közönséggel.

 

C&S: Ha az érdeklődő mindkét tárlatot megtekinti, komplex képet kaphat Schöffer munkásságáról, vagy a művész életműve jóval összetettebb ahhoz, hogy ez megvalósulhasson?

Rockenbauer Zoltán: Alapos, átfogó képet nyerhet Nicolas Schöffer életművéről. Törekedtünk ugyanis arra, hogy ne csak a legismertebb képzőművészeti alkotások legyenek jelen Budapesten, hanem a közönség bepillantást nyerhessen Schöffer rendkívül szerteágazó tevékenységbe, így az iparművészeti, zenei, a balettel összefüggő, filmes valamint az építészeti, urbanisztikai elképzeléseit is meg lehet ismerni a Műcsarnokbeli tárlaton. Az Artézi Galériában bemutatott anyag a tekintetben nyújt fontos kiegészítést, hogy a Műcsarnokban Schöffer grafikai munkásságát virtuálisan, slide-showk keretében lehet látni, az Artézi Galéria falain viszont az eredeti darabokból szerepel válogatás.

C&S: A Műcsarnokban bemutatott Schöffer-alkotások hangulatára a „futurisztikus-retro” jelzőt használták. Érvényes ez az Artézi galériában bemutatott művekre is?

Rockenbauer Zoltán: Szerintem igen. Amint megjelentek az első személyi számítógépek, Schöffer beszerzett egyet, és jórészt annak segítségével hozta létre ezeket a műveket. A 80-as évekbeli nyomtatási technika, amelyre az idősebbek még emlékezhetnek, sajátos korlenyomatként jellemzik ezeket az alkotásokat. Schöffer igen korán felismerte a számítógép használatának lehetőségét a művészetben. Nemcsak a kibernetikus művek létrehozásához volt szüksége egyfajta számítógépes gondolkodásra, de a hetvenes években komputeres zeneszerzéssel is foglalkozott. Kézenfekvő volt hát számára, hogy a képzőművészetben is használja az akkori legmodernebb technikát. Ez a szemlélet a legnagyobb mértékben jövőorientált, ugyanakkor a kor technikai lehetőségeinek Prokrusztész-ágyába volt kényszerítve. Ez utóbbi kelthet egyfajta, a múlt iránti nosztalgiával elegy retro-érzést a szemlélőben.

Nicolas Schöffer-kiállítás

C&S: Nicolas Schöffer grafikái rendkívül újítónak számítottak keletkezésükkor, hiszen az első Apple-Macintosh számítógép rajzprogramját is felhasználta kompozícióihoz. A jelenlegi digitális-technikai fejlettséggel összevetve milyen jelentőséggel bírnak ma ezek az alkotások?

Rockenbauer Zoltán: Nyilvánvaló, hogy a mai technikai lehetőségek összehasonlíthatatlanul gazdagabbak a 80-as évek végén használtaknál. Schöffer kései alkotásaira úgy tekinthetünk – hogy egy képzőművészeti analógiához folyamodjak –, mint a trecento által alkalmazott perspektívára. Az évszázadok során a perspektivikus ábrázolás egyre tökéletesebb, tudományosan egyre megalapozottabb lett, ám ez mit sem von le Giotto művészetének értékéből.

C&S: Schöffer szobrait és grafikáit – véleményem szerint – a dinamika, mint közös jellemző összeköti.  Grafikai kompozícióinak többségén dominálnak a tiszta, geometrikus alakzatok; egyesek kinetikus/kibernetikus szobortervekhez hasonlatosak, míg mások a folyamatosan mozgó és lüktető városok képére emlékeztetnek. Ön hogyan látja ezt?

Rockenbauer Zoltán: Az itt bemutatott grafikákon jól felismerhető Schöffer esztétikai rendszere. A kompozíciók aszimetriájától kezdve, a kedvelt mértani elemeken és a rasztermotívumokon át a tiszta színek használatáig. Igen, a dinamika Schöffer egész életművének egyik kulcsfogalma, ezek a művek is dinamikus hatást keltenek.

C&S: A Műcsarnok és az Artézi Galéria együttműködése a Nicolas Schöffer alkotások bemutatásával egyedi eset, vagy terveznek a jövőben is hasonlóan közös alaptémájú/koncepciójú tárlatokat?

Rockenbauer Zoltán: E tekintetben a Műcsarnok vezetésében tudtommal nincs semmiféle döntés, vagy határozott álláspont. Saját véleményemet mondhatom csak: szerintem igen hasznosak a nagy kiállítások melletti szatellit-tárlatok, ezek a nagy és kis intézményeknek kölcsönösen előnyösek lehetnek. Tapasztalatból állítom ezt: 2012-ben a bécsi Kunstforumban Barki Gergely kollégámmal a Nyolcak festméményeiből rendeztünk kiállítást, és ezzel párhuzamosan a művészcsoport grafikáit is bemutattuk az ottani Collegium Hungaricumban. Egy évvel később a világhírű Musée d’Orseyban szentelhettünk tárlatot a korai magyar modernizmusnak Allegro Barbaro címmel, ekkor egy kis párizsi magángaléria, a Minotaure élt hasonló lehetőséggel.

C&S: 2015 a Fény Nemzetközi éve – a Schöffer retrospektív kiállítást a programsorozat zárásaként kell értelmeznünk a Műcsarnokban vagy terveznek egyéb rendezvényt is?

Rockenbauer Zoltán: A Műcsarnok több rendezvénnyel is kapcsolódott a Fény Nemzetközi évéhez. A kiállítások és konferenciák sorából kiemelkedik két nagy kiállításunk: januárban Csáji Attila tárlatát részünkről nyitánynak, a Schöffer-retrospektívet pedig finálénak szántuk.

Köszönjük a közreműködést Rockenbauer Zoltánnak, a Műcsarnok kurátorának és Németh Gézának, az Artézi Galéria egyik alapítójának.

Ez is tetszeni fog...