Kötelező filmek – Sweet Movie (Sweet Movie, 1974)

Őszinte leszek. A döntést, hogy a Sweet Movie-ról (Sweet Movie, 1974) írjak, elég nehéz volt meghozni. Pontosabban piszok nagy bátorság kellett hozzá, de megtettem, úgyhogy most bemutatom az Y szálka filmes változatát, és előre figyelmeztetek mindenkit: a tiltott gyümölcs nem mindig édes, avagy a Sweet Movie megtekintése kockázatos vállalkozás.

Igazából nyugodtan körbetapétázhatnám a cikket tizennyolcas karikákkal, de inkább a kevesebb kép, több élménybeszámoló felállást választom. Dušan Makavejev alkotása ugyanis – ahogy azt mondani szokták – túl van minden határon. Még mindig emlékszem, ahogy cím alapján gyanútlanul kiválasztottam a laza esti filmezéshez látszólag tökéletesen passzoló kötelező filmet, ami olyannyira sweet-nek bizonyult, hogy fél óra után egyedül maradtam a szobában, és kétszer is erőt kellett vennem magamon ahhoz, hogy egy ültő helyemben végignézzem. Azóta pedig képtelen vagyok elfelejteni, és ezzel azok a barátaim is így vannak, akik csak alig fél órát láttak belőle.

A szerb rendező sok helyütt betiltott filmje erőteljesen eltér az átlagostól, sőt mi több, olyannyira merész, hogy néha már szégyelljük magunkat, mégis meglepően humoros és intellektuális, így aztán képtelenség félbehagyni vagy szó nélkül elmenni mellette. Tulajdonképpen nincs koherens története, egymástól különálló cselekményszálakból tevődik össze. Az egyik a Miss World vetélkedő, ahol egy dúsgazdag amerikai férfi számára keresnek feleséget, méghozzá rendkívül körültekintően, hiszen a szűzhártya épségének vizsgálatát sem mulasztják el. A győztes Miss Canada lesz, a nászéjszaka azonban – egy igazán meghökkentő ok miatt – balul sül el, ám mire elkezdenénk felocsúdni az eseményeket követően, már a másik cselekményszálat látjuk. A helyszín Amszterdam, s egy Marx-fejjel ellátott cukorszállító hajó, a Survival, melynek kapitánya a bájos Anna Planeta. Hozzá csatlakozik a Patyomkin matróza, ő lesz Anna szeretője mindaddig, amíg a hajó ki nem köt.

E két cselekményszál kibontakozása mellett több dokumentumfilm-betét és fikciós jelenet is látható, többek között a katyni mészárlás áldozatainak exhumálása, egy kommuna zavarba ejtő orgiája, vagy egy ismeretterjesztő film képei. Dušan Makavejev több alkotásában is előszeretettel alkalmazza a kollázstechnikát, mikor is egymástól különváló rétegeket sorakoztat fel, ami által a történet nehezebben áll össze, a Godard stílusát idéző technika viszont kétségkívül izgalmas. Az egymásnak feszülő szálak nemcsak külön történetet mondanak el, hanem különböző műfaji jegyeket is mutatnak, így sosem kapcsolódnak össze, bravúros módon mégis egészet alkotnak. Így van ez a Sweet Movie esetében is, amelynek két szála két világ kritikáját fogalmazza meg, méghozzá olyan merész és kendőzetlen stílusban, hogy lehetetlen csak úgy legyinteni rá egyet.

S hogy miért volt a nagy elrettentés a cikk elején? Tulajdonképpen a Sweet Movie az a film, amit nehéz bárkinek is ajánlani. Nem azért, mert nem érdemes megnézni, hiszen nagyon is az, hanem azért, mert olyan nagyon megosztó, sokkoló és még folytathatnám a sort, hogy egy pillanatig sem kell gondolkozni, mi az oka, hogy olyan sok helyen betiltották. Tele van obszcén jelenettel, melyek közül az egyik legsokkolóbb a kommuna vacsorája, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető fogyaszthatónak.

Címe alapján a Sweet Movie igazi zsákbamacska, amire én jól rá is fáztam, de meg kell, mondjam, egy cseppet sem bánom, hogy végignéztem, sőt. Dušan Makavejev sajátos elbeszélésmódja, a zenei aláfestés műfaji kavalkádja és az üzenet, ami végül több szinten is kirajzolódik, olyan botrányfilmet eredményez, amit nemcsak megnézni, de megjegyezni is érdemes. Szóval a kezdeti bátorságot megtartva azt mondom, kizárólag órákkal evés előtt vagy után, és persze nagyon elszántan, de azért nézzétek meg.

Miért kötelező megnézni? Pontosan azért, amit az utolsó bekezdésben leírtam: a kollázstechnika, amit Makavejev használ, rendkívül izgalmas hatást eredményez, hiszen egyszerre zavaró és magával ragadó, az üzenet pedig most, a virágzó fogyasztói társadalomban talán még érvényesebb, mint a film megjelenésekor.