31. kihívás – Vesztegzár a Grand Hotelben

Elérkezett újra a vasárnap és ezzel a kihagyhatatlan újabb könyves kihívás. A mostani teljesítendő tételünk a nyolcadik, mely egy vicces regény olvasására szólít fel. Ehhez nem is lehet mást választani, mint egy remek Rejtő Jenő krimit, s azok közül is a legnépszerűbbet, a Vesztegzár a Grand Hotelben címűt.

A Vesztegzár a Grand Hotelben Rejtő Jenő egyik legismertebb és legkedveltebb regénye. Persze nem véletlenül, hiszen az egyik legkiemelkedőbb, legkiforrottabb alkotása. Természetesen minden megvan benne, ami egy vérbeli Rejtő regényhez kell: rejtély, bűntény, egzotikus környezet, váratlan fordulatok és persze szerelem.

Rejtő Jenő, avagy születési nevén Reich Jenő élete pontosan olyan volt, mint a regényei: fordulatokkal teli, elképesztő és kicsit sem hétköznapi. Gyerekorrában az iskolából kirúgták, mert megverte az egyik tanárát. Egy ideig bokszoló karrierről álmodott, majd egy baleset miatt inkább a színészet felé vette az irányt. Sajnos, hamar kiderült, hogy nincs különösebb tehetsége, így inkább bejárta Európát. Mivel pénze elfogyott, belépett az Idegen Légióba, de onnan állítólag betegség miatt leszerelték, bár olyan feltevések is vannak, hogy megszökött. Végül kalandjai után hazatért, s az írásnak szentelte további életét. Kabaréjelenetekkel kezdte, majd filmforgatókönyvvel is próbálkozott, hamarosan a humoros regényeinek köszönhetően hatalmas sikerre tett szert. Írt légiós regényeket, kaland és bűnügyi történeteket és westerneket is.  Könyveit P. Howard és Gibson Lavery álneveken jelentette meg. Azonban túlságosan izgalmas élete súlyosan megviselte idegrendszerét, ezért szanatóriumi kezelésre utalták. Meggyógyulni nem maradt ideje, mivel zsidó származása miatt a Szovjetunióba küldték munkaszolgálatra. Itt is halt meg 37 évesen 1943-ban.

Művei azonban töretlenül fenntartották emlékét, s az olvasók körében nem csökkent népszerűségük. Sokáig csak a feketepiacon lehetett megkapni őket, de 1956 után  újra kiadhatták írásait. Rejtő azóta is a legnépszerűbb magyar szerzők egyike, akinek munkásságát ma már irodalmi körök is elismerik.

Legfontosabb írói fegyvere a humor, mely általában képtelen helyzetekből, furcsa karaktereiből, és szokatlan, egyéni szófordulataiból fakad. Írásmódjára jellemző a filmszerűség, a cselekmény- és párbeszédközpontúság.

Sajnos művészete gyakran egyenletlen, nem minden művé éri el ugyan azt a színvonal. Ezekben a regényeiben sokszor ismétli önmagát, bevált poénos nyelvi fordulatokat használ, olykor összecsapja a történetet. A legkiválóbb alkotásaiban, mint A három testőr Afrikában, Piszkos Fred a kapitány, a Tizennégy karátos autó és persze a Vesztegzár a Grand Hotelben.

Nem tudnám megmondani, hányszor olvastam a Vesztegzárat, de hogy minden évben legalább egyszer elolvasom, az biztos. A lehető legjobb gyógyír mindenfajta szívfájdalomra és rosszkedve.

A regény története szerint a Kis-Lagonda szigeten a Grand Hotel válik a nemzetközi bonyodalmak színterévé. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyik a küzdelem, így a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezik a patinás intézményt. A hotel azonban zsúfolva van minden nemű és rangú szélhámossal és gyanús személlyel. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója. A legjobban pedig a Félix,a jóképű és titokzatos fiatalember keveredik bele a hotel szinte minden súlyos titkába,   aki egy este csíkos pizsamában és egy ízléses zöld lámpaernyővel a fején lépett be Maud kisasszony ablakán.  Persze a történet végére a titkok kiderülnek, a szélhámosok lelepleződnek és a szerelmesek is megnyugtatóan egymásra találnak.

A történet bővelkedik a furábbnál furább jellegzetes rejtői karakterekben. Félix, a főhős, igazi könnyelmű úri fiú, akinek az élet csak játék, de a komoly bajban helyén van a szíve és hősiesen helytáll. A hősnő, Maud, pedig bájos, bajbajutott, megmentésre váró ifjú lány megtestesítője, aki meggondolatlan és vakmerő, de mindezt egy úrilány magabiztosságával teszi.

A mellékszereplők között megtaláljuk az ördögien agyafúrt gonosztevőt, a naiv és talpig becsületes gentlemant, a sumákoló szállodatulajdonost, és a minden hájjal megkent bennszülött uralkodót. Persze mellettük ott vannak még a megszokott zsáneralakok, mint a gengszter, a külvárosi vagány, az ostoba papucsférj, s a kleptomániás úri hölgy, és még sok-sok szélhámos.

Ez a történet is tele van váratlan fordulatokkal, újabb és újabb mellékszálakkal,  félreértésekkel, melyek a történet végére összefutnak s megoldódnak. A főhős képtelenebbnél képtelenebb szituációkba keveredik, amelyekből csak leleményességének és lélekjelenlétének köszönhetően sikerül megmenekülnie.

A regény nyelvezetére a közvetlenség, az élőnyelvi fordulatok, és zsargon elemek használata jellemző, megtűzdelve a tipikus rejtői szókapcsolatokkal és hasonlatokkal.

A történet összességében rendkívül szórakoztató, az a fajta, mely sokadjára is ugyan olyan élvezetes marad. Kezdő Rejtő-rajongóknak kötelező olvasmány!