43. kihívás – A nagy utazás

A 43. kihívásban egy igen komoly, nehéz könyvet fogok a figyelmetekbe ajánlani. A „könyvet, amit édesanyám szeret” kihívást már nagyon régen kinéztem magamnak. El is kezdtem faggatni anyát, hogy mondjon egy könyvet, amit elolvashatok, és írhatok róla. Annyira nem lepődtem meg, amikor egy második világháborús olvasmányt, Jorge Semprún A nagy utazás-t választotta nekem. 

Anya sokszor elmondta nekem azt a történetet, hogy amikor pár hónapos voltam, akkor altatók és esti mesék helyett Radnóti Miklós Razglednicáit olvasta fel nekem. Nem tudom, hogy ennek hatása-e, de felnőttkoromra szélsőségesen allergiás lettem a kollektív ítélkezésre és az igazságtalanság minden formájára. Én is sok könyvet olvastam már a második világháború időszakáról, de Semprún könyve még újdonságnak számított nálam.

Jorge Semprún A nagy utazás című könyve egy memoár, amelyben négy napos utazását írja le a férfi a bunchenwaldi koncentrációs tábor felé, ahol politikai fogolyként börtönözik be. A könyv ezt a négy napot meséli el, de rengetegszer a múltba és a jövőbe is ellátogatunk, így szinte egész életpályáját átláthatjuk, és annak a körülményeit, hogyan is került a vonatra.

Semprún egyébként irodalmat és filozófiát tanult Franciaországban, majd 1942-ben belépett a Spanyol Kommunista pártba, hiszen Madridban született, spanyol családban. A német megszállás idején ellenállási mozgalomban vett részt, ezért tartóztatta le 1943-ban a Gestapo, ahonnan bekerült a koncentrációs táborba. A nagy regényét azonban csak húsz évvel később alkotta meg 1963-ban. Később Párizsban telepedett le, de a tábori borzalmak egész életében elkísérték.

A nagy utazás mesterien megírt mű, amelynek csak a kerettörténete maga a vagonba zsúfolt fogoly életben maradásért folytatott küzdelme, miközben a múlt és a jövő történéseit is átfogja az író. A könyv címe magában foglalja a szellemi utazást is. Az alkotás később Formentor-díjban részesült.

Mindenkinek ajánlom, akik kedvelik a komolyabb könyveket és akik hajlandóak belemerülni egy másik ember életének borzalmaiba. Hiszek abban, hogy az írások és a történetek toleránsabbá, empatikusabbá teszik az embereket. Segítenek abban, hogy mások szemén keresztül nézzük a dolgokat. Semprún könyvében semmi szórakoztató nincs, magát a nyers valóságot tárja fel nekünk. Érdemes mindenkinek elolvasni. Én pedig nagyon hálás vagyok, hogy olyan szüleim vannak, akik értékes könyveket tudnak a figyelmembe ajánlani.