Fráter Zsuzsanna 
Újabb kihíváshoz érkeztünk, immár az ötödikhez. A választott tételem pedig a 29. – „egy könyv, amely olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.” Az ehhez olvasott könyvem Lawrence Durrell Alexandriai négyese. Különös egybeesés, hogy ez a kihívásos beszámoló Valentin-nap környékére esik, s a kiszemelt regény témája pedig a szerelem, s annak mindenféle formája.
Igen, mindig is el akartam jutni Alexandriába: Nagy Sándor városába, a hellenizmus és az ókori világ szellemi központjába… Azonban Durrell Alexandriája más, nem az, ahová én vágytam. Ez inkább egy pokoli Bábel: népek, nyelvek, kultúrák, szerelmek, vágyak, hajlamok zavaros és kibogozhatatlan kavalkádja. Bevallom, L. Durrell regényét nem a sokat magasztalt remek stílusáért és regénytechnikai újításáért választottam, hanem a címe vonzott. Alexandriai négyes… mit jelent ez? Szerelmi négyszög? Nem jöttem rá először, s a könyv is csalódást okozott sokáig.. de aztán valami megváltozott, Alexandria engem is magába szippantott. Küzdöttem, de alul maradtam, rabja lettem…
Mi is a témája igazán a regénynek? Jobban mondva a négy regénynek, hiszen négy részre oszlik a mű, bár a történetük ugyan az, csak mindegyik más szereplő szemszögéből láttatja az eseményeket. A regény fülszövege szerint a mű igazi hőse a város, Alexandria. Ez azt hiszem, valóban így van, hiszen minden egyes szereplő sorsát ennek a buja városnak a kisugárzása határozza meg. Azonban a várost, s lakói életét is egyetlen dolog irányítja, s az a szerelem. Hol az alantasabb formája, amely nem más, mint a testi vágy, a puszta szexualitás, de sokszor akár bevallatlan módon is a viszonzatlan, elérhetetlen s legtöbbször kínzó szerelem.. A történet magját is ez adja: az egymást keresztező, bonyodalmakat okozó szerelmi viszonyok hálója.
A regény négy része, négy szereplő szemszögéből meséli el ugyan azt a tragikus történetet. Justin a femme fatale-t mutatja be, a Balthazar a kabalista orvos, jó barát szemüvegén át láttatja ugyan azokat a történéseket, a Mountolive a férjet, Nessimet állítja a középpontba, s a Clea cselekménye már tovább is viszi a cselekményt. Azonban a regényrészek mégsem ismétlik egymást, hanem újabb és újabb rétegeket raknak rá a történetre, míg egyre szövevényesebbé nem válik… És a történetet lehetne további és további szemszögekből bemutatni, egyre több és több réteget rápakolva a végtelenségig…
Azonban az Alexandriai négyes így is kerek egész, lezárt történet egy bűnös városról, s az ott élők még bűnösebb és mégis szánni való viszonyairól, fájdalmaikról, magányosságukról s mindezek ellenére szeretni való egyéniségükről.
Alexandria megfertőz és rabul ejt… ezt a várost látnom kell. 🙂
