A végzet órája bájosan horrorisztikus (The House with a Clock in Its Walls, 2018) – kritika

A végzet órája gyakorlatilag egy gyerekeknek szóló horror. A fura műfaj sajátos kis hibáival, de szerethetőségeivel is rendelkezik a film. Ez pedig nem véletlenül alakult így.

Nem árulok el vele nagy titkot, hogy ezúttal is a rendező személye volt az, ami nagyban befolyásolta azt, hogy végül mi került a vászonra, majd a letöltések miatt a számítógépek és tévék képernyőjére. Eli Roth idáig csak olyan filmeken dolgozott, amelyek felnőtteknek szóltak. Ezen persze most nem a pornót értem, hanem a vérességükről és brutalitásukról híres alkotásokat.

Fura választásnak is tűnhet a stúdió részéről ő mint rendező, de csak akkor, ha nem gondolunk mögé. Nemcsak a felnőttek, hanem még a gyerekek körében is kialakult egyfajta rezisztencia a horrorisztikus elemekkel kapcsolatban. Egyszerűen megnőtt az ingerküszöbünk. Hogy miért, és hogyan történt ez, azt inkább Eszterre és a Kötelező filmek rovatra hagynám, mert egy szakdolgozat is kiférne a témából, most pedig inkább csak erre a filmre koncentrálnék.

A végzet órája egy olyan elárvult kisfiúról szól, aki a fura nagybácsijához költözik, akiről idővel kiderül, hogy varázsló, azaz fiú boszorkány. A főszereplő fiú ugyanolyan különc, mint a nagybátyja. Ez is adja a film mondanivalóját.

A rengeteg látványos varázslat, a gonosszal való megküzdés, és az enyhén hátborzongató díszletek mögött megbújik az az üzenet, hogy a különc gyerekek csodákra is képesek, ha hagyják őket kibontakozni. Tudom, nyálasnak és elcsépeltnek hangzik, de el kell ismernünk, ha egyszer valami bűbájos, akkor az végül mosolyt csal az arcunkra.

A látványra egyáltalán nem lehet panasz, egyszerűen káprázatos, és a horrorisztikus elemeket is csak óvatosan, finoman csempészték be, hogy végül egy gyerek se szoruljon élete végéig terápiára. Mégsem lehet azt mondani, hogy hibátlan moziról lenne szó, mert a csavarokat bárki előre láthatja, és a humor, valamint a karakterfejlődés és a fordulatok is rövid idő után infantiliskedésbe csapnak át. Ez utóbbiakat talán megbocsájthatnánk a filmnek, hiszen a célközönség a pubertás előtt áll, de ha a horrorba akarják őket bevezetni, azt megtehették volna kevésbé lökött módon is.

A cikk végére már csak néhány apró infómorzsát hagytam nektek. A regény, amely alapján végül a film elkészült, egy 12 részes regénysorozat része, így ha belegondolunk, hogy a Harry Potter is hogyan lett egyre komolyabb, nem kizárt, hogy ezzel az alkotással is hasonló tervei lehetnek a stúdiónak.

Értékelés:

70/100 Bár maga a film egy aranyos regényadaptáció, a filmeseknek ezúttal sem sikerült úgy gyerekeknek szóló filmet készíteniük, hogy az ne legyen néhol bugyuta.

IMDb: 6.1/10

Mafab: 73