Fráter Zsuzsanna 
forrás: Athenaeum Kiadó
Okoslányregények címmel indított új sorozatot az Athenaeum Kiadó, melyben olyan, a tini olvasók érdeklődését is felkeltő könyveket szándékoznak megjelentetni, amelyek szerzői a társadalmi problémákat, a lányokat érintő közösségi vagy személyiségbeli torzulásokat történetek elmesélésén, sorsok ábrázolásán keresztül vizsgálják. Ehhez az izgalmas sorozathoz tartozik Jennie Melamed Lányok csöndje című disztópiája is, mely a rendszerszintűvé tett abúzus hétköznapi valóságát és hatásait mutatja meg az olvasónak.
A nők elnyomásáról és rendszerszintűvé tett megerőszakolásáról szóló disztópia nem új keletű, elég, ha Margarat Atwood A szolgálólány meséje című, mára már klasszikussá vált regényére és a belőle készült nagysikerű sorozatra gondolunk. Mégis miben tud újat hozni Melamed műve? A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed egészen új aspektusból és mélységgel képes ábrázolni a szereplői belső világát, így az áldozatokét és az elkövetőkét is.
A regény története egy szigeten játszódik, melynek a lakói valamilyen világkatasztrófa elől menekültek az Óföldről. Elzárva, saját szabályai szerint élnek, melynek törvényeit a szinte istenként tisztelt Alapítók írták elő. Ebből a zárt világból egyedül a Vándoroknak van kijárásuk, akik az Óföldről használati tárgyakat hoznak a szigetre, de a külső világról való tudásukat nem osztják meg a sziget lakóival. Így a történet végig bizonytalanságban tartja az olvasót, vajon valóban posztapokaliptikus történettel van-e dolgunk, vagy csupán egy önkényes rendszerrel, mely tagjait a társadalomból kiszakítva, beteg rendszerét dogmákkal és hazugságokkal igyekszik fenntartani.
Ez a zárt világ a lányok számára maga a pokol. A nők alapvetően alantas teremtménynek számítanak, minden módon korlátozzák szabadságukat, a lányok alá vannak rendelve Atyjuk akaratának. A pedofília atyai kötelességnek számít, az Alapítók írták elő, így helyessége megkérdőjelezhetetlen. Azonban még ebben a világban is vannak olyanok, akikben felébred a tudat, hogy talán ez a rendszer nem helyes, élhetnének másképp is. Megszületik a szabadság vágya, mely lázadást szül. Azonban lehetséges-e kitörni egy olyan világból, melynek kapui zártak, kiútra nincs lehetőség, melyben a hatalom gyakorlói túlerőben vannak és könyörtelenek?
A regény üzenete szívbemarkoló. A remény még a pokolban is megszületik, és a leglehetetlenebb körülmények között is tovább él. A leggyengébbek lehetnek a legerősebbek, és az elnyomás elleni küzdelem az életnél is fontosabb. A történet nem a pedofília és az abúzus pikáns részleteire koncentrál, sőt a lányok szexuális bántalmazására csak elejtett szavakból, félmondatokból következtethetünk, hanem az elnyomottak küzdelmeire, reményeire, ami még egy ilyen társadalomban is megszülethet.
A történetet négy lány, Amanda, Janey, Caitlin és Vanessa szemszögéből követhetjük végig, és általuk megismerjük ennek a világnak minden borzalmát, és azokat a próbálkozásokat, melyekkel az innen kivezető utat keresik. Mindeközben a regény bemutatja, hogy a bántalmazott gyermek, is gyermek marad, ugyan olyan vágyakkal, álmokkal, mint a normális társaik, és felnőve ők is ugyan úgy hallgatólagos résztvevőivé válnak a saját lányaik elleni erőszaknak. Sőt, maguk a bántalmazók is ártatlan kisgyermekből válnak azzá, és mindennek az oka a rendszer, mely támogatja és elvárja a bántalmazást. Talán a regény egyik legmegrázóbb része látni azt, hogy az ártatlan kisfiú, vagy a szerelmes, fiatal férjből később ugyan úgy Atya válik, mint elődeikből.
Habár mindig valamelyik lány szemszögéből látjuk az eseményeket, az elbeszélésmód mégis végig tárgyilagos és szenvtelen marad. Kívülről, felülről szemléljük a történéseket, mint egy dokumentumregény. Talán ez a tárgyilagosság, mely a szörnyűségeket is természetesként kezeli, teszi olyan döbbenetes hatásúvá a regényt. Hiszen pontosan azt érzékelteti, amit egy gyermek tapasztalhat, akinek a mindennapjai részévé válik a borzalom: hiába válik hétköznapivá, az élet részévé, attól még szörnyűség marad.
Összességében Jennie Melamed Lányok csöndje című megrázó olvasmány, nem csupán témája miatt, hanem azért, mert ez nem csupán egy posztapokaliptikus világ elképzelt problémája. Létező társadalmunk mindennapjainak része sok-sok családban, a világ számos helyén. És amennyiben azok, akik tudnak róla, nem tesznek ellene, ugyan úgy bűnösök, mint maguk az elkövetők. Azok a gyermekek pedig, akik mindezek elszenvedői, egyedül nem képesek változtatni a helyzetükön, csak ha azok, akiknek hatalmukban áll segíteni, cselekednek. A Lányok csöndje egy kétségbe esett kiáltás egy közönyös, fejét homokba dugó társadalom ellen.
A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!
