Manapság nem a „darkos”, komor hangvételű posztapok filmek a nyerők. Tény, hogy a nyáron nagy sikert aratott a Majmok Bolygója – Forradalom (a kritikusok szerették, a közönség imádta, és persze az sem elhanyagolható, hogy rengeteg pénzt hozott), de példának okáért a szintén disztopisztikus témájú A holnap határa komoly bukta volt. Hollywood ennek ellenére örülhet: Az útvesztő (The Maze Runner) első bevételi adatait látva nyilvánvaló, hogy a sci-finek van egy bizonyos változata, amivel mostanában lehetetlenség mellélőni: ez pedig a tinikről, illetve tiniknek szóló posztapokaliptikus disztópia.
Az éhezők viadala és A beavatott után tehát felkerült a sci-fi térképre Az útvesztő-trilógia első része is, ami James Dashner regénye alapján készült, és amit röviden és tömören úgy foglalhatnánk össze, hogy érdekes és biztató próbálkozás, de láttunk már ennél jobbat is.
A film úgy kezdődik, hogy Thomas egy felfelé mozgó liftben ébred, és a nevén kívül semmire sem emlékszik. Amikor a lift megáll, a fiú egy hatalmas tisztáson találja magát, ahol több tucat érdeklődő szempár, és az egész helyet körülölelő, égig érő betonfalak fogadják. Hamarosan kiderül, hogy a négy fal között egy kisebb társadalom alakult ki, csoportvezetővel, munkamegosztással, zöldségeskerttel és mindennel, ami kell. Megtudjuk azt is, hogy a lift havonta egyszer hoz egy „új fiút“ a csapatba, hogy bővüljön/megmaradjon a csapatlétszám.
A hatalmas falak ugyanis mindennap megnyílnak és mint kiderül, egy végeláthatatlan labirintus húzódik mögöttük. Az úgynevezett futók feladata, hogy feltérképezzék és megtalálják a kijáratot, hiszen a fiatalok gyakorlatilag csapdában élnek az útvesztő szívében, és ha ez még nem lenne elég- a labirintusban vérszomjas szörnyetegek vadásznak éjjelente. A futók három éven át hiába keresték a kiutat- ám miután Thomas közéjük kerül, a csoport közelebb kerül a szabaduláshoz, mint azelőtt bármikor.
Személy szerint nem tudom megunni az olyan filmeket/könyveket, ahol egy világtól elzárt kisebb-nagyobb közösség áll a középpontban. Valószínűleg ezért fogott meg annyira Az útvesztő első negyven-ötven perce. Van benne egy kis Lost, egy kis Éhezők viadala, egy kis Kocka.
Alapból az ilyen filmek hatalmas előnnyel indulnak, hiszen a rendezőnek csak választás kérdése, hogy az emberi drámára, a kapcsolatokra, a viselkedésre gyúr rá, vagy épp a rejtélyekre, a misztikumra – és mindkettőből nagyon könnyen születhet remekmű. Nem olvastam a könyvet, szóval nem tudom, hogy az melyik receptet követi, de a film inkább a sci-fi oldallal foglalkozik, és ezt nagyon jól teszi- a mélyebb karakterábrázolás inkább sorozatokba való, egy kétórás filmben megoldhatatlan feladat lett volna.
A film valóban annyira érdekes, mint amennyire az alapszituáció hangzik- az első ötven percben tökéletes ütemezéssel bontakozik ki előttünk a rejtély és mesterien adagolva vetődnek fel az újabb és újabb kérdések. Azután viszont már akadnak problémák, nem is egy: a film kapkodóssá válik, a karakterek pedig szinte csak ugyanazt az egy mondatot szajkózzák egyfolytában (El kell mennünk innen – Nem megyünk sehova). Így hát hiába érveltem amellett, hogy jó döntés volt csupán felszínesen bemutatni őket, az az igazság, hogy némelyikük zavaróan primitívre lett megírva. Van egy lány, akinek az egyetlen tulajdonsága az, hogy „lány“, egy kövér fiú, aki kedves, egy ellenszenves figura, aki mindig kötekedik, és így tovább. Az útvesztő ebből a szempontból egy valóságos klisé-labirintus.
A film viszont a rejtély feloldásával éri el a mélypontot- abban bíztam, hogy ezúttal valami más végkifejletet kapunk, de nem. Sajnos a mélyenszántó magyarázat, amit felvilágosításul kapunk, már sokszor, sok filmben elhangzott.
Ezek után az a legfurcsább, hogy a második rész így is várós- talán a film remek első fele miatt, talán a záró képsorok miatt, vagy talán csak azért, mert érződik, hogy a sztoriban továbbra is hatalmas a potenciál. Az útvesztő összességében bőven hagyott maga után kívánnivalót, de a kritikán aluli filmes nyár után egy kifejezetten érdekes és szórakoztató darabnak számít.
Tegnap vált hivatalossá, hogy a folytatás 2015-ben érkezik, The Scorch Trials címmel.
Értékelés: 66/100
Imdb: 6,9
Mafab: 77 %