Bor, marketing, Tokaj – Ditz Edittel beszélgettünk a Folyékony arany sajtóbemutatóján

Ditz Edittel, a Folyékony arany (2019) című dokumentumfilm kreatív producerével beszélgettem a filmről, a magyar bor és a dokumentumfilm műfaj helyzetéről, arról, hogy mit is csinál egy nemzetközi borakadémikus.

Corn&Soda: Mit jelent az, hogy kreatív producer? Milyen feladatot jelöl ez a pozíció a filmkészítés folyamatában?

Ditz Edit: Egy Tokajról szóló, Folyékony arany filmtervvel pályáztam a Magyar Nemzeti Filmalaphoz, majd felkértem ehhez a projekthez Almási Tamás rendezőt és Ugrin Julianna producert. A filmtervemet kezdtük el együtt fejleszteni, és 5 éven át dolgoztunk a filmen. Azt jelenti a kreatív producer ebben az esetben, hogy alkotóként dolgoztam a filmben, a forgatókönyvet közösen alakítottuk a Tamással.  A borpiaci és tokaji történelmi összefüggések megértében segítettem a rendezőt, és sokkal kevésbé foglalkoztam a gyártással.

Tulajdonképpen a film az alapötlete tőled származik?

Így van.

Nemzetközi borakadémikus vagy. Milyen feladataid, munkáid lehetnek ezzel a végzettséggel, tudással?

Nagyon jó kérdés, mert például a szüleimnek fogalmuk sincs arról, hogy mivel foglalkozom, foglalkoztam az elmúlt 20 évben. A legtöbben valóban nem tudják, hogy egy nemzetközi borakadémikus mihez is ért igazán. A sommelier képzést ismerik leginkább, ami az éttermi borfelszolgálást tanítja egy átfogó borismerettel együtt. A borászatot szintén lehet tanulni iskolákban, de a borszakértői munka, tehát minden, ami nem a borkészítéshez kapcsolódik, az sok embernél inkább bor iránt rajongók hobbi tevékenységeként indul, amiből pár szerencsés aztán meg is tud élni. Én marketingesként, kommunikációs szakemberként kezdtem el dolgozni, a pályafutásom egy pontján a Zwack Borház marketingvezetője lettem. A borokhoz nem értettem, és akkor döntöttem úgy, hogy elkezdek tanulni, és kóstolni. A WSET (Wine and Spirit Education Trust) nevű nemzetközi borképzési hálózat Magyarországon elérhető szintjeit elvégeztem, majd Londonban folytattam a diplomaképzést. Ezzel a képesítéssel, ha szeretnék, sommelier-ként is dolgozhatnék, de lehetőséget ad tanításra, és arra is, hogy borversenyeken bíráljak. Sok nemzetközi borakadémikus borászatok vezetőjeként, borkereskedőként, vagy nagy nemzetközi kereskedelmi hálózatoknál borbeszerzőként, ahol egy-egy áruházlánc borkészletét és boros arculatát határozzák meg. Engem a bormarketing érdekelt, és a borszakmai tudásomat a Folyékony arany című filmben tudtam kamatoztatni – azt gondolom, már ezért megérte a borok közelébe kerülni.

Nem tudtam egész estés dokumentumfilmet felidézni a magyar borról. Lehet, hogy a Folyékony arany az első?

Ez az első egész estés, moziforgalmazásra szánt film, egy ikonikus borral a fókuszban. A bor önmagában nehéz téma. Almási Tamással és Ugrin Julianna producer társammal azt kerestük, hogy mitől lesz valóban érdekes egy borról szóló film. A Folyékony arany három elszánt hős drámai harcát mutatja, akik a természettel és a globális piac kihívásaival hadakozva azon dolgoznak, hogy visszaszerezzék a tokaji aszú régi dicsőségét. A történet igazából ezekről az emberekről szól, és csak rajtuk keresztül a borról. Egy mozifilmben a néző sorsokat szeretne látni, hősöket, akikkel azonosulni tud. A Folyékony arany jóval több, mint egy boros film.

Az elmúlt években kiszorult a dokumentumfilm a mozivásznakról. Hol van most szerinted ez a műfaj a hazai filmes piacon?

Én azt látom, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a jó dokumentumfilmek iránt, de sajnos ez a mozikban a nézőszámokban nem realizálódik. A dokumentumfilmek bizonyos típusai az online tartalomszolgáltatóknál sikeresen megtalálták a helyüket, ennek én személy szerint nagyon örülök. Ugrin Julianna több sikeres dokumentumfilmet gyártott már (titiá, Egy nő fogságban, Könnyű leckék, Szerelempatak), és sajnos hozzászokott az „Ó, ez egy dokumentumfilm?!” típusú ijedt kérdésekhez.

A forgatás alatt maguk a szereplők sem értették, hogy minek jövünk olyan sokszor. Szepsy Istvánnal, a film főszereplőjével már rengeteg interjút forgattak korábban, amiben mindig tökéletesen elmondta a választ arra a harminc kérdésre, amit általában feltesznek a riporterek. Ehhez szokott, és ott állt Tamással szemben, nézett rá, hogy mit mondhatna még, mert ő már elmondott nekünk mindent. Almási Tamás viszont kitartóan követte az életét két éven át, a film másik két szereplőjének életével párhuzamosan. A Folyékony arany egy kreatív dokumentumfilm, nincsenek benne szándékosan dramatizált, rendezett vagy szerkesztett jelenetsorok, a valóságot mutatja be.

Mit vártok a magyar piactól?

Mi sokat várunk a magyar piactól, a film elsősorban a magyar mozinézőknek készült. A magyar borszeretők nagyon sokan vannak, sokan vártak egy ilyen filmre. Azt éreztük, hogy Tokajban van egy olyan történet, amit érdemes elmondani a világnak: ami a boron keresztül rólunk magyarokról, és Magyarországról is szól. Elkészült a film angol feliratos változata is, és jövőre indul a nemzetközi forgalmazása. Bízunk egy nagy külföldi futamban a filmmel.

Hol és mikor lesz a premier?

A Folyékony arany világpremierje szeptember 14-én a CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon volt Miskolcon, a budapesti premier 16-án hétfőn lesz a MOM Parkban.

Viszitek a filmet további fesztiválokra is?

Igen, ezt a Magyar Nemzeti Filmalap szervezi.

A Folyékony arany rendezője a Kossuth- és Balázs Béla díjas, a Színművészeti dokumentumfilmes osztályok tanára, Almási Tamás. Az ő neve és a film minősége miatt számítotok fesztiváldíjakra?

Minden elismerésre számítunk, de Almási Tamás elsődlegesen nem a díjakért készít filmet. Elmondása szerint karrierjének eddig egyik legnehezebb filmje a Folyékony arany.  Száz feletti volt a találkozásaink száma Szepsy István főszereplővel, akivel rengeteget „csatáztak”. Mindketten, Almási és Szepsy is maximalisták, és a lehető legtöbbet akarják kihozni a munkájukból: Almási a filmből, Szepsy a tokaji aszúból. Számítunk arra, hogy sokan megnézik a filmünket, és arra, hogy olyan jelentős hazai és nemzetközi utóélete lesz.

A borászvilágot jól ismered. Te választottad ki a szereplőket?

Alapvetően nem borászokat kerestünk, hanem a borral kapcsolatban álló érdekes embereket, akiknek van egy jó személyes sztorijuk, és jól működnek filmvásznon is. Almási Tamás Filmművészetis tanítványai közül egy kis csapat lement Tokajba egy-egy kamerával, és 40-50 emberrel csináltak felvételeket.

Egy személyt kihagyhatatlannak találtunk: Szepsy Istvánt, akit gyakran aszúkirálynak is neveznek, és akinek a családja minden szálon, generációk óta az Tokajhoz és a tokaji aszúhoz kötődik. Úgy döntöttünk, ő lesz az a „bástya”, aki köré rendezzük a többi karaktert. Bacsó András és Alkonyi László kiegészítik Szepsy István történetét, ugyanakkor mindkettejük életútja, és a borhoz való viszonyuk egyedülálló.

Hogyan kerültél kapcsolatba a filmkészítéssel?

A Folyékony arany és Tokaj kapcsán. Bár a BÚÉK című első nagyjátékfilmünk hamarabb került bemutatásra, tavaly decemberben, a Folyékony arannyal már négy évvel korábban elkezdtem foglalkozni. Szerencsés dolognak tartom, hogy előbb kerültem kapcsolatba a dokumentumfilm készítéssel. A dokumentumfilm jóval személyesebb műfaj, mint egy nagystábos, komolyan előkészített, komplex játékfilm menedzselése. Egy nagy kaliberű rendező, Almási Tamás, és Ugrin Juli által vezetett kicsi, de elkötelezett gyártási stáb mellett tapasztalhattam meg a dokumentumfilm készítés folyamatát, ráadásul egy olyan témában, mint a bor, ami sokáig az életem meghatározó része volt. Nagyszerű, hogy ebből egy film születhetett. A produceri munka mellett kommunikációval foglalkozom, és Geszti Péterrel közös kreatív ügynökségünket, a Grundot vezetem. Itt is sztorikat gyártunk, de reklámcélokra.

A filmmel felkiáltójelet is mutattok a régió problémáival kapcsolatban.

Aki járt a világ nagy borvidékei közül bármelyiken is, például Bordeaux-ban, Burgundiában, Toszkánában, vagy a tengerentúlon, szembeötlő a különbség Tokajjal szemben. Nincsenek dűlőutak, több történelmi első osztályú terület műveletlen, jelentős az elvándorlás, nincs munkaerő, a tokaji aszút nem lehet eladni sem Magyarországon, sem máshol a világban.

Tokaj egyedülálló történelme, és egykori, közel 300 éven át tartó nemzetközi sikertörténete tükrében még inkább szembetűnő, hogy mi történt a világ egyik legegyedibb borvidékével.  A film nem foglal állást, de a szereplők igen. Sok olyan sztori volt, amit leforgattunk, de végül nem került be a filmbe, ez közel 180 órányi anyagot jelent.

A kedvenc magyar borfajtáid sorában hova helyezed a tokaji bort?

A magyar száraz borok között az egyik kedvencem a tokaji furmint, az aszú pedig a legjobb édes bor. A furmint Tokaj meghatározó szőlőfajtája, és képest nagyon komoly száraz fehérbor készítésére. Ez fontos a tokaji régió szempontjából, és valamennyire menekülőút az aszú mellett az, hogy van egy olyan fajta, amely magas minőséget képes produkálni száraz borként is, jobban eladható és gyorsabban piacra dobható, mint a tokaji aszú, melynek a bortörvény szerint minimum 3 évig kell érlelni. Azt csak a borszeretők szűk rétege tudja, hogy nagyon sok és nagyszerű száraz bor van a régióban. Sokaknak az a tokaji bor édes, és sajnos a tévé fölött porosodik már 15 éve.

Az interneten rátaláltam egy boros konferencia beszámolójára, ahol te nagyon kritikusan, őszintén és keményen fogalmaztál a hazai bormarketing helyzetéről. Érzed, tudod, hogy mit kellene tenni?

Ez egy kerekasztal beszélgetés volt bormarketingről 5 évvel ezelőtt, ahol mindenkinek volt egy álma a magyar borról. Én több mint 20 éve foglalkozom marketinggel, ismerem a magyar és nemzetközi borpiacot. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy borvidék előbbre tudjon lépni, nem elég a bormarketing. Ez egy komplex, és hosszútávú stratégiát igénylő, többszereplős folyamat, mely szükségesek infrastrukturális és borászati fejlesztések, megkövetel borászatok közti összefogást, kell hozzá oktatás, a gasztronómia és még sok egyéb.

A nemzetközi bormarketing pedig egy egészen más dimenzió, ez állami segítség nélkül nem valósítható meg. A tokaji nemes édes borok esetében mindkettőre szükség lenne, mert ma a tokaji aszú már Magyarországon is csak attól híres, hogy valaha híres volt. A régiónak alkalmazkodnia kell a mai piaci kihívásokhoz és borfogyasztási trendekhez. Ezt elérni reálisabb vállalás, mint egy borpiaci luxusmárka felépítése Kelet-Közép-Európából.

Sok borfogyasztó azt mondja, hogy ár-érték arányban jobban jár, ha külföldi bort vesz a nagy üzletláncokban, mert drágák a magyar borok. Miért van ez?

A magyar bor hazai helyzete nem függetleníthető a nemzetközi borpiactól. A szuper- és hipermarketekbe ömlenek a nemzetközi borok, és jók. Bizonyos bornemzetek, például Ausztrália, Chile, nagy tömegű, jó minőségű tömegtermelésre álltak rá, technológiailag hibátlan, tiszta borokkal, vonzó borstílusokkal és mára jól ismert bormárkákkal. Emellett vannak csúcsboraik is. Bormarketing irodák működnek Londonban, New Yorkban, és nagy ázsiai városokban, a bor a mezőgazdaságon belül a bor egy kiemelt ágazat. Erős versenyhelyzet van, amit észre kell venni.

Mi történik ebben a helyzetben?

Egy több tízmillió palackos pincészetekkel nem tudja felvenni árban a versenyt egy kézműves, kis magyar borászat, de a legnagyobb magyar pincészetek sem. A magyar bortermelés nem a jó áron elérhető, egynemű borokra építhet, hanem a sokszínűségre, az egyedi kis tételekre, az egyes területeken magas minőséget hozó szőlőfajtákra, mint például a furmint Tokajban. Emellett az olyan sztárok, borász nagyságok, mint Szepsy István, képesek arra, hogy egy borvidék arca, borászati víziója és reprezentációja kialakuljon. Jelenleg a Magyar Turisztika Ügynökség foglalkozik a bormarketinggel, és fél éve indult el egy „Magyar bor személyesen” közösségi bormárka koncepció. Ez egy B2B kezdeményezés elsősorban a magyar borászok nemzetközi és hazai reprezentációjára, nem pedig fogyasztók felé történő kommunikáció.

Szinte bármely vendéglátóhelyen irreálisan drága a magyar bor. Nem egyszer megtörtént, hogy a társaságunk tagjai ránéztek a borlapra, majd kértek egy korsó sört. Miért van ez?

Irreálisan nagy árréssel dolgoznak a bor tekintetében az éttermek. 2000-2500 forintért nagyon kevés helyen lehet eladni egy deci bort. Sokakat felháborít ez az árazási módszert, ami nem segít a magyar bornak: egyszerűen eldől a választás a sör javára.

Visszatérve a filmes munkáidra. Vannak aktuális terveid?

Vannak új filmterveink, és egy gyártáselőkészítési szakaszban lévő nagyjátékfilmünk.

Mikortól láthatják a nézők a mozikban a Folyékony arany című filmeteket?

A Folyékony arany szeptember 19-től lesz országszerte látható a mozikban.

A Folyékony arany című dokumentumfilm előzetese:

https://www.youtube.com/watch?v=R0YuotAqp-M