Campus fesztivál 2015 beszámoló

Idén is megrendezésre került a debreceni Campus fesztivál július 22-26 között. A csupán 3 napos fesztivál idén több külföldi előadóval is kedveskedett, méghozzá a lehető legszélesebb zenei skálán mozogva. Ezzel el is érték a szervezők, hogy saját látogatórekordot döntöttek, és az utolsó nap teltházas lett.

Bevallom, én jobban szeretem a Sziget méretű fesztiválokat, de néha kifejezetten jólesik egy ilyen mondhatni családias fesztivál, mint a Campus. Ebben a pár napban kicsik és nagyok, mindenféle kiszerelésben ellepik a Nagyerdő területét, és reggelig dübörög a zene. A sokszínű tömeg a változatos fellépőknek köszönhető, és bár néha megleptek az összegyűltek, alapvetően pozitív értelemben, de azt a mai napig nem fogom kegérteni, hogyan éri meg egy egész sminkasztallal érkezni egy fesztiválra, de ez egyéni döntés mindaddig, amíg a koncerten nem mellettem lengedezik a tíz kilós válltáska.
A program változatos volt, a város felkészült az invázióra, és alapvetően sosem álltam sorban sokáig sehol, szóval a szervezéssel nem volt baj. A zenei programok mellett sok érdekességgel is készültek, a mozi szerintem kifejezetetten jó húzás egy fesztiválon, de ami a legnagyobb meglepetés volt, hogy a stadiont is belevonták a programokba, így volt kulturált vécé. Hozzá vagyok szokva a nomád életmóhoz egy feszten, félreértés ne essék, de kifejezetten jól esett, hogy nem egy sötét toitoiban kell egyensúlyoznom, hogy ne essek bele valamelyik engem megelőző hátrahagyott szuvenírjébe.
A nulladik napot sajnos ki kellett hagynom, de annál jobban élveztem azt a három napot, amit a Campus fesztiválon tölthettem.
Az első nap feltérképeztük a fesztivált és környékét, kipróbáltunk néhány ügyességi játékot, ráztuk a hajunkat a Rézangyal-Roncsbár Arénában, dudorogtunk a Quimby-re, és együtt énekeltünk az elbűvölő dán Caro Emeralddal, aki azt is elmondta hogy a Youtube statisztikái szerint mi vagyunk a harmadik ország, akik a legtöbbet hallgatjuk őt. Már a Szigeten beleszerettem az előadásmódjába és a zenéjébe egyaránt, de ezen a koncerten csak úgy ömlött a szeretet és vidámság a színpadról és a színpadra egyaránt. Sose gondoltam volna, hogy ennyir rajongója van Caronak az országban.
Pénteken is voltak külföldi fellépők a Modestep és Wilkinson személyében, de én se lehetek két helyen egyszerre, inkább Ákost hallgattam a Pepsi Nagyszínpadnál, ahol a megszokott nagy tömeg kántálta az Ákos slágereket, előtte pedig a Brains mozgatta meg a tömegeket. Bájos volt, ahogy néhányan az idősebb generációból – valószínüleg Ákosra várva -, megjegyezte előttem, hogy ez nem is rossz. De a nap legnagyobb fellépője számomra Korda György és oldalordája, Balázs Klári volt. Mindig meglep, hogy ennyi ember van képben a legkevésbé ismert dalok szövegeivel is, és Gyuri bácsi megint kitett magáért, de a nagy melegben le kellett vennie zakóját, amiért bocsánatot is kért a közönségtől. Új sztorikkal is készült két szám között, és csak egyszer ment le a színpad mellé pihenni.
Ezzel el is érkeztünk a naphoz, ami miatt úgy döntöttem, hogy idén kipróbálom a Campus fesztivált. Tudom, hogy Debrecen büszkesége, a Tankcsapda volt a nap fénypontja, de számomra a fesztivál headlinere a brit Enter Shikari volt. Már a kora délutáni hangolásnál sikerült elcsípnünk őket, ahol az énekes Rou Reynolds még aggódva mesélte, hogy a basszusgitáos még Pesten van, mert most ért ide a nászútjáról, reméli a koncertre ideér. Az Uzipov és Kowalskyék bemelegítették a tömeget, így a Shikari már egy bulira kész tömeget kapott, és szerencsére Chris, a basszeros is megérkezett időben. Mivel kifejezetten szélsőséges zenét játszanak, kevés volt az arra tévedt ember, aki ott is maradt, de néhány kitartó TCS rajongót megnyertek maguknak, és mindent beleadtak a koncertbe. Többször landoltak a tömegben a bő egy és negyed órás koncert alatt, és aktívan kommunikáltak a közönséggel, arról nem is beszélve, hogy az öltözőben a nagyar fanclub zászlójával pózoltak koncert után. Ezt a csoda koncertet mostuk le az utolsó Debreceni Subscribe koncerttel, amin a „Ne oszoljatok fel” kántálásra Bálint csak annyit mondott, hogy eszük égában sincs, csak alkotói szabira mennek.

Összességében egy remek fesztivált zártunk, a hangulat jó volt, a nép olyan változatos, mint a felhozatal, a kánikula elviselhetetlen, de a szervezésnek köszönhetően hamar megfeledkeztünk a nagy melegről. Kíváncsian várom a 2016-os felhozatalt.