Feminista remekmű, vagy soviniszta rémálom? Az „Y: az utolsó férfi” minden idők egyik legjobb és egyben legmegosztóbb képregénye

Van, aki a valaha készült legnagyszerűbb képregénynek tartja, mások szerint legfeljebb „kapudrog” a papírmozi világába. Az amerikai Ms magazin „feminista mesterműnek” nevezte, míg sokan egyenesen azzal vádolták meg az író Brian K. Vaughan-t, hogy művében szabadjára engedte nőgyűlölő hajlamait, posztapokaliptikus disztópiája fröcsög a hímsovinizmustól. Egy biztos: az Y: az utolsó férfi az ezredforduló egyik meghatározó képregénye, ami nyolc év után idén magyarul is folytatódik, jövőre pedig a tévéképernyőkre is megérkezik!

Meghalt a nagyapád. Meghalt az apád. Meghalt a bátyád, a sógorod, az öcséd, a nagybátyád és a történelemtanárod, de még a kandúr macskád és a szomszéd kanos kutyája is. Egyik percről a másikra a világ összes férfija, a földkerekség minden Y-kromoszómájú élőlénye holtan esett össze. Velük halt a hivatásos katonák, rendőrök és tűzoltók mintegy 90 százaléka, a számítástechnikai szakemberek háromnegyede, a globális pénzügyi és üzleti világ vezetőinek 70 százaléka. Meghalt a Backstreet Boys és a Metallica, Nagy Feró és Bődőcs Tibor, az 501-es Légió magyarországi helyőrsége, Brad Pitt, Donald Trump, valamint a magyar kormány csaknem összes minisztere és államtitkára. Minden második ember a Földön.

A társadalmi intézmények egyik pillanatról a másikra összeomlanak, a közigazgatás megbénul, a gazdaság romokban, a nemzetközi kereskedelem leáll. A világ legnagyobb katonai és gazdasági hatalma, az Egyesült Államok elnöke, alelnöke, külügyminisztere nincs többé, a Kongresszus és a Szenátus összeomlik. Sok nő nem bírja elviselni szerettei elvesztését és önkezűleg vet véget magányos életének. Mások egy felsőbb akarat beteljesülését látják a történtekben, és megalapítják a szélsőséges feminista amazonok csoportját. Bár az erőszakos bűnözők túlnyomó többsége a férfiakkal együtt elpusztult, a rendőrök többsége is hasonló sorsra jutott, így az igazságszolgáltatást sokan a saját kezükbe ragadták.

Kizárólag elárvult lányok és megözvegyült asszonyok maradtak a Földön, akik abban a hitben élnek, hogy ők az emberi civilizáció utolsó képviselői, férfiak nélkül ugyanis képtelenek utódokat nemzeni. Nem is sejtik, hogy van két túlélő – Yorick, a fiatal szabadulóművész és csuklyásmajma, Ampersand. Az Y-kromoszóma utolsó hordozóiként nem csupán az amerikai kormány érdeklődését keltik fel, de egy idegen nemzet titkosszolgálata is megpróbál rájuk találni, s a férfigyűlölő amazonok is az életükre törnek. Mikor útra indulnak, hogy felkutassák Yorick életben maradt rokonait és menyasszonyát, hamarosan egy kontinenseken átívelő kalandba keverednek, amelynek tétje nem más, mint az emberiség túlélése.

A történet azonban nem csupán egy fordulatos kalandregény, telis-tele mozivászonra kívánkozó akciójelenetekkel. Az Y: az utolsó férfi mindenekelőtt egy erős társadalomkritika, amely görbe tükröt tart a modern világ nemisége, és annak összes társadalmi és kulturális vonatkozása elé.

Rámutat, hogy a férfiak eltűnésével rengeteg társadalmi probléma egy csapásra megoldódna – például a családon belüli erőszak, a nemi erőszak, az erőszakos bűncselekmények túlnyomó többsége, és úgy általában az erőszak –, mindazonáltal rávilágít arra is, hogy a férfiakkal együtt mennyi értékes és szép dolog is az enyészeté lenne: megannyi művész, filozófus, szerető férj és barát.

A történet rámutat: bár modern korunk nemi szerepei kiszolgáltatott helyzetbe taszították a nőket, a világ úgy kerek, ha férfiak és nők együtt próbálják meg jobbá tenni környezetüket. Végtére kiderül: legyen szó nők, vagy férfiak uralta társadalomról, az ember mindig ember marad, a hatalom birtoklásáért vívott harc végül erőszakot szül nő és nő között is. Így amikor minden férfi holtan esett össze, nők egy népes csoportja a fundamentalista amazonok szervezetéhez csatlakozik, s a nők felsőbbrendűségét hirdetve erőszakkal pusztítják el a férfiak utolsó emlékeit is a Földről – a képregény ezen a ponton megmutatja, hogy micsoda pusztításra képesek a szélsőséges eszmék ha populizmussal párosulnak.

A nemek közötti harmónia megteremtését azonban nem teszi könnyebbé a képregény főhőse, Yorick, aki ugyanis egy igazi tapló. Bár szíve a helyén van és demokrata neveltetéséből fakadóan világnézete alapvetően liberális, még nem tudta levetkőzni a társadalmi normák által diktált soviniszta hajlamait, és lépten nyomon kritizálja a nők uralta Amerikát, ahol szerinte a két legfontosabb használati tárgy a tampon és a vibrátor.

Az Y: az utolsó férfi megalkotója, az író Brian K. Vaughan bár nyilvánvalóan szánt szándékkal választott egy ilyen megosztó és éles társadalmi viták terhelte kérdéskört képregénye legfőbb motívumának, a 2007-es New York Comic Con-on bevallotta, hogy eleinte ő maga sem értette, miért tartják Yorickot, és ezáltal őt magát is egy bunkó hímsovinisztának. Rá kellett ébrednie, hogy kezdetben még sok mindent nem értett a férfi-női társadalmi kapcsolatok komplexitásából, s az Y-füzetek megalkotásának szűk hat éve alatt rengeteget tanult a másik nemhez tartozó embertársairól. Mindezek ellenére a kritikusok többsége imádta a képregényt és nem szerénykedtek, amikor az író Brian K. Vaughan és az Y: az utolsó férfi méltatására került a sor: nem kevesebb, mint három Eisner-díjat nyert el.

Az Y-nal elért sikerek után Brian K. Vaughan bár más vizekre evezett, megmaradt a saját neve fémjelezte szerzői műveknél, s többé már nem tért vissza a DC és a Marvel klasszikusaihoz, mint az X-men vagy Batman. A Bagdadi Falka és az Ex Machina című papírmozikat követően eredeti szakmája, a filmművészet világában mártózott meg: ő írta a Lost sorozat harmadik, negyedik és ötödik évadját. Végül 2012-ben visszatért a kilencedik művészeti ághoz, és ezúttal az Image Comics gondozásában írta meg a kortárs fantasy/űropera egyik remekművét, a magyarul is megjelent Saga-t.

Ne feledkezzünk meg azonban az Y: az utolsó férfi képi világának megalkotójáról, Pia Guerráról sem! Az író Vaughan bevallása szerint a képregény közel sem ért volna el ekkora sikereket, ha nem Guerra álmodja meg a karaktereket és a nők uralta Amerika utcaképét.

A részletgazdag és érzékletes arcvonásokat impulzív környezetábrázolás kontúrozza, amely nem csupán dinamikát kölcsönöz a képregénynek, de a karakterek érzéseit helyezi előtérbe még a legmozgalmasabb akciójeleneteknél is.

Az Y: az utolsó férfi alkotói soha nem titkolták, hogy a forgatókönyv roskadozik az író Vaughan által a New York Egyetemen elsajátított filmes fogásoktól – a képregény már-már kiált a filmes adaptációért. A film jogdíjait a Vertigo kiadó testvérvállalata, a New Line Cinema szerezte meg, s 2007-ben megkezdődött a forgatáshoz szükséges háttérmunka: Carl Ellsworth forgatókönyvíró egy mozifilm-trilógiát álmodott meg a Smallville-t jegyző D. J. Caruso rendezésében. A filmstúdió azonban elvetette a trilógia gondolatát és ragaszkodott ahhoz, hogy az egész történetet egyetlen egész estés filmben mutassák be, amely végül Caruso távozásához vezetett. Végül 2013-ban egy új gárda állt a filmadaptáció mögé, rendezőként pedig Dan Trachtenberg neve merült fel, azonban végül egyetlen képkocka sem készült el. Végül 2015 októberében jelentették be: az Y: az utolsó férfi adaptációja televízió-sorozat formájában, a Disney érdekeltségébe tartozó FX stúdió gondozásában, 2020-ban kerül a képernyőkre. (Egy friss hír szerint egyébként nem más fogja játszani Ampersand-et, az utolsó élő csuklyásmajmot, mint a Jóbarátok sorozatból jól ismert Marcelt „alakító” Katie.) Vajon a jövőre debütáló tévésorozat képes lesz megfelelni az elvárásoknak, vagy a Disney, más franchiseokhoz hasonlóan, ezt is a marketinges szakemberek által patikamérlegen kimért profitmaximalizálás jól kitaposott ösvényére tereli?

De vissza a képregényhez. A Kingpin kiadó gondozásában jelenleg is futó képregény-sorozat a negyedik számánál jár, ami azt jelenti, hogy ha ezzel a tempóval haladnak, 2020 novemberében ér véget magyar nyelven Yorick és Ampersand története. A Corn and Soda korábban megkereste a Kingpin kiadót vezető Harza Tamást, aki elárulta: szinte biztos, hogy ezúttal az utolsó számig végig viszik a sorozatot. Évekkel ezelőtt ugyanis az Y: az utolsó férfi első hat száma már megjelent a kiadó Vertigo-antológiáiban – az új kiadás azonban nem csupán egy jobb minőségű nyomdai kiadvány (a régiek ragasztása néhány lapozás után feladta a szolgálatot), de a korábbi kiadásban talált fordítási hibákat is kijavították benne.

Aki szereti a papírmozit, de még nem olvasta az Y-t, nagy hibát követett el, ugyanis egy klasszikus darabról maradt le, ami a felnőtt-képregények legjobb tulajdonságait vegyíti: nem csupán szórakoztat, de közben el is gondolkodtat. Az Y azonban azok figyelmére is számot tarthat, akik nem jártasak a képregények világában – Yorick és Ampersand története kiváló első lépés lehet a képkockák és szövegbuborékok varázslatos világába!