Blackphoenix 
A Cortex Filmklub második filmje Thomas Vinterberg A vadászat (Jagten, 2012) című műve volt. Miután lepergett az utolsó filmkocka is, és újra világosság gyúlt a teremben, el sem tudtam képzelni, hogyan kezdjek bele egy ilyen felkavaró alkotás elemzésébe, amely szokatlan szemszögből, az ártatlanul megvádolt férfi nézőpontjából közelít a pedofília kérdéséhez. Magáról a filmről nemrég írt kritikát az egyik kolléganőm, így én csak a vetítés közben felötlött legsokkolóbb gondolatomat emelném ki; döbbenet volt látni, hogy a kislány már óvodásként használja a visszautasított (már amennyire lehet itt ilyesmiről beszélni) és megalázott nők legveszedelmesebb fegyverét, vagyis szexuális bántalmazással vádolja meg a rajongott férfit! A továbbiakban főleg a vetítést követő beszélgetésen elhangzó érdekességek „összefésülésére” szorítkoznék.
Az este igazán izgalmasra sikerült, ugyanis most két nézőpont helyett három irányból közelítettünk a filmhez. Kárpáti György filmkritikus, aki ismeri Vinterberget, első kézből tudott információkat közölni a szokásos sablonkérdéssel kapcsolatban; mit gondolt a rendező? A pszichológiai szempontot Boross Ottília képviselte, a „meglepetésvendég”, Barabásné Murgács Kinga pedig óvodavezetőként szólt hozzá a témához. A nyitómondatok meghaladták az in medias res kezdés fogalmát, ugyanis rögtön a záró képsorok kerültek a figyelem középpontjába. A mindenkit izgató kérdésre, hogy vajon ki lőtt, Kárpáti György megadta a konkrét választ, miszerint maga a rendező sem tudja, Boross Ottília azonban tovább gondolta a dolgot. Bárki lőhetett, nincs is igazán jelentősége, hogy ki volt, hiszen ha a főszereplőnk, Lucas egyszer már célkeresztbe került az őt ért vádak miatt, ez könnyedén megtörténhet újra.
Felmerült az is, hogy az óvodavezetőnő, Grethe nagyon gyorsan gondoskodott arról, hogy kollégája felkerüljön a feketelistára. Murgács Kinga szerint azonban a nő megfelelően járt el, csak a kis Klara kihallgatásának módjában talált kivetnivalót; két felnőtt helyett inkább egyetlen óvodapszichológusra lett volna szükség. Kinga azt is hozzá tette, hogy hasonló esetekben a pedagógus két hibát követhet el; az egyik, hogy nem veszi komolyan az elhangzottakat, a másik pedig, hogy komolyan veszi őket, hiszen nem lehet biztosra venni, hogy a gyermek hazudik-e vagy igazat mond. A dán jog azonban – mint kiderült- hasonló helyzetben mindig a gyermeknek ad igazat.
Kárpáti György megemlítette, hogy mennyire jól látható a dán társadalom bezáródása, hiszen fiatalkorukban Lucas és a barátai még nyugodtan ugrálhattak a vízbe pucéran, miközben gyerekek szaladgáltak körülöttük, később azonban elég a szexuális zaklatás legkisebb gyanúja, hogy a férfi élete és karrierje tönkre menjen.
Sok szó esett arról a lavináról is, amelyet a pletyka elindíthat. A film gyötrő precizitással követte végig a folyamatot, ahogyan Lucas kollégái, a legjobb barátja és a kisváros lakói sorban ellene fordultak. Boross Ottília részletesen kifejtette, hogy ennek a jelenségnek a hátterében a falka-szellem áll, amely egy-két kivételes személyiségtől eltekintve mindenkit arra ösztönöz, hogy hátat fordítson a pellengérre állított embernek, hiszen kellemetlen lenne vele egy platformra kerülve szintén a támadások céltáblájává válni. Ez a fajta helyzet, amelyben nem létezik olyan magatartás, amely ne utalhatna a vádlott bűnösségére, Boross Ottília szerint a középkori boszorkányüldözésekhez hasonló. Az esemény moderátora, Szalay Álmos itt megemlített egy hasonló véleményt, amelyet egy paptól hallott, vagyis hogy a pedofília vádja egyenlő a modern kiátkozás fogalmával.
A kérdés, hogy Lucas miért löki el magától kolléganőjét, akivel nem sokkal a botrány kirobbanása előtt kezd el randevúzni, már vitatottabb volt, mint a „kriminalizálódás” folyamata és a mögötte rejlő pszichológia. Kárpáti György ezt a momentumot emelte ki, mint a férfi bűnösségét esetlegesen alátámasztó bizonyítékot, illetve arra gondolt, hogy Lucas talán nem akarja kitenni a nőt a lehetséges támadásoknak, amelyek akkor érhetnék, ha vele marad. Boross Ottília azonban egyszerűen úgy gondolta, hogy Lucas azért küldi el Nadját, mert a nő egy pillanatra megkérdőjelezi az ártatlanságát, így a továbbiakban nincs semmi keresnivalója mellette. Én a magam részéről egyértelműen az utóbbi álláspont felé hajlok.
Akárcsak a két héttel ezelőtti Love esetében, A vadászat is egy olyan alkotás, amelyről még órákig lehetett volna beszélgetni, és tíz újabb cikket írni. Ráadásul itt még nagyobb hangsúlyt kapnak az egyes esetek, így olyan végső konklúziót sem lehet megalkotni, miszerint igaza van-e a filmnek, vagy nincs. Egy biztos, két hét múlva a változatosság kedvéért egy könnyedebb, kevésbé érfelvágós film vetítéséről tudósítunk majd.
