Anon Anon 
Mint az megszokott ennél a szériánál, 2009 óta kétévente megörvendeztetnek minket egy újabb Halálos iramban-résszel, s ezt az intervallumot igyekeznek is betartani a sok rajongó örömére. A sorozat mostani epizódjára csak annyit lehet mondani, hogy minden ez eddigieknél nagyobb és több! Kezdve az akcióktól, a járművektől egészen a színészek sokaságáig és a történetig. A rendezői széket F. Gary Gray (Be Cool!, 2005) vette át, ő dirigálta ezt az ütős kis road moviet.
Gabito: Az első rész 2001-ben jelent meg a mozikban Rob Cohen (XXX, 2002) rendezésében olyan szereplőkkel, mint Vin Diesel (Riddick, 2013), Paul Walker [Veszélyzóna (Brick Mansions, 2014)], Michelle Rodriguez [Resident Evil, 2002), Jordana Brewster (Home Sweet Hell, 2015). Műfajában egyedülálló akciófilmként, illegális utcai versenyekkel, nitróval felturbózott autókkal és szexi nőkkel. Főszereplője Dominic Toretto (Vin Diesel) az utcai autóversenyek királya, aki egyben a legkeresettebb bűnöző is. Őt akarja elcsípni egy fiatal és céltudatos nyomozó, Brian O’ Conner, aki beépülve Dom csapatában próbálja leleplezni a bandát. Végül a két teljesen különböző ember közt barátság szövődik, Brian bekerül a családba és futni hagyja Torettót. Innen indult az igazán virágzó Halálos iramban-franchise, ami a váltakozó és különböző szemléletű rendezők, valamint a hol gyengébb, hol erősebb történet és szereplők ellenére mára már világszerte milliókat hozott és most elérkezett a nyolcadik részéhez.
Chino: A Halálos iramban 8. (The Fate of the Furious, 2017) gyakorlatilag azt adta, amire előzetesen várni lehetett. Folytatta azt a tendenciát, ami a negyedik rész óta jellemzi a Fast & Furious-franchise-t. Még feszesebb akció, még nagyobb családi dráma, még lehetetlenebb autósmutatványok. Amikor már azt hittük, hogy lehetetlen a hetedik epizódot (kritikánk: itt) túlszárnyalni, jött F. Gary Gray és minderre rálicitált. És láss csodát: működik.
Ha visszagondolunk a kultuszt teremtő első részre (Fast & Furious, 2001), már csak mosolyogni tudunk az amatőr akciókon, de az, hogy egy sorozat nyolcadik epizódja még jobban termel, mint az elődei, az mindenképp kuriózum a filmtörténelemben. Persze egyértelmű, hogy a Halálos iramban-széria már régóta egy jól megkomponált popcorn mozi. A recept adott: legyenek benne minél hihetetlenebb autós attrakciók, minél jobb csajok és persze az elmaradhatatlan Vin Diesel. Egyszóval Dominic Toretto és egy hatalmas tesztoszteronbomba.
Gabito: Hasonlóan az elmúlt 4 részhez, most is a több helyszínes történetmesélésnek lehetünk tanúi, kezdve Kubával, egészen New Yorkon át Oroszországig. A főbb karakterek természetesen visszatérnek, mint Hobbs ügynök (Dwayne Johnson) Ian Shaw (Jason Statham), Tyrese Gibson (Transformers 2007), Ludacris (Max Payne, 2008) és Kurt Russel (The Hateful Eight, 2015). Újoncként bemutatkozik Scott Eastwood (Gran Torinos, 2008), aki egy titkos ügynököt alakít, az aktuális főgonoszt pedig nem kisebb név képviselteti, mint Charlize Theron [Az ördög ügyvédje, (The Devil’s Advocate, 1997)]. Ő alakítja azt a cyberbűnözőt, aki a megszokott koreográfia szerint a világon akar bosszút állni, és hogy célját elérje, a család/csapat fejét, Dominic Torettót állítja maga mellé. Így már érthető az aktuális rész beharangozása is, miszerint az új trilógia első részében minden megváltozik, és feje tetejére áll. A rablóból pandúr lesz, és fordítva.
Chino: Az alkotói gárda nem gondolkodott igazán sokat, már ami a szereplőket illeti. Gyakorlatilag beledobálták az utóbbi részek összes még életben maradt karakterét, legyenek azok jó- vagy rosszfiúk. Az oldalakat egy kicsit megkeverték és indulhat a bugi. Gyakorlatilag felesleges is a castingról beszélni, színészkedni senki sem fog. Csupán az eddigi karaktereket kell továbbvinni, ebben pedig mindenkinek nagy rutinja van. Egyedül a főgonosz cyberbűnöző Charlize Theron a kakukktojás, aki talán egyedüliként tehetségében többre hivatott, így ki is lóg a szereplők garmadából. Filozofikus monológjaiban gyakorlatilag kimerül minden szerepe. A film több, mint két órájában egy AWACS-gépről gonoszkodik, néha pedig metaforikus párbeszédekben győzködi Domot cselekedetei helyességéről.
De hogy ne csak Ludacris és Tyrese Gibson legyenek a humor forrásai, ugyanezen recept alapján összedobták Dwayne Johnsont (Doom, 2005) és Jason Stathamet (Parker, 2013), akiknek – szó szerint – ütős, egysoros párbeszédei minden bárgyúságuk mellett a film legszórakoztatóbb jelenetei közé tartoznak. Talán előbbi karaktere adja vissza leginkább az egész produkció esszenciáját. Ha lehet, még az eddigieknél is keményebb kősziklaként tűnik fel a vásznon, hármasával hajigálja az embereket, a gumilövedékek csak úgy lepattognak róla, de a kilőtt torpedókat is fél kézzel dobálja. A szereplőgárda minden faék egyszerűsége ellenére nagyon jól működik. Statham sem lett „megerőszakolva” azzal, hogy a jófiúk társaságát gazdagítja, Helen Mirren (Red, 2010) cameoja pedig igazi kuriozitása a produkciónak.
Chino: A film mozgatórugója a kőkemény akció mellett mégis a Toretto-féle családcentrikusság. Ez az aspektus, az előző részekhez képest is jobban kidomborodik, ambivalens módon pont azért mert Dom ennek fordít hátat. A miértjét is sokáig csak találgathatjuk, az eredmény pedig, ha nem is túl ötletes, de még a rutinos Halálos iramban-rajongókat is meglepetésként érheti.
A történetbe Letty és Dom megkésett kubai nászútja közepén kapcsolódunk be, természetesen egy jól kivitelezett Toretto-autóversennyel megfűszerezve. Itt bukkan fel az „ötletesen” Ciphernek nevezett szöszi főgonosz (Charlize Theron), aki egy aduásszal a kezében ráveszi Dom-ot, hogy meghunyászkodott Terminatorként segítsen céljai elérésében. A megszokott csapat – vagy nevezzük családnak – pedig csak hitetlenkedve rázza a fejét, miközben New Yorkon keresztül Oroszországig hullanak az autók az égből, vagy éppen négykerekű zombihadsereg módjára esnek neki hőseinknek, hogy a film végén már egy atom tengeralattjáróval kelljen megküzdeniük. Igazából el is gondolkodtam, hogy milyen jármű maradt még, ami ellen felvehetik a harcot villámsebes autóikkal. Hiszen volt már hiper-szuper nyerges vontató, helikopter, repülő, hajó, vonat. Gyakorlatilag mindent kipipáltak nyolc rész alatt, de oda se neki, a léghajó még szabad.
Gabito: A képi megjelenítés és a monumentális akciójelenetek ütöttek. A látványvilág lenyűgöző volt. Különösen jó összhatásban voltak a lassítások, kimerevítések a zenével. A hangulat teljesen magával ragadott. Bár a filmben párszor említésre került az előző részek másik főszereplője, Brian (aki, mint tudjuk a valóságban életét vesztette egy autó balesetben), de annyira pörgős volt az egész film, hogy észre se lehetett venni hiányát. A színészi teljesítmények kiemelkedőek ugyan nem voltak, de hozták a kötelezőt és megszokottat, azt, ami egy ilyen típusú filmhez kell. A rendező sokban nem újított, maximum az időnkénti akció közbeni kimerevítést lehetne kiemelni, valamint azt, hogy minden nagyobb, hihetetlenebb és eltúlzottabb. Ami nem azt jelenti, hogy rontott volna a filmen, hanem épp ellenkezőleg: ez adta úgymond a báját az egésznek.Bátran ajánlom azoknak, akik a mozi első sorában látták az előző részeket, és azoknak is, akik szimplán csak egy hardcore akció mozira vágynak, és nem egy agyalós filmre szeretnének beülni.
Chino: A film megmutatta, hogy van még nitro a sorozatban. Gyakorlatilag pont azt adja, amit elvártunk. Zúzós, finomkodás nélküli akciót, ellenállhatatlan autósmutatványokat, némi erőltetett humort, de mindezek között is akadnak olyan jelenetek, amiket nagyon sokáig nem felejtünk el. Többek között Statham repülős-kalandja amellett, hogy véleményem szerint a film legjobb jelenete, könnyen klasszikussá nőheti ki magát a zsánerfilmek epizódjai között. Minden összevetve a Halálos iramban 8.-ról nem lehet igazán negatívumokban beszélni. A mainstream akciófilmek kiemelkedő alkotása, amely helyenként színvonalában is túllicitálja a franchise eddigi darabjait.
Gabito: 88/100
Chino: 79/100
Magfab: 78
IMDb: 7,5
Képek forrása: UIP Hungary
