Kafka fia

„Meg akartam vizsgálni a lelkemet. Azt kutattam, hogy nem lettem-e gonosz.”

A Jelenkor Kiadó 2021. februárjában kezdte el megjelentetni Borbély Szilárd életművét. A Nincstelenek után, júniusban jelent meg a második kötet, a Kafka fia. A könyvekhez – Rozsda Endre egy-egy gyönyörű festményének felhasználásával – Tillai Tamás tervezett borítót. A 2014-ben tragikus körülmények között elhunyt debreceni költő életműsorozata 2022-ben verseskötetekkel bővül majd.

A korábban csak németül olvasható Kafka fia most jelent meg előszőr magyarul. A regénytöredékként aposztrofált mű valójában önálló elbeszélésekből áll, melyek több ponton kapcsolódnak egymáshoz, tökéletes egészet alkotva, a Borbély Szilárdtól megszokott szofisztikált nyelven.

Az Olvasóhoz, kezdi a szerző a nyitó lapon. Fontosnak tartja elmondani, hogy kiről, miről szól könyve. Elsősorban Franz Kafkáról, aki nem azonos Franz Kafkával, aki természetesen Borbély Szilárd, és persze nem ő.

A most posztumusz megjelent regény – ahogy Forgács András mondja – olvasható burkolt önéletrajzként is. A szerző 2002-ben kezdte írni művét, majd félretette és megírta a Nincstelenek-et, hogy saját apjához közelebb kerülve, minél tökéletesebb legyen az apa fiú kapcsolat ábrázolása a Kafka fiá-ban. Egyértelműen felfedezhető a párhuzam a Kafka és a Borbély család között. A műben Hermann Mihálynak, Franz pedig Szilárdnak felel meg.

Kiről is szól a regény? Ki ez a Kafka? És ki Kafka fia? Ha Kafka nevét halljuk egyértelműen Franz Kafkára gondolunk. Borbély művében Franz, Hermann, és a nagypapa alakja folyamatosan egymásra mosódik. A szerző egy új aspektusból mutatja be viszonyukat, árnyalja a durva, kegyetlen apa képét, és a fiú igazságtalanságaira is rámutat. A mű az apa, Hermann és fia, Franz kapcsolatáról szól.

Persze egyértelműen Franz áll a középpontban. Róla szólnak azok a részek is, amelyekben Hermann próbálja megérteni fiát, keresi a köztük lévő hasonlóságot. Beleolvas a naplóiba, készülő műveibe, és megijed attól, mennyire különböznek egymástól. Borbély művében megírja Hermann drámáját is. Franz Kafka fiáról végül is nem esik szó a regényben. Borbély Szilárd konkrétan nem tesz említést a Kafka fiáról szóló pletykáról, mely szerint Franznak volt egy gyengeelméjű fia, aki 4 éves korában meghalt, aki talán nem is az ő fia volt.

Kafka alakjában Borbély saját küzdelmeit írta meg. Az apai teher alatt felnövő gyermeket, az elveszett gyerekkort, a menekülést ebből a környezetből. Azt, hogy 20 évig nem tudta kimondani annak a falunak a nevét, ahol felnőtt. Azt, hogy paraszti származású, első generációs értelmiségiként, úgy érezte „elárulta” szülőföldjét, és igazából soha nem volt képes elszakadni attól, és nagyon ambivalens volt a viszonya ehhez a világhoz. Egész identitás nélküli életét.

A könyvben meghatározó szerepe van az írásnak, az alkotásnak, annak a belső kényszernek, amely a mű létrejöttéhez vezet. A konkrét írásra utaló fejezetcímeken kívül – Kafka ír, Kafka és a szavak, Kafka és a betűk – számtalan részben jelenik meg az alkotómunka, Kafka íráshoz fűződő viszonya.

Nagyon erősen van jelen a regényben a halál gondolata is, a szerző számára feldolgozhatatlan tragédia, a szüleit 2000 karácsonyán ért brutális rablógyilkosság traumája következtében. A Kafka a hídon című fejezetben előre vetíti az öngyilkosság lehetőségét is, amikor Kafka elképzeli, hogy mi lenne, ha elsodorná a víz. Borbély Szilárd 13 évig cipelte magában ezt a kegyetlen kínt. 2014. február 19-én öngyilkosságot követett el. Ez a végtelenül finom, érzékeny ember mások gonoszságát cipelte a vállán.

Saját magában kereste a hibát, vagy, ahogy írja: „Meg akartam vizsgálni a lelkemet. Azt kutattam, hogy nem lettem-e gonosz.” Mindig a jó emberek teszik fel maguknak ezt a kérdést.

Borbély Szilárd: Kafka fia. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2012.