Mi az, amit biztosan tudunk a svédekről, ám azt is rosszul? Hogy Svédországban hideg van, az emberek depressziósak, mindegyikük alkoholista, és az egyetlen értelmes dolog, amit kitaláltak, az az IKEA. Na kérem szépen, ez mind igaz, és közben egyáltalán nem. Könyvünk főszereplője, Ove egy vén – na jó, nem annyira, hisz csak ötvenkilenc éves – mogorva, depressziós alak, aki másra se vágyik, mint hogy végre kinyiffantsa magát. A hülye szomszédai viszont mindig rosszkor jönnek, ráadásul folyton őt kérik meg piszlicsári ügyeik elintézéséhez. Még arra is képtelenek, hogy rendesen parkoljanak, nem hogy biciklit javítsanak. Ezek a barmok mindent a számítógépeikkel meg az INTERNETTEL (csupa nagybetűvel) akarnak elintézni – véli Ove. Történetünk szép lassan épül fel. Backman mesterien bánik a szavakkal, története valódi mélységekben vájkál, miközben elképesztően vicces. Hiába vált egy pokróccá Ove, az emberek kedvelik, nem hagyják meghalni, noha fogalmuk sincs róla, hogy mire készül. Akarata ellenére rákényszerítik, hogy fogadjon a házába egy rozzant macskát, hiába védekezik azzal, hogy ő márpedig ki nem állhatja ezeket a bolhafészkeket. Az Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove, 2012, magyar fordítás: 2014) hamisítatlan skandináv, abszurd humorú, mélyen emberi történet egy olyan fickóról, akinek egészen mást mutat zord külseje, mint amilyen valójában.
Mintha az egész környék nála akarna berendezkedni, kész átjáróházat csinálnak otthonából a furábbnál furább alakok. Ráadásul mind kedveli őt. Mégis mi a franc ütött az emberekbe? Kertvárosi semmirekellők. Mindenkiről van véleménye, és az általában rossz. Viszont a többiek úgy gondolják, hogy Ove jó ember, hiába próbálja őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Ha autó, akkor Saab. Ove úgy véli, hogy az összes többi kocsi – már elnézést a kifejezésért – szar, és aki külföldi autóval jár, az nem lehet más, csak komplett idióta. A sztori gyakran visszakanyarodik flashback-ek formájában a múltba, és lassan minden megvilágosodik előttünk. Tökéletesen átérezzük Ove helyzetét. Nem biztos, hogy mi másként cselekednénk hasonló körülmények között. Nem spoilerezek itt azzal, ha annyit elárulok, hogy Ove életének középpontja a felesége. Úgy fogadta el őt, amilyen, hiába mondták neki a barátnői, hogy nincs észnél, ha Ovéval akar lenni. Végtelenül szereti és becsüli Sonját, a feleségét.
Az összes szereplő telitalálat. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Elmebeteg szőkített tyúk a kis görcs kutyájával, rozzant macska, terhes iráni nő, nagydarab jópofizó informatikus, meleg srác, levakarhatatlan újságírónő, beteg öreg ex-cimbora és a fehér inges nyamvadt hivatalnokok. Ove szövege pedig zseniális. A fura alakok összefognak a nagy közös ellenség ellen, az eredmény pedig minden képzeletet felülmúlóan bődületes. Elöljáróban ennyit. Nagyon jól felépített története szép kerek egészt alkot, és mire a könyv végére érünk, megnyugtatóan konstatáljuk: „Hú, de jó volt…” Meglepődnék, ha nem készülne hamarosan film a regényből. Első szavától az utolsóig lebilincsel; húz magával a cselekmény, letehetetlen könyv, egy félelmetesen jól kidolgozott mestermű. Valószínűleg rám fognak szólni a kollégáim, hogy azért ez már túlzás, ne ajnározzam itt ennyire a művet, de ezt csak akkor mondhatják, ha még nem olvasták. Tényleg kihagyhatatlan. A mindössze 34 éves Fredrik Backmanról még biztosan sokat fogunk hallani. Ez az első könyve, de annyi bölcsesség, életszeretet és humor van benne, mely csak nagyon kevés más könyvben van jelen. Boldog vagyok, hogy elolvashattam. Minden könyv akkor igazán élvezetes, ha a regényírón kívül – külföldi könyv esetében – a fordító is odateszi magát. Bándi Eszter fordítása remekül adta vissza Ove stílusát, és a történet gördülékenységét.
2 thoughts on “Könyvajánló – Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak”