Erunder 
Az Eli a Netflix egyik legújabb produkciója, de nem ezzel a filmmel fog a stream szolgáltató kiemelkedni a középszerű és rossz filmek forgatagából.
Sorozatokban nagyon ott van a Netlfix. Ez egyszerű tény. Ám, ha filmekre kerül a sor, ott úgy tűnik bármire igent mondanak. Az Eli is egy olyan Paramount produkció volt eredetileg, ami 2015-ben Fekete listára került.
A Fekete lista azon forgatókönyveket gyűjti össze minden évben, amik valamiért nem lettek megfilmesítve, mégis sokan kedvelik őket. A népszerű stream szolgáltató korábban erről a listáról vette például a Madarak a dobozbant és a Hét nővért is. Sok jó film került már ki arról a listáról, de hozzá kell tenni, hogy minden jó filmre legalább három rossz is jut, ami végül napvilágot látott onnan.
Térjünk is rá konkrétan a filmre. A 11 éves Eli ritka autoimmun betegségben szenved. Gyakorlatilag nincs immunrendszere, ezért egyáltalán nem érintkezhet a külvilággal. Szülei találnak egy orvost, aki a vidéki, totál para kinézetű, tiszta házzá alakított kastélyában gyógymódot kínál a ritka betegségre. A régi kúriában persze kísértetek kezdik Eli-t látogatni és a fordulatok itt még nem állnak meg.
Az Eli-ra feltehetőleg a Paramount pont azért nem mondott igent, mert a sztorija egyáltalán nem emelkedik ki az átlagból. Kísértetházas történettel Dunát lehet rekeszteni. A pluszt inkább csak a film végi csavar adja, ami viszont szintén egy elég régi történet, egész pontosan egy ’68-as klasszikusnak a tovább gondolása.
Nem véletlenül nem árulom el, hogy melyik filmről van szó, mert azzal elrontanám az élményt. Nem szeretnék senkit se teljesen lebeszélni arról, hogy megnézze a produkciót, mert vannak olyan érdemei, amik miatt egy sima hétköznap esti filmként szépen megállja a helyét.
Ilyen az például, hogy az ijesztgetések nagyon jól sikerültek benne. A hangulat kellően baljós, a végkifejlet meg megadja azt az érzését, amitől nem marad bennünk kérdés. Kerek egész sztorit látunk, ami nem hagy maga mögött kérdéseket. Másfél órára kikapcsol minket és kellően ránk hozza a frászt.
Ezeken kívül az is említésre méltó, hogy mindezt olyan képi világgal adja el, ami a rémálomszerű világot reálissá teszi a néző számára. Az egyszerű szellemes a végkifejlettel valami mássá alakuló történet szintén jó húzás, ám ahogy mondtam, még ez sem olyan, amit eddig ne láttunk volna.
Értékelés: 50/100 Tisztességes iparosmunka, de semmi több, így a pontozásban pont azt kapja, amit megérdemel, a közepet.
IMDb: 5.9/10
MAFAB: NA
