Kutyafuttató

Milyen érzés lehet a szerelmed elől menekülni? Milyen érzés lehet a gyermekedet titokban meglesni? Ne tudd meg soha.

A béranyaság, ez a nagyon kényes, vitaható tevékenység – a mellette és ellene felvonultatott érvek miatt – a világ különböző országaiban más-más elbírálás alá esik. Amíg például Nyugat-Európa-szerte, és az USA egyes államaiban törvénnyel tiltják, szigorúan büntetik, addig a liberális ukrán törvények lehetővé teszik, hogy gyermektelen hazáspároknak így lehessen családjuk. Margaret Atwood disztópiája a mindennapjaink valóságává vált.

Ukrajnában több mint egymillió párnak nem lehet gyereke, és persze, nem tudunk minden esetről. 2015-ben – a hölgyek kizsákmányolásának vádja miatt – több ázsiai országban bezárták a béranya- és petesejtdonor-ügynökségeket. Miután megszűnt a meddőségipar két vezető országában, Indiában és Thaiföldön is a donáció lehetősége, Ukrajna került előtérbe. Mivel az ukrán nők viszonylag keveset kérnek a szolgáltatásért, Ukrajna béranyaparadicsommá vált. Azonban a meddő házaspárok szolgálatába álló nők nagy árat fizetnek ezért. Akár béranyaként, akár donorként vesznek részt a folyamatban mindenképpen sérülnek, lelkileg és egészségileg egyaránt.

Másik – hasonló súlyú, ha nem súlyosabb – nem megkerülhető probléma a születendő gyermekek lelki egészsége, identitása. Hogyan hat fejlődésükre, milyen kihatással lehet egész életükre már a magzati korban is érzett elutasítás, és ez az egész kaotikus helyzet, ami egyszer nyilván, kiderül számukra. Vajon mi lesz ezekkel a gyerekekkel, milyen életük lesz? Hogyan hat ki ez az egész folyamat a jövőre?

A finn-észt származású Sofi Oksanent leginkább az a kérdés foglalkoztatta, új könyvének megírásakor, hogy vajon milyen hatása lesz a jövőre a meddőségiparnak. A kutyafuttató című műve a donorok, a béranyák oldaláról mutatja meg ezt a kíméletlen világot, amellett, hogy egy fantasztikusan izgalmas, vérfagyasztó krimit olvashatunk egy menekülésről, egy állandóan készenlétben lévő, bepakolt bőrönddel való létről.

A szerző már korábbi, Norma című regényében is írt a csecsemőgyárakról. Nem hagyta nyugodni ez a téma, további komoly kutató munkát végzett ezzel kapcsolatban. Többször járt Ukrajnában, tanulmányozta a kérdőíveket, amelyeket a donoroknak kell kitölteni és a megrendelők számára készített brosúrákat, ezek nagyon meglepték. A béranyák nem dönthetnek a bennük növekvő magzatról, a terhesség alatt esetleg felmerülő egészségügyi károsodások miatt senkit nem tehetnek felelőssé, lehet, hogy emiatt nem lehet saját gyermekük. Iker terhesség esetén  a „megrendelő” kérheti, hogy az egyik magzatot abortálják, a magzat bármilyen egyéb fejlődési rendellenesség miatt dönthetnek a leendő szülők az abortusz mellett. A béranya egyáltalán nincs befolyással a saját testére. A szerzőt mélységesen felháborította, hogy ez az üzlet egyértelműen ügyfélközpontú, az ügynökségek számára kizárólag a kliensek a fontosak, a petesejtdonorok és a béranyák jólléte másodlagos.

A regény elején rengeteg titok van, Helsinkiben egy kutyafuttatóban ismerjük meg a főszereplő lányt, aki menekül valaki, vagy valami elől. Azért jött ide, hogy figyeljen egy családot, akik rendeszeresen itt sétáltatják a kutyájukat. Miközben könyvek mögé bújva lesi őket, letelepszik mellé egy másik fiatal nő, akiről csak lassan, fokozatsan tudjuk meg, hogy kicsoda és miért éppen erre a padra ült le. A puzzle darabokként felidézett múltbeli események a könyv végére állnak össze egy egésszé.

Ahogy megismerjük a két lány történetét, belelátunk az ukrán meddőségi biznisz minden apró részletébe, abba, hogyan használják ki a lányokat, milyen embertelen, megalázó feltétlekkel kell vállalniuk ezt az egészségileg, lelkileg számukra mindenképpen nagyon káros folyamatot. Végigkísérhetjük, hogy a két lány, hogyan válik egymás ellenségévé ebben az őrült hajszában, hogyan lehet valaki egyszerre zsarnok és áldozat.

A regény e mellett leleplezi a szovjet utódállamokban még ma is létező, hazugságokra, csalásokra épülő életformát is. Az illegális bányabárók, a maffiózók korrupt világát. Megmutatja, hogy milyen óriási az életszínvonalbeli különbség Kelet- és Nyugat-Európa között. Elénk tárja mennyire más „lehetőségei” vannak Ukrajnában egy lánynak, mint például Helsinkiben. A főszereplő fiatal lány választhat, hogy modellként a testét és az arcát adja el, vagy megpróbál egy gazdag külföldi férjet szerezni, lehet még fizetett tüntető, vagy petesejtdonor. A szerző szívbe markoló jelnetekkel mutatja meg miként válik az áldozatává egy fergeteges, nagy szerelem a hatalmi harcoknak, ennek a kegyetlen világnak, hogyan lesz az imádott férfiból ellenség, aki elől menekülni kell.

„Ha ide születtem volna, a fiam az íróasztala mögött ülne, tekintete a tankönyvébe mélyedne, és az én éltemben nem történne semmi olyasmi, ami egy másik országba űzne padlót sikálni. Senki sem küldené utánam a volt szerelmemet, hogy végezzen velem.”

Oksanen két kétségbeesett, elszánt lány életén keresztül – mindvégig lélegzetelállítóan izgalmasan, drámai emberi kapcsolatokon keresztül – ad közelképet  az ukrajnai meddőségi biznisz mocskos világáról. Arról, hogy mivé válhat az ember a diktatúrában, a hazugságban, a nyomorban és, hogy mit képes megtenni azért, hogy abból szabaduljon.  

Eddig három nyelvre fordították le a könyvet. Magyarul Bába Laura remek munkájának köszönhetően olvashatjuk.

Sofi Oksanen: A Kutyafuttató Scolar Kiadó, Budapest, 2020.