Még ősszel jelent meg Megan Miranda első felnőtteknek szóló regénye Minden eltűnt lány címmel magyar fordításban az Agave Könyvek kiadásában. Miranda korábban ifjúsági regényeket írt, melyekkel egy ideje népszerű volt már a fiatal olvasók körében, ám a Minden eltűnt lány egyértelműen meghozta számára a sikert a felnőtt közönség körében is. A krimi egyértelműen megújítója a kisvárosokban játszódó, amerikai, bűnügyi irodalomnak.
A regény története szerint Nic Farrell tíz éve már, hogy elhagyta vidéki szülővárosát, Cooley Ridge-t, miután a legjobb barátja, Corinne, minden nyom nélkül eltűnt. Egy nap azonban vissza kell térnie, hogy beteg apjáról és egykori családi házuk eladásáról gondoskodjon. Nem készül számvetésre, azonban az érkezése után nem sokkal egy olyan drámai eseménnyel találja szembe magát, mely feltépi a régi sebeket és újra felszínre hozza Corinne rég lezárt ügyét. Egy újabb lány tűnik el, Corinne-hoz hasonlóan rejtélyes körülmények között, így Nic-nek szembe kell nézni a múltban hagyott szellemeivel, hogy megtalálhassák a második lányt, Annaleise-t.
A kötet legfontosabb újítása az időrend és a történetmesélés kezelésében rejlik. Miranda ugyanis a Nic megérkezését követő eseményeket fordított sorrendben, a tizenötödiktől az első nap felé haladva mutatja be. Ezzel mintegy folyamatos újraértelmezésre készteti az olvasót, ami egyfajta szellemi kihívást is jelent. Ráadásul a fejezetek során fokozatosan egyre több minden derül ki a szereplőkről és a tíz évvel ezelőtti múltról. A cselekmény így rendkívül feszes tempójú, fordulatokban gazdag, állandó éberségre ösztönöz, ezzel egy pillanatra sem hagyva lankadni a figyelmet.
A regény másik erőssége a karakterekben rejlik. Az eseményeket végig a főhős, Nic szemén keresztül látjuk, az ő visszaemlékezései alapján bontakozik ki a cselekmény, és ezzel együtt a szereplők jelleme is. Minden egyes nap elteltével árnyaltabbá válnak hőseink, és természetük egyre több vonása tárul fel előttünk. Előkerülnek az apró kis titkok, az elhallgatások, így lesz a bárányból farkas és a potenciális gyanúsítottból ártatlan áldozat. Így minden alak külön egyéniség, nincsenek sablonkarakterek, nemcsak a történetben, hanem a szereplők jellemében is sok a csavar, a nem várt fordulat.
A főhősnő, Nic a történet elején bizonytalan, tipikusan megmentésre váró nőalaknak tűnik, a regény végére mégis erős, határozott karakterré növi ki magát. A lány régi szerelme, Tyler számomra sokáig igazi bajkeverő, balhés típusnak látszott, de fokozatosan feltárulnak nemes jellemvonásai is, amitől egészen más megvilágításba kerül. Vele ellentétben Nic vőlegénye, Everett eleinte igazi fehér lovas királyfiként parádézik, a történet végére azonban ő is veszít fényéből. Tulajdonképpen ugyan ez a helyzet a regény szinte minden egyes szereplőjével. Mindegyikük jelleme átalakul a cselekmény folyamán, újabb és újabb jellemvonásukra derül fény, ami gazdagabbá és árnyaltabbá teszi karakterüket.
A regény nyelvezete gördülékeny, könnyen érthető, olvasmányos. Stílusában inkább a cselekményesség dominál, szereti a meghökkentő fordulatokat, feszültségteremtést, szerkesztésmódjára filmszerűség jellemző. Jellemzései velősek, érzékletesek, erőteljesen törekszik a vizualitásra.
Összességében Megan Miranda első felnőtteknek szóló műve páratlanul izgalmas krimi, pontosabban pszicho-thriller, ami bizonyosan nem okoz csalódást az olvasóknak. Nem követi a sablonokat, képes megújítani a műfajt, emellett remekül kidolgozott és felépített mű. Így nyugodt szível ajánlom a bűnügyi regények kedvelőinek, és azoknak, akik szívesen olvasnának egy letehetetlenül izgalmas történetet.
A regényért köszönet az Agave Kiadónak!
1 thought on “Megan Miranda: Minden eltűnt lány – kritika”