Mi lenne, ha? Batman – Fehér Lovag

Mi lenne, ha egyszer nem Joker lenne a rabló és Batman a pandúr? Mi lenne, ha valamiért Joker „észhez térne”, ha megbánná bűneit, és megpróbálná ezeket jóvá tenni a köz szolgálatában állva? Batman hinne neki, vagy úgy gondolná: ez is csak egy újabb trükk a „nagy nevettető” tarsolyában? Gotham polgárai hogyan fogadnák annak az embernek a békejobbját, aki oly sokszor tört már az életükre? 2017 októbere és 2018 májusa között tudhattuk meg egy nyolcfüzetes sorozatból az iménti kérdésekre a válaszokat. Idén végre magyarul is megjelent a 8 füzetet magába foglaló Batman – Fehér lovag, egyetlen impozáns, keményfedeles gyűjteménybe összeszedve. Vigyázat, az ajánló enyhe spoilereket tartalmaz!

Az ötlet, valamint az illusztrációk Sean Murphy író-rajzolótól származnak. Segítségére volt a megvalósításban Matt Hollingsworth (színező) és Todd Klein (beíró). A spin-off jellegű kiadványból eredetileg egy sokkal sötétebb, naturalistább kép tárult volna elénk, de a kiadó (DC) a felnőtteknek szóló tartalmakat elvetette.

A képregény nyíltan és bevallottan merít a Tim Burton-féle 1989-es Batman-filmből: Joker civil neve a képregényben Jack Napier, illetve a Nolan-féle trilógiában megismert batmobil is felbukkan. A „crossoverség” jegyében nem csak ezekhez a filmekhez és történetekhez nyúltak vissza az alkotók, ám a spoilermentesség okán felsorolásuktól inkább eltekintenék.

Visszatérvén a történetre: rögtön az események sűrűjébe csöppenünk. Batman, mint oly sokszor már korábban, Gotham komor utcáin üldözi Jokert és sikerül is elkapnia (ugye a legtöbb Batman – Joker történetnek általában ez a vége!). A „letartóztatás” közben az események nem várt fordulatot vesznek és Joker „meggyógyul”. A pálfordulásnak köszönhetően és a bűnbocsánat reményében a köz szolgálatába áll (értsd: politikus lesz), és szeretné az emberek bizalmát elnyerni.

Joker (aki most már Jack), lángelméjét felhasználva, egy sor olyan kérdést mer kimondani, amelyek valószínűleg régóta rejtőznek Gotham vezetőinek és lakosainak a lelke mélyén:

• Ki hatalmazta fel Batmant arra a tevékenységre, amelyet végez?
• Melyik hivatalos szerv állományába tartozik Batman?
• Ki számoltathatja el Batmant a cselekedeteiért?
• Hogyan kaphatnak jóvátételt azok, akik ártatlanul szenvedtek kárt Batman „nyomozásai” során?
• Ki tudja megfékezni Batmant, ha nem lesz több szupergonosztevő?
• Azért létezik Batman mert léteznek szupergonosztevők vagy azért vannak szupergonosztevők, mert Batman létezik?

A történet izgalmas, akciódús és csavarokkal teli. A cselekmény annyira magával tudja ragadni az olvasót (legalábbis velem ezt tette), hogy elkezdi megkérdőjelezni Batman/Bruce Wayne valódi szándékait illetve alkalmasságát az önkétes igazságosztó szerepre. Míg Joker az idő előrehaladtával képes változtatni retorikáján és cselekedetein, addig Batman a tőle megszokott és elvárt „agresszióval” lép fel, akár megkívánja a helyzet akár nem. Az események kibontakozása során nemcsak a szokásos Batman-Joker párharc egy újabb epizódját ismerhetjük meg, hanem Harley Quinn Joker iránt táplált érzelmeibe és viszonyába is új megközelítést hoznak az alkotók, amellyel jól sikerül érzékeltetni az állandó negatív hősökben rejtőző emberséget és érzelmi szükségleteiket.

Batman persze nem lenne önmaga, ha jéghideg profizmusa mögött ne húzódnának meg emberi attitűdök és a családja iránti „szeretet”, bár a törődés talán jobb szó. Ennek legékesebb példáját a történetet lezáró oldalak tárják elénk.

Némi hiányérzetet hagyhat azonban az olvasóban az a be nem fedett (inkább pongyolán lezárt) lyuk, hogy miként lehetséges, hogy Joker korábbi gaztettei felett egyszerűen szemet hunynak történetünk szereplői (Batmant kivéve). Az ártatlanság vélelme persze mindenkit megillet, és az őszinte bűnbánat és a megbocsátás valóban fontos szerepet kap a végkifejlet eléréséig, mégis a „Mi lett volna ha?” kérdésből kerekedett elképzelés nincs kellően megtámogatva. Ettől eltekintve maga a történet nagyon is élvezhető, és érdemes egy lendülettel elolvasni.

Sean Murphy rajza lenyűgözők, vonalvezetése dinamikus (egyes akciójeleneteit Greg Capullo vagy Jim Lee is megirigyelhetné), panelelosztása bátor. Matt Hollingsworth színeiben ott sötétlik a Denevérember-képregényekre oly jellemző komor, noir-os látványvilág, mindazonáltal nem riad vissza az élénk, már-már neonfényben izzó árnyalatok felvillantásától sem.

A Batman: Fehér Lovag kritikai fogadtatása rendkívüli: a Comicbook Round Up oldalon a nyolc szám átlagosan 8.7-es értékelést ért el úgy a szakmai, mint az olvasói pontozáson. Első száma elsöprő sikert aratott a képregényboltokban: olyan gyorsan kapkodták el a füzeteket, hogy háromszor kellett újra nyomtatni és hetekig tartotta helyét az eladási listák élvonalában. Sikerét mi sem magyarázza jobban, hogy azóta a folytatás is megérkezett – a szintén 8 számot összegyűjtő – Batman: Curse of the White Knight (Batman: A Fehér Lovag átka) címmel, illetve egy új történettel is bővült a Fehér Lovag-univerzum.

Az íróról

Sean Gordon Murphy 1980-ban született Nashua-ban, New Hampshire államban (USA). Már tizenéves korától kezdve élénken érdeklődött a képregények világa iránt, s e szenvedélyétől vezérelve felsőfokú tanulmányait a Massachusetts College of Art-on, illetve a Savannah College of Art and Design-on végezte.

Már a diploma megszerzése előtt dolgozott a Dark Horse Comicsnak, többek között olyan címeken, mint a Star Wars. Néhány független munka mellett (Punk Rock Jesus, Off Road) főleg a DC, Vertigo és Dark Horse kiadók köteteinél is közreműködött, a teljesség igénye nélkül felsorolva párat: John Constantine: Hellblazer, Amerikai Vámpír, Tokyo Ghost és a Catwoman.

Sean Murphy: Batman – A Fehér Lovag (Budapest, Fumax Kiadó: 2020)