Ana.Monochrome 
Nicholas Sparks nevét mindenki ismeri, persze itt főleg a női közönségre gondolok. Sparks eddig 7 bestseller regényt írt, amiken keresztül olyan filmekhez kapcsolódik a neve, mint a The Notebook, Safe Haven vagy a Dear John. Mit tud Nicholas Sparks, amit más nem? Andrew Corsello interjújából kiderül.
Sparks 17 regénye közül eddig kilencet filmesítettek meg, az utolsó a The Best of Me 2014. október 17-én került a mozikba. El kell ismernünk, hogy Sparks ismeri a közönségét, hiszen elsősorban azt a tanácsot adja a férfiaknak a GQ-nak adott interjú során, hogy vigyék el a feleségüket erre a filmre, mert imádni fogják, és a férjüket is imádni fogják, amiért elvitte őket rá. A nők rajonganak Sparks mozijaiért és könyveiért, a férfiaknak pedig illik ismerniük azt, hiszen a kitartásukat, moráljukat, szerelmüket sok esetben bizony Noah-hoz fogja mérni a feleségük vagy barátnőjük.
Tehát milyen is egy Sparks-féle férfi? Nem bonyolult, nem perverz, de annál jóképűbb. Vagyis jól néz ki farmerban. A Sparks-féle féri életerős és dolgos. Valószínűleg beárnyékolja a múltját valamilyen tragédia. De persze a legfontosabb az, hogy mindent megtenne a nőért. Sosem káromkodik. A barátai sem káromkodnak. Még a nagyon részeg, vérszomjas exférj is szépen beszél. Egyébként Sparks meggyőződése, hogy egy karakter sokkal hihetőbb és mélyenszántóbb lesz, ha nem káromkodik, hiszen a csúnya szavak elvonják a figyelmünket a történtről. A káromkodás kifejezheti ugyan a dühöt vagy frusztrációt, azonban ezen érzelmek megteremtése káromkodás nélkül sokkal hatásosabb. És nagyobb kihívás is.
Sparks szenvedélyesen beszél az írásról, de nem arról a részéről, mikor papírra veti a szavakat, hanem arról, amikor valóban találkozik a karaktereivel és megismeri őket. A történet ezekből fog kialakulni, nincs előre megírva semmi. Azt mondja, meg kell találnia a módját annak, hogy karakterei hűek maradhassanak önmagukhoz, és ezt úgy éri el, hogy mikor megtalálja a karaktert, feltesz neki ezer kérdést, így közelről megismeri, hogy reagálna, mit tenne egy adott helyzetben. Ettől a karakter valóssá válik számára, és reméli, hogy a nézői számára is.
Sparks karakterei ellenállhatatlanok, amit az eddigi 97 millió eladott példányszám is bizonyít. Viszont azt is kihangsúlyozza, hogy azt is meg kell értenünk, hogy karakterei egyetlen esetben sem valósak, egyszerűen nem azok. Persze ettől függetlenül lehetséges, hogy léteznek. Reményt mindenesetre tud adni a pasi, az biztos.
Nicholas Sparks regényei és annak karakterei kitaláltak, azonban az biztos, hogy tökéletes értelmet nyernek. Sparks egy egyszerűbb világot jelenít meg, amit nem bonyolult megérteni – ettől úgy érzi az ember egy pár óráig, hogy van remény, elkezd hinni valami eleve elrendelt szerelemben, és ha ez csak addig tart, míg a The Noteboookot nézi, akkor addig, de létezik. Ez teszi valóssá ezeket a történeteket. Ismeri a nőket. Sparks azt is elmondja, hogy tudja, hogy gyakorlatilag minden könyve ugyanaz, csak a körítés más. De ha egyszer valami ennyire bevált, minek változtatni egy tuti recepten?
Először Sparks-nak sem volt könnyű, hiszen a Sparks univerzum is előtt volt valami, mégpedig a Sex and the City univerzum. Mindent a Szex és New York határozott meg, a nőket Carrie irányította. Ehhez nehéz volt alkalmazkodni és kitalálni valami olyat, ami hasonlóan erőteljes lehet egy női olvasó és néző számára. Sparks megteremtett egy egyensúlyt, ami teljesen eltér a Sex and the City pörgős, nagyvárosi hangulatától. Észrevette bárki, hogy Sparks karakterei nem sms-eznek, nem használják az okostelefonjukat, internetezni a könyvtárba járnak és nem vágynak drága, fényűző dolgokra? Pontosan ez az, amivel az egyszerű embert meg tudja jeleníteni, nincs benne semmi különleges, semmi túl drága, túl elérhetetlen. Az egyszerűség Sparks könyveinek a szépsége. Sparks időtlenséget teremt, hiszen a tengerparti kisváros, ahol mindenki biciklivel jár és tévéje sincs, nem néz idétlen szappanoperákat vagy reality show-kat, akár 1934-ben is létezhetett. De ugyanígy létezhet 2014-ben is, például Southportban (a Safe Haven című film itt játszódik).
Az örökkévalóság Sparks fűszere a regényeiben. Nincs szükség semmire, csak az igazi szerelem ígéretére, ami tutira örökké fog tartani. Ott, ahol a tradícionális romantikus vígjátékok befejezik, ahol a fiú és a lány legyőzi az akadályokat és egymásba szeret, Sparks még csak itt lendül bele igazán. Megmutatja (visszatekintéseken és megsárgult szerelmes leveleken keresztül) az első csókot, az első szeretleket, az első szeretkezést. Ettől az olvasónak az az érzése támad, hogy az első csókon és első szeretkezésen keresztül betekintést nyert a karakterek egész életébe, és szinte látja maga előtt őket évtizedekkel később is, ugyanolyan boldogan és elégedetten.
Nicholas Sparks azt mondja, hogy Nicholas Sparks mindig a házasodós típus volt. Ennek értelmében tehát ő tulajdonképpen arról ír, amit ismer. Ettől ilyen jó. Ismeri a karakterei érzelmeit, azonosul velük, átéli a történetüket, így teszi azokat hihetővé és igazzá, hiszen attól függetlenül, hogy a karakterei nem léteznek, név szerint és külső szerint (vagyis külső szerint igen, de nem Ryan Gosling a nevük), minden egyéb valós velük kapcsolatban.
Sparks romantikus regényeket ír, melynek specifikus karakterei és befejezései vannak, amelyekhez ragaszkodnia kell. Elmondása szerint karakterei hitelesek, és pontosan ez az, ami a drámát megkülönbözteti a melodrámától. A történetei tele vannak nevetséges eseményekkel, hiszen a legtöbb nő a fejéhez csap, mikor Katie inkább lelép Southportból azért, hogy megvédje Alex-et és a családját, viszont azt is tudnunk kell, hogy Sparks élete is tele volt ilyen meghökkentő és nagyon fájdalmas eseményekkel, viszont Nicholas Sparks soha az életben nem fog reménytelenül hagyni, mindig lesz happy end és a női olvasó és néző mindig, de mindig el fogja hinni, hogy ez vele is megtörténhet. A konklúziója pedig az az interjúnak, hogy Nicholas Sparks egy nagyon tehetséges író.
