Egyenesen Comptonból (Straight Outta Compton, 2015) – kritika

A Straight Outta Compton című film az N.W.A. nevű rapformáció igaz történetét meséli el, akik a 80-as évek végén alakultak és robbantak be mint a gengszterrap legnagyobb képviselői. A cím a banda legelső és egyben legjobbnak vélt albumához köthető. 1991-ben végérvényesen feloszlottak, miután Ice Cube-ot követően Dr. Dre is kilépett a bandából. Az idők során a rapzenei szcéna kultikus együttesévé váltak, és nem is egészen véletlenül. A 2009-es Notorious B.I.G. – A N.A.G.Y. rapper (Notorious) – igen, a magyar cím miatt a mai napig vannak álmatlan éjszakáim -, című film után itt egy újabb csemege a rapzene kedvelők számára. Azt hiszem, mindezek után megjósolható egy 2Pac életét bemutató mozifilm is. A rendező F. Gary Gray volt, akinek nevéhez már számos nagyszerű film volt köthető (Nincs alku/The negotiator, 1998; Törvénytisztelő polgár/Law abiding citizen, 2009), ez a lista pedig tovább bővült a Straight Outta Comptonnal. A film Oscar nevezésig is jutott mint a legjobb eredeti forgatókönyv, bezsebelniük azonban nem sikerült az arany-szobrocskát. A film meglehetősen sikeresnek mondható, a kritika rettentő pozitívan fogadta, így összesen 22 győzelmet söpört be 36 nevezéséből különböző díjátadókon.

A film 1986-ban kezdődik, Comptonban, Los Angeles megye egyik legveszélyesebb gettójában. Megismerhetjük az N.W.A. három – erre később visszatérek még – tagját: Eric ”Eazy-E” Wright pitiáner, ám annál kegyetlenebb drogdílert, aki épp fejvesztve menekül az őt letartóztatni igyekező rendőrök elől. Andre ”Dr. Dre” Youngot, aki otthon él anyjával, és munkakeresés helyett kizárólag a DJ-skedésre koncentrál, végül O’Shea ”Ice Cube” Jacksont, aki az egyetemtől hazáig tartó buszozások során írogat rapszövegeket. A három srác természetesen ismeri egymást, többször zenélnek is együtt, végül egy jól sikerült esti buli után Eric és Andre megalapítják saját zenei kiadójukat. Az első sikerek következtében csatlakozik Ice Cube, Mc Ren és DJ Yella is, és összeáll banda, melynek neve is erősen fémjelzi a csapat ars poeticáját: Niggas With Attitude. Céljuk reális, hiteles képet adni, mi folyik odakint az utcákon a gettókban, milyen körülmények között élnek a feketék az Egyesült Államok számos városában. Hamarosan hatalmas sikereket érnek el, melyek természetesen magukkal hozzák a bonyodalmakat is, hisz a pénz és a hírnév kiváló táptalajaként szolgál a felbukkanni kívánó problémáknak, főleg egy olyan világban, ahol a feketék ki vannak szolgáltatva az élet minden területén.

Az N.W.A. számai óriási pofonként csattantak a korabeli fehér amerikaiak arcán, akik kertvárosukban limonádét kortyolgatva, gondtalanul élvezték életüket, mit sem sejtve arról, hogy néhány kilométerrel arrébb afroamerikaiak ezrei vívtak élethalálharcot az élettel vagy egymással, éjt nappallá téve. Tabut nem ismerve nyilatkoztak számaikban a gengszteréletről, s e tekintetben a gengszterrap, mint olyan, legelső képviselőinek tekinthetők. (Egyedül talán Ice T előzte meg őket.) Az életről, ahol minden finomság fellelhető: rendőri brutalitás, gyilkolás, dílerkedés vagy épp az, hogy néhányan meddig hajlandóak elmenni napi crack adagukért. A reflexiók sem maradtak el természetesen. Az FBI levélben szólította fel őket Fuck Tha Police című uszító számuk teljes mértékű mellőzésére koncerteken, az MTV megtagadta a Straight Outta Compton klipjének leadását a tévében erőszakos jellege miatt, a gettók lakói pedig egyre inkább magukénak érezték ezeket a zenéket, amik végül heves indulatok felszínre kerülését hozták magukkal. Mondhatni úgy is, hogy azt a bizonyos rugót túlzottan összenyomták, visszaugrása pedig az N.W.A-vel kezdődött és a Rodney King üggyel zárult.

A film bővelkedik az érzelmekkel teli jelenetekben is, egy pillanatra sem hagyja, hogy figyelmünk lankadjon, a háttérben felcsendülő N.W.A. klasszikusok pedig remekül segítenek bennünket a rajongóvá válásban. Együtt sodródunk a bandával, hamarosan pedig mi is kivesszük részünket az őket érő igazságtalanságokból vagy sikerekből. A szereplőgárda megválasztása kifejezetten eredményesnek mondható, a színészek elképesztő mértékben hasonlítanak a valódi karakterekre, bár Ice Cube esetében ez egészen magától értetődő, mivel saját fia alakítja őt. Paul Giamatti játékát pedig külön élvezet volt nézni, egyértelműen a film legnehezebb karakterét kellett eljátszania, és nem sok kívánnivalót hagyott maga után.

Néhány dolog mellett azonban nem tudok szó nélkül elmenni. Világos, hogy az N.W.A. legismertebb tagjai Eazy-E, Ice Cube illetve Dr. Dre, hisz nekik sikerült a feloszlás után egyedül is igazán nagy karriert csinálniuk – bár Eazy-E esetében meglehet, hogy korai, tragikus halála is közrejátszott, hogy legendává avanzsálódjon, de persze ez nem jelenti, hogy ne tett volna le semmit az asztalra. Tény, ami tény, DJ Yella nem igazán kísérelte meg a szólókarriert, MC Ren pedig néhány gyengécske próbálkozás és visszatérés után végleg a feledés homályába merült. És ez meglátszik a filmben is, ugyanis hiába, hogy a banda történetét mutatja be, valójában Dr. Dre, Ice Cube, Eazy-E és a menedzser, Jerry négyesét és azok konfliktusát állítja középpontba, a maradék két tagot pedig úgy háttérbe szorítja, hogy az ember hajlamos néha megfeledkezni, hogy öt tagja volt az együttesnek. MC Ren karakterének néhány mondata van a filmben, míg DJ Yella szerepe nem több mint megkérdezni, hol vannak a csajok, majd megtenni azt, amit meg kell a csajokkal… Kicsit nehezményezem az ő hanyagolásukat, mert ugyanúgy a banda részét képezték, és annó nekem például MC Ren volt a kedvencem közülük. Méltatlannak érzem ezt, illetve azt is, hogy a legfőbb szereplőket néhol már eszményi magasságokba emeli a történet. Dr. Dre egy jelenetben szinte szerzetesi példával jár elő, s leszidja a körülötte henyélő és partizó fiatalokat, mondván, hogy ő vagy 2Pac szüntelenül dolgoznak és nem hajlandóak egy pillanatra sem lazítani. Lehet, hogy én vagyok túl gyanakvó vagy szkeptikus, de nehezen hiszem, hogy karrierjének csúcsa felé közeledve Dr. Dre félrevonultan, megállás nélkül végezte produceri teendőit, és még bulizni sem volt hajlandó. Egy gengszterrap csapatról szóló film során nem azt várnám el, hogy ők maguk legyenek a megtestesült szorgalom és a tökéletes példa, mert lássuk be hiteltelen. Nem, ezt nem az N.W.A.-tól várjuk el. Persze, fontos, hogy legyen benne példaértékű üzenet, de hisz volt is, csak egészen más valami. Nem arról van itt inkább szó, hogy a legelkeseredettebb helyzetben is lehet tenni valamit? Hogy nincsenek tabuk? Hogy vannak dolgok, amiket muszáj kimondani, mert néhány probléma csak kimondva válik valóban problémává? Szerintem ez önmagában is értékes üzenet. Ezt nem feledtette volna, ha a szereplők végig tökéletlen emberek benyomását keltik.

Ettől függetlenül nagyon jó film a Straight Outta Compton, meglehetősen hiteles képet ad a banda életének alakulásáról, és nem utolsó sorban jó példát is állít bizonyos értelemben elénk. Vicces, izgalmas és drámai, mindenki számára élvezetes lehet, nem csak N.W.A. fanok számára.

IMDb: 8.0/10

Mafab:  84%

Értékelés: 75/100