Chino 
Mintegy fél évvel a második évad lezárulta után képernyőre került a Lucifer (Lucifer, 2015-) soron következő szezonja. A május 29-i finálé remek cliffhangerrel ért véget, vadabbnál-vadabb teóriákat vetve fel a folytatásra vonatkozóan. Ezek után nem is csoda, hogy hatalmas érdeklődés kísérte az idei Comic Conon bemutatott trailert.
A harmadik szezon ennek megfelelően, egy feszes, talán minden eddiginél remekebb pilottal nyitott. Az összes elemet, mely a Lucifert fémjelezte, megtalálhattuk benne, de újabb, a sorozatba jól illeszkedő motívumok is tarkították. Ugyan utóbbiakban találhatunk negatívumokat, de később ezek is a helyükre kerültek. Nézzük is, hol kezdett és milyen irányba haladt a népszerű Sandman spin-off! A második évad zárásaként Lucifer a sivatagban ébred, két szép, hófehér szárnnyal a hátán. A készítők nem igazán csepegtettek infó morzsákat, így csak találgatásba kezdhettünk, ez mit is jelent, de az biztos volt, hogy a szezon átívelő szála ezen a vonalon fog futni. Ebben nem is csalatkoztunk. Lucifer a jól megszokott helyzetkomikumokkal tarkított úton visszatér az Angyalok Városába, ahol csodálkozik, hogy hiánya senkinek nem tűnt fel. Ezután a szokásos mederben folyik a történet.
Látszólag újabb, felejthető emberrablásos heti ügyet kapunk, de Lucifer „érintettsége” miatt – az első évad nyitányához hasonlóan – igazán szórakoztató epizóddá teszi. Az átívelő szál ugyanakkor sokkal összetett és sötétebb, mint azt eddig megszoktuk. Luciferen érezhető a változás, melyet ösztönösen elutasít, de bármennyire görcsösen próbálkozik, nem tudja mi és miért történt vele. Jól tükrözi ezt az állapotot, hogy valahányszor megszabadul szárnyaitól, azok újra megjelennek rajta. Természetesen ezt is apja számlájára írja, így ismét felszínre tör Lucifer apakomplexusa, ami továbbra is nagyon szórakoztató. Mindemellett elveszti „ördögi” arcát, így, mire elhatározza, hogy felfedi igazi valóját Chloe előtt, már képtelen rá. Igazából kérdés, miért nem mutatja meg a szárnyait, de ennyi szabadsága legyen az alkotóknak! Közben egy új szereplő is feltűnik a sorozatban, amely kezdetben csak egy felesleges és erőltetett karakter, a későbbiekben azonban meg lesz a funkciója.
A rendőrőrs új hadnagya bunkó, flegma stílusa még akkor is elefánt lenne a porcelánboltban, ha nevezetesen nem Tom Welling alakítaná, aki már a Smallwille-ben (Smallville, 2001-2011) is csak szomorította a nézőt. Az, hogy pontosan milyen szerepe is van még ködös, de a közös titkuk mindenesetre bizakodásra ad okot. Lucifer egyre agresszívabban mindentől és mindenkitől függetlenítve elrablóját keresi. Ez a kezdeti inkább szórakoztató, mint fontos vonal válik a történet misztikusabb és sötétebb szálává. A középpontban Sinnermannel, aki – legalábbis Lucifer szerint – nem csak elrablásáért, hanem a rajta végbement „fizikai” változásokért is felelős. Az, hogy ő egy természetfeletti lény vagy egyáltalán egy személy-e még nem tudni, mindenesetre komoly hatalommal bír. Welling funkciója is kidomborodik, akinek már valamilyen formában volt vele dolga s figyelmezteti Lucifert, hogy veszélyes terepre tévedt. Üdítő volt, hogy Marcus Pierce hadnagy már nem csak abban tűnik ki, hogy a Decker – Espinoza duót szívatja.
Az átívelő szálba ugyan egyelőre nem kapcsolódtak be a mellékszereplők, de talán a korábbiaknál is jobban működnek. A pilotban még nem kapnak szerepet, de fokozatosan egyre nagyobb szabadságot kapnak. Igazából az Amenadiel-Espinoza páros az, akikből kevesebbet is el tudnánk viselni. Előbbi, a már a második évadban elkezdett picsogását is felülmúlja. Gyakorlatilag a szerepe kimerül a fokozatos depresszióban, amit gyermekded módokon akar orvosolni. Ezekbe persze folyamatosan belebukik, mindezt erőltetett, gyermeteg humorral ábrázolva. Espinoza karaktere is csupán az örök vesztes, akin mindenki jót röhög vagy éppen belerúg ott, ahol éri.A többiek viszont sziporkáznak. Nem csak maguk a szereplők a sorozat húzó szegmensei, de ehhez olyan casting párosul, amely kiemeli a Lucifert a hasonszőrű sorozatok közül.
Maze szerepe, Lesley-Ann Brandt (Painkillers, 2015) alakításában egyre inkább felértékelődik, már Lucifertől függetlenül is remekül megállja a helyét. Olyannyira, hogy a harmadik epizódban saját spin-off-ot kap; a kis Trixievel való közös jeleneteik pedig bátran állíthatjuk, hogy továbbra is a sorozat fénypontjai. Wieseman-ék ebből többet is adagolhatnának, Scarlett Estevez fiatal kora ellenére képes olyan érett alakításra, mely kiválóan idomul a széria stílusához. Az oktondi laboros Ellában sem kell csalódnunk, továbbra is szállítja humoros jeleneteket, ahogy Linda Martin (Rachel Harris) helyzetkomikumai is ülnek, amellett, hogy szükséges esetén komolyabbá válik a szerepe.
Decker (Lauren German) ugyanakkor a gyönyörű lelketlen démon ellentéte. A kémia remekül működik Lucifer és közte, azonban „egyedül” továbbra is nagyon sótlan. Játéka sokszor teljesen skizofrén állapotot tükröz. Olykor megmarad a magabiztos, kemény nyomozónő szerepében, hogy utána, leginkább Welling mellett, egy tízéves csitri alakjában nyafogjon. German játékát, illetve a többi negatívumot Tom Ellis azonban egymagában feledteti. Továbbra is úgy tündököl a címszerepben, hogy nehéz szavakba önteni. Lehet bármilyen felejthető egy-egy epizód háttere Ellis egyedül képes elvinni a hátán a sorozatot. Utánozhatatlan brit akcentusa, stílusa, gesztusai, mimikája mind-mind olyan aspektus, ami miatt igazán szerethető a Lucifer. Hiába változott, belső vívódásai egyre inkább előtérbe kerülnek, amivel a humorfaktor is kevesebb lett, nem lesz tőle kevesebb. A harmadik szezonja nem csak atmoszférájában lett sötétebb, ami leginkább az átívelő szálnak köszönhető, de az abszurd humort is bátrabban adagolják. Ez szerencsére nívóját tekintve cseppet sem ássa alá a sorozatot.
A Lucifer megmaradt annak, ami volt: egy igazán szórakoztató széria, remek egyéni alakításokkal. A történet, mint egy epizód-egy bűnügy, továbbra is középszerű, ugyanakkor tapasztalhatóan a fő cél sem ez volt. Inkább egyfajta keret, hogy ne essenek szét a részek és a mellékszereplőknek is legyen valami funkciójuk, ne legyen túl egysíkú a sorozat. A misztikusabb, sötétebb fő vonal összekapcsolva Lucifer karakterfejlődésével mindenesetre izgalmasnak és ígéretesnek tűnik. Felvetődik ugyanakkor a kérdés, hogy meddig lehet ezen a szálon haladni, nem laposodik-e el a történet, habár „anyuci” újra feltűnik Charlotte Adams (Tricia Helfer) bőrében, ami új konfliktusforráshoz vezethet. Az előbbi veszélyforrás elsődleges indoka, hogy a premier szezont követően öt, míg jelen esetben további négy résszel toldották meg az évadot. Ez egyben komoly örömre is okot adhat, hiszen ezúttal már 22 epizódon keresztül követhetjük az angyali ördög földi kiruccanását.
