Szörnyű másság – Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Milyen szörnyeket teremt, teremtett az emberiség? Egyáltalán mitől lesz valami szörnyeteggé? Hogyan válnak a szörnyek a populáris kultúra részévé, sokszor rajongott alakjaivá? Ezekre és még sok hasonló kérdésre keresi a választ az Athenaeum Kiadó legújabb,  Limpár Ildikó szerkesztésében megjelent tanulmánykötete, a Rémesen népszerű – Szörnyek a populáris kultúrában. 

Az emberiség ősidők óta szörnyeket kreál félelmei megtestesítésére, és mindent szörnyetegnek lát, ami számára fenyegető. Ezek közül a rémek közül az idők során, a tudomány, a kulturális és társadalmi változások hatására több már kiemelkedett a szörnyeteg kategóriából, helyettük pedig újak születtek. 

A szörnyalakok – legyenek azok ősiek vagy újak – izgatják az emberek fantáziáját, ezért is annyira népszerű elemei a populáris kultúrának (zsánerirodalomnak, filmeknek, képregényeknek). Ezeknek a népszerű rémségeknek a tanulmányozására vállalkoztak a kötet szerzői: Benczik Vera, Fodor András, Gyuris Norbert, Kérchy Anna, Limpár Ildikó, Panka Dániel, Pintér Károly, Rusvai Mónika, Sohár Anikó, Szujer Orsolya és Vancsó Éva. 

A Rémesen népszerű vizuális megjelenésével, fülszövegének hangvételével alapvetően ismeretterjesztő kötetként pozicionálja magát, így elemzésemben akként is fogom kezelni, és arra is keresem a választ, hogy a szerzők egyes tanulmányai mennyire felelnek meg az ismereterjesztő szövegek elvárásainak, mint széles olvasóréteg megszólításának képessége és közérthetőség. 

1. Panka Dániel: „Életet adni az élettelen anyagnak” – Mary Shelley: Frankenstein (1818)
Az esszé arra keresi a választ, hogy mi tesz egy művet frankensteinivé? Részletesen bemutatja Mary Shelley művének keletkezési körülményeit, a két, az 1818-as és az 1831-es kéziratváltozat eltéréseit. Ezután összeveti Mary Shelley művét olyan későbbi művekkel, ahol szintén felelőtlen „őrült” tudósokkal és általuk teremtett szörnyekkel találkozunk, így a Juressic Park, Ex Machina című filmekkel.  A tanulmány olvasmányos, közérthető, de némi hiányérzetem maradt vele kapcsolatban. Hiányoltam a szörny, mint fogalom meghatározását, és a végkövetkeztetést is egy kicsit kevésnek éreztem. Ugyanis a konklúzió az, a feltett kérdésre, hogy a teremtett szörny szörnyeteg, és az is marad, pusztulnia kell.  Számomra ez nem volt kielégítő magyarázat. 

2. Gyuris Norbert: Mesterséges intelligencia, a digitális szörnyszülött
A tanulmány középpontjában a mesterséges intelligencia – emberi intelligencia ellentéte áll, az ember félelme a mesterséges intelligenciától. 
Az esszé remekül körülírja a szörny fogalmát, megmagyarázza az eredetét. 
A mesterséges intelligencia szörnyként való értelmezését rengeteg zsánerirodalmi és filmes példával támasztja alá. Szóba kerül a 2001: Űrodüsszeia, a Terminátor-sorozat,  az Én a robot, a Kaptár-sorozat,  az A. I. – Mesterséges értelem,  az Alien 4. – Feltámad a Halál, az Ex Machina és a Mátrix-trilógia is. 
Az esszé stílusa olvasmányos, közérthető, pontosan körülírja, meghatározza a fogalmakat, részletesen kifejti a példákat.

3. Pintér Károly: Az evolúció szörnye és a szörny evolúciója: a földön kívüli lény értelmezési lehetőségei H. G. Wells Világok harca című regényében 
A tanulmány elején Pintér Károly bemutatja Wells úttörő szerepét a sci-fi világában, majd részletesen ismerteti a munkásságát, azután tér rá Wells szörnyeire, főként a földönkívüli lények, mint szörnyeteg megteremtésére. 
Olvasmányos, közérthető írás, nagyon alaposan bemutatja Wells munkásságát és a zsenialitását abban, hogyan játszik rá az ember  idegenségtől, másságtól való félelemére.

4. Vancsó Éva: Női szörnyek, szörnyű nők – a Star Trek – The Original Series-sorozatban
Az egyik kedvenc esszém volt a kötetben. Világos, közérthető, mégis alapos, ráadásul a  szerkezete is remekül felépített.
Közérthetően meghatározza az általa használt fogalmakat:  mint a nőiség és a szörny fogalma, majd kijelöli saját témáját, levezeti, végül konklúziót von. 
Nagyon tetszett, hogy a női szörnyet biológiai és társadalmi vonatkozásban is vizsgálta, és a legjellegzetesebb típusokat példákkal is bemutatta a Star Trek filmekben. Érdekes volt, ahogyan a nőt, mint szörnyet, a patriarchális társadalom fenyegetőjeként értelmezi. Bár az eredeti sorozatot nem láttam, a tanulmány részletes elemzésének köszönhetően ez nem okozott problémát. (Személyes megjegyzés: Kirk kapitány nem lett a kedvencem.)

5. Szujer Orsolya: Lehet, hogy dorombol, de ne felejtsd el, hogy karma is van – Macskák és a szörnyű nőiesség
Szujer Orsolya esszéje a képregények macskanő alakjaival foglalkozik és a szörnyű nőiesség, azaz a nő, mint szörnyeteg témáját járja körül. 
A DC Macskanőjét veti össze a Marvel Fekete Macskájával, és megjelenítésüket, társadalmi üzenetüket is elemzi. Barbara Creed női vámpírokról írt meghatározását idézi, ezt használja a macskanő karakterek elemzéséhez. 
Érdekes,  olvasmányos esszé, nagyon lekötött, szerettem, ahogyan rávilágít a régebbi képregények szexista, férfiközpontú ábrázolására, csak túlzottnak és feleslegesnek tartottam a hosszú Barbara Creed idézeteket. 

6. Kérchy Anna: A madárnő mágiája: A szörnyetegség mint mutatvány Agela Carter Esték a cikuszban című regényében
Ennél az esszénél éreztem úgy először, hogy kilóg a kötet többi tanulmánya közül. Nem próbál közérthető és széles közönségnek szóló lenni, így nem igazán illik egy ismeretterjesztő kötetbe. A téma érdekes, viszont a szöveg nehézkes, ráadásul sokszor túlírtnak éreztem. Ugyanolyan túlburjánzó, mint a regény, amit elemez.  
A szörnyetegséget a freakshow-k világán, a  testi másság kapcsán értelmezi. 
Az esszé konklúziója nagyon tetszett: a testi másság – mint szörnység – csupán társadalmi hozzáállás kérdése, a szörnyetegség lehet felszabadító is.

7. Sohár Anikó: Szörnyetegek a Korongvilágon
A kötet egyik legüdítőbb tanulmányának tartottam olvasmányos, könnyed stílusával, leheletnyi humorával. Azt gondolom, ilyennek kell lenni egy  széles olvasóközönségnek szóló ismeretterjesztő írásnak. 
Először Terry Pratchett munkásságát, a Korongvilágát mutatja be, ismereteit a magyar fordításokat, ezután tér rá a konkrét témájára, a  Vadkanapó című regény szörnyeinek részletes elemzésére. 
 „A szörny(ű)ség mércéje pedig folyton változik: az, ami az egyik korban, egyik kultúrában elfogadható, a másikban borzadályt ébreszt.” – Azt hiszem, ez a kötet egyik legfontosabb gondolata. 

8. Fodor András: A Szövő, mint hátborzongató, dimenzión túli entitás China Miévielle Perdido pályaudvar, végállomás
Ennél a tanulmánynál is hasonló érzésem volt, mint a Kérchy Annáénál, hogy igazán figyelemre méltó, nagyon alapos tudományos esszé, de nem egy ismeretterjesztő kötetbe való. Ráadásul ez volt az első tanulmány, ahol nem értettem mindent az alapmű ismerete nélkül. A téma pedig érdekes, újszerű volt, a műben megjelenő tereket, térérzékelést vizsgálja, és ezzel kapcsolatban a narrációt. Felmerül a nyelv általi meghatározottság is, mint régi, de még mindig izgalmas téma. 

9. Benczik Vera: Az apoklapszis etikája: a túlélés, emberség és másság morális dilemmái Richard Matheson Legenda vagyok című regényében és filmváltozataiban
Érdekes, közérthető, követhető, átlátható, jó felépítésű tanulmány, nagyon élveztem. Az elején hosszabb bevezetőben értekezik a sci-fi és a fantasy szörnyekről, külön kitér a fantasy szörnyek átszivárgásáról a  sci-fi világába, majd ezután részletesen elemzi Richard Matheson Legenda vagyok című 1954-ben megjelent regényét, majd a belőle készült két filmváltozatot is górcső alá veszi: az 1971-es Boris Sagal rendezte Az Omega-embert és a 2007-es Francis Lawrence rendezte 
Legenda vagyok címűt. Kitér a regény és a filmváltozatok politikai vonatkozására, az adott korhoz való viszonyukra, a befejezések különbözőségére, és arra is hogyan és miért lett a 2007-es filmben zombi a Matheson által eredetileg vámpírnak alkotott szörnyekből. 
Külön tetszett, hogy  Benczik Vera a vizsgált művek nőképére, a női test tárgyiasítására is kitér. 

10. Limpár Ildikó: Újragondolt poszthumán: A zombi mint fejlődésszimbólum M. R. Carey Kiéhezettek és Daryl Gregory Stony Mayhall második élete című regényében
Ezt a tanulmányt is nagyon élveztem, érdekesnek, olvasmányosnak tartom, ráadásul kifejezetten tetszett Limpár Ildikó stílusa. Annak pedig külön örültem, hogy végre YA regények is bekerültek a vizsgált irodalmi művek közé. A tanulmány témája a zombi  kulturális újraértelmezése, a hagyományos zombi kép felrúgása. Külön-külön is elemzi, majd összeveti a YA regényt, különös tekintettel a világképükre, emberképükre. 

11. Rusvai Mónika: Rettentő növények: ember-növény hibridek Robert Holdstock Lavondyss című regényében
Érdekes és egészen újszerű témát vet fel Rusvai Mónika tanulmánya. A növényeket, mint szörnyet vizsgálja. A bevezetőben bemutatja a növényhorror eredetét, az ember növényképét, és a növények kommunikációjáról szóló legújabb kutatásokat is. 
Ezután tér  Robert Holdstock munkásságára és Mitágó-ciklusára, majd a tanulmány központi témájára a Lavondyss című regényre. 

12. Limpár Ildikó: A Valóság szörnyetegsége Siobhan Dowd és Patrick Ness Szólít a szörny című regényében
Limpár Ildikó második tanulmánya is érdekes, olvasmányos és egy újabb ifjúsági kötetet állít elemzése középpontjába. 
Remek kötetzáró írásnak tartom, mert amellett, hogy elemzi az adott művet és a szörnyalak többértelműségét, a konklúzióban a szörnyetegségről a kötet, a téma és a fantasy egészére vonatkozó igazságokat fogalmaz meg.

Összességében a Rémesen népszerű kiváló ismeretterjesztő tanulmánykötet, amely valóban széles olvasóközönséget képes megszólítani. Az esszék – néhány kivételtől eltekintve – közérthetőek, olvasmányosak, és olyan témákkal foglalkoznak, melyek népszerű szörnyalakokat, vagy egészen újszerű témákat helyeznek a vizsgálódásuk középpontjába. Fantasy és sci-fi rajongóknak kifejezetten ajánlom.