Történelmi novellák az ókortól napjainkig: Harcosok, ​vértanúk, boszorkányok - Corn & Soda

Történelmi novellák az ókortól napjainkig: Harcosok, ​vértanúk, boszorkányok

A Történelmiregény-írók Társasága 2014 óta jelenteti meg novellaválogatásait, a legutóbbi, ötödik antológia, A Harcosok, vértanúk, boszorkányok című 2019-ben jelent meg Tamási Izabella szerkesztésében. Az antológia palettája igen széles, találhatunk benne ókori, középkori és napjainkban játszódó történetet is.

forrás: moly.hu

Mivel szeretem a történelmi témájú regényeket, novellákat, így szívesen vállalkoztam az antológia elolvasására, ráadásul a cím is tetszett, ami alapján alapvetően középkori témájú írásokra számítottam. Habár a kötet több szempontból sem teljesítette be az elvárásaimat, nem bántam meg az olvasását, mivel nagyon sok új ismerettel gazdagodtam, és több színvonalas, elgondolkodtató novellával találkoztam.

A kötet kronologikus rendet követ, a novellákat olvasva az ókortól eljutunk a II. világháborúig és napjainkig. Az írások majd mindegyike mögött komoly kutatómunka, alapos korrajz és hatalmas mennyiségű történelmi tudás van, de sajnos mint irodalmi alkotások, nem egyforma színvonalúak. Több novellát kifejezetten amatőrnek, kidolgozatlannak éreztem, vagy nem volt megfelelő szerkesztői munka mögöttük. Többször tűnt úgy, hogy az író a témáról való minden tudását bele akarta gyömöszölni a novellájába, pedig a kevesebb ezekben az esetekben is több lett volna.

Úgy gondolom, egy erősebb szelektálással, akár fele ennyi írással, egy sokkal erősebb, színvonalasabb kötet jött volna létre. Persze találkoztam olyan novellákkal is, amiket nagyon élveztem, egészen elmerültem bennük, vagy érzelmileg mélyen megérintettek. A kötet legjobb, legerősebb írásának Trux Béla Nyulacska című novelláját tartom. A szerző az utószóban megjegyzi, hogy eddig inkább sci-fi és fantasztikus irodalmi alkotásai születtek, és ez az első nem középkori világban játszódó írása, de remélem, hogy több hasonló témájú novellát is olvashatunk még tőle.

Az kötet általános jellemzése után pedig nézzük egyenként a novellákat:

1. Andy Baron: Megkopasztani egy istent

A novella az ókori Rómában és keleten játszódik, megelevenedik előttünk a hellenisztikus világ egy egészen egyedi, szándékoltan anakronisztikus változata. Humoros novella, jellem- és helyzetkomikumra épít, jellegzetes zsáneralakok jelennek meg a történetben. Erősen Brian élete hangulatot árasztott a szöveg olvasás közben, legalábbis a nyelvi humor kifejezetten a kultfilmet idézte. A narrátor gyakran kiszól a történetből, az egész novella egy gegre épül.

2. Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész

A novella István király korában játszódik, a középpontban  Imre herceg felesége, Theodóra áll. Az történet maga ötletes és érdekes, a megvalósítás viszont nem az igazi. A felvezetés túlságosan hosszú, vontatott, a cselekmény kibontása elnagyolt, a tetőpontnál nem érezni igazi feszültséget, a vége pedig nagyon lecsapott, csupán egy rövid narráció, ami ráadásul erősen szentimentális, patetikus, de nem képes valóban hatni érzelmileg. A novella nyelvezetére a hosszú körmondatok, nehézkesség jellemző, ami illene a témához, de ilyen mértékben inkább vontatottá teszi a történetet. Sokszor az ómagyar névhasználatot is feleslegesnek éreztem.

3. Solymár András: Kelepce

Egy újabb novella Szent Imre hercegről, de itt már Imre herceg a nézőpont-karakterünk. A novella nyelvezete olvasmányos, gördülékeny, mégis irodalmi, itt is jellemzőek az archaikus kifejezések, de nem erőlteti az ómagyar szavakat feleslegesen. Remekül indít, lendületes a cselekményvezetés, a történelem egy érdekes színfoltját állítja a középpontba, azonban egyszer csak, egy olyan ponton, mikor azt gondolnánk beindul a cselekmény, véget is ér, mintha a történet második fele lemaradt volna. Így valójában csak egy bevezetést olvashattunk. Igazán kár érte.

4. Cselenyák Imre: Gellért vértanúsága

A történet Gellért püspökről szól, mint ahogyan a cím is ígéri. Jól indít, szépen építkezik a történet, azonban tesz egy felesleges kitérőt, behoz egy mellékszálat András és Levente egyességéről Vazullal, hogy aztán újra visszatérjen Gellért főszálához. A tetőpontnál azonban a történet leül, a novella vége összecsapott, nincs rendesen kibontva, inkább csak narrálja az eseményeket, így a katarzisélmény a vértanúságnál teljesen elmarad.

5. Bónizs Róbert: De strigis vero quae non sunt

A kötet egyetlen boszorkányos témájú elbeszélése, ami Kálmán király híres, strigákra (boszorkányokra) vonatkozó törtvényéhez kapcsolódik. A történet nagy részét az egyik főhős szemszögéből látjuk, majd a gondolatmenetet megszakítja a másik főhős belső monológja. Érdekes megoldás, de inkább csak megtöri a szerkezetet, nem igazán tesz hozzá. Ráadásul a belső monológ inkább dagályos és melodramatikus, mint megrázó.

6. Urbánszki László: Fogadó a Visongó Disznóhoz

A középkori fogadók, alföldi mezővárosok világát bemutató hangulatos novella. A történet Kecskeméten játszódik, egy új fogadó indulásának nehézségeit, és egy merész ötlet megvalósítását állítja a cselekmény középpontjába. Igazán hangulatos, humoros, anekdotázó történet, olvasmányos, mégis korhű. Felüdülés volt olvasni!

7. Gáspár Ferenc: A király törvénye

Olvasmányos, Mátyás király idején játszódó történet, ami egy különleges törvényhez kapcsolódik. Az eleje érdekesen indul, sajnos a második felében nem látjuk az eseményeket, csupán az egyik szereplő meséli el, így innentől romlik a befogadói élmény.

8. Bányai D. Ilona: Az ajándék

Egy ismert Mátyás-monda feldolgozása. Olvasmányos, érdekes történet, az elején kicsit misztikus, rejtélyes, fokozatosan derülnek ki az információk, a csattanó is jól időzített, bár aki kicsit is ismeri a történetet, könnyedén kitalálhatja a megoldást. Tetszett a novella, szép feldolgozása Szép Ilonka történetének, azt viszont nagyon sajnáltam, hogy nem merészebb, újítóbb, hiszen így csak a közismert történet egy sablonos változata.

9. Dr. Várkonyi Tibor: A Héttorony őre

A novella a török idők kezdetét mutatja be, konkrétan az isztambuli Héttorony rabjainak, köztük két híres magyar rab, életét. A nézőpontkarakterünk egy egyszerű, hétköznapi magyar fogoly. Érdekes történet, különleges szelete a magyar történelemnek, azonban a narrátor csupán elmeséli a történéseket, így ez nem novella, hanem inkább egy krónikástörténet.

10. Csikász Lajos: Legényfogó

Még mindig a török időkben járunk, az 1660-as években Körmöcbányán. Az itteni német polgárok életét ismerhetjük meg. A novella Csikász Lajos egy korábbi regényéhez kapcsolódik, de önállóan is értelmezhető. Igazi vidám, humoros történet, bár néhol ez a fajta humor számomra kissé vaskos, de még nem alpári. A novella eleje nagyon bőbeszédű, sok felesleges szállal, szereplővel ismerkedünk meg, akiknek végül semmi közük nincs a konkrét történethez. A valódi cselekmény csak a novella közepén kezdődik. A csattanó kicsit emlékeztet Mikszáth Különös házasság című regényére.

11. Bakóczy Sára: Malvina aranyideje

Ugrunk egy nagyot a 19. század elejére, a nyelvújítás korszakához. A novella felvonultatja a kor híres történelmi, irodalmi alakjait, mint pl. Festetics György, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, stb. A történet főszereplője azonban egy kevésbé ismert alak, Dukai Takács Judit, akit a legtöbben csak Berzsenyi episztolájából ismernek. A novella nemcsak a költőnőt, hanem a kor társadalmi felfogását is bemutatja a nők szerepéről, helyéről a világban, így széles társadalmi és művelődéstörténeti tablót fest. Megjelenik egy enyhe romantikus szál is Dukai Takács Judit és Berzsenyi között. A szöveg erősen támaszkodik a forrásokra, így konkrét megszólalások is megfelelnek a valóságban elhangzottaknak. Érdekes, izgalmas alkotás, egyedül az zavaró, hogy az elején egy olyan szereplő szemszögéből látjuk az eseményeket, aki a novella közepén eltűnik.

12. Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív

Egy újabb 19. század elején játszódó novella történelmi hősnőkkel. A középpontjában olyan kiemelkedő nőalakok állnak, mint Brunszvik Teréz, Mária Dorottya főhercegnő és Teleki Blanka. A történet nézőpontkaraktere azonban egy fiktív alak. Ez az egyik novella a kötetben, ahol E/1-es elbeszélésmóddal találkozhatunk, bár sajnos itt nem a legjobb választás ez a narráció, mivel a nézőpontkarakter sokszor olyasmiről is mesél, amiről egyszerűen nem lehet tudomása. (Legalábbis az adott szituációban.) Néhol túlságosan tömbösítve kapjuk az információkat, és a főhős is furcsán reagál bizonyos szituációkban (a házuk összedőlésekor és a fél családja halálakor a szomszéd kastéllyal van elfoglalva), a korabeli társadalmi elvárásokat nem tartja be, bár ezt éppen lehet magyarázni a karakter személyiségével. Összességében azonban a hibák ellenére érdekes, kerek egész, lezárt történet.

13. Gál Vilmos: Asztaltársaság.

Az 1873-as bécsi világkiállítás idején játszódik, a történet főhőse Keleti Károly, a statisztika atyja, de a novella felvonultatja mellette a kor hírességeinek legjavát. Megjelenik Szinyei Merse Pál, Herman Ottó, Jedlik Ányos is az asztal körül, ami köre az egész novella szerveződik. A cél egy korszak bemutatása, nincs különösebb történet. Az írás tudománytörténetileg, korrajzilag érdekes, és Keleti életéről is sok mindent megtudunk. A hangvétel könnyed, humoros, igazán olvasmányos, a narrátor hangja erős, sokszor kiszól az olvasóhoz.

14. Hacsek Zsófia: Swanswell

Anglia, I. vh. eleje, félig fiktív történet valós szereplőkkel és eseményekkel. A cselekményt a főhős, Florence főnővér szemszögéből látjuk végig. Erős érzelmekkel átitatott történet (romantika, háború borzalmai), remek karakterábrázolás, szépen ívelő cselekmény és tökéletes lezárás. Nagyon élveztem ezt a novellát, mély benyomást tett rám.

15. Trux Béla: Nyulacska

Szovjetúnió a II. vh idején, sztálingrádi csata. A történet főhőse Szvetlana, az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. Remek információadagolás, érzékletes leírások, hangulati festés jellemzi a novellát, nagyon jó az időkezelése, és érzelmileg is képes behúzni az olvasót a történet. Tökéletesen átadja a csata borzalmait, és korról is remek képet fest anélkül, hogy a sok információmennyiség unalmassá vagy vontatottá tenné a történetet. A kötet legjobb novellájának tartom.

16. Izolde Johannsen: Lebensborn

A történet napjaink Norvégiájában játszódik, és apropóját Norvégia miniszterelnökének, Erna Solbergnek hivatalos bocsánatkérése adja a kormány nevében azoktól a norvég nőktől, akiket a második világháború után meghurcoltak, mert német katonákkal volt viszonyuk. A téma valós, ráadásul rendkívül fontos, a történet szereplői azonban fiktívek. Bár érzékeny és megrázó témát dolgoz föl, mégsem képes igazán érzelmileg bevonni a novella, mivel nem látjuk a szereplők karakterét, áttetszők, nincs felépítve a személyiségük, nem érzékeljük a lelki folyamatokat sem, egyedül csak a történet végén. Néhol túlságosan tömbösítettek az információk, és felesleges részletekbe megy bele. (Egy csatahajóról többet tudunk meg, mint a főszereplőkről.) A párbeszédek kezdetlegesek, leginkább üres udvariassági frázisok, nem a történet cselekményét viszik előre. Mint említettem, leginkább a novella vége az, ami kiemelkedő, ott valóban képes bevonzani az olvasót, és felemelő lezárást kapunk.

Összességében tehát az antológia vegyes képet mutat, találunk erősebb és gyengébb novellákat is, mindenesetre a történelem iránt érdeklődők biztosan örömüket lelik a kötetben, hiszen a történelem sokszor kevésbé ismert eseményeit, szeleteit dolgozzák fel.

Ez is tetszeni fog...