Viszlát Teen Wolf! – Köszönjük a tini kort!

Múlt hónap közepén ért véget az egyik kedvenc guilty pleasure tini-horror sorink, a Teen Wolf, nekünk meg ennyi ideig tartott az, hogy olyat írjunk róla, ami nem elfogult. A tovább után nem csak azt írom le, hogy ez miért telt ilyen sok időbe, hanem azt is, hogy mit utáltunk, melyik részeit imádtuk, azaz egész pontosan, miért is tartottuk végig egy bűnös élvezetnek.

Egy korábbi cikkben már boncolgattam picit a sorozat jellemzőit, de így, a lezárás után lehetséges csak teljes és mindent átfogó igazi kritikát írni róla. A sorozat végének ismeretében volt lehetséges az, hogy úgy alkossunk véleményt, hogy az teljes egészében megállja a helyét. Az pedig, hogy ez nekem egy hónapba telt, amiatt volt, hogy én szerettem ezt az átkozott hülyeséget, annak minden hibájával együtt. Egyébként az is rájátszott, hogy a Teen Wolf készítői nagyon értettek a hangulatteremtéshez, valamint ahhoz, hogy a legjobb zenéket válogassák össze, így szükség volt arra, hogy kicsit ülepedjen bennem a dolog, mert különben túlzásokba estem volna.

A végső montázs alatt hallható zenét egyébként még most is játszom.

A sorozat alapjairól már nem írok, hiszen arról már olvashattatok, és egyébként is tisztában vagytok vele. Ennélfogva most, egy kis kitérő után, inkább a lezárásra koncentrálok. Beacon Hills nevén én mindig picit mosolyogtam, mert ahogyan azt nyilván ti is észrevettétek, az angol jelzőfény szó egy betű különbséggel tér csak el a szalonna szótól. Magamban mindig elképzeltem egy olyan alternatív sorozatot, ahol a vérfarkasok egy Szalonna domb nevű városkában grasszálnak, és majd megőrülnek a sült hús illatától. Ez egyébként lehet, nem is annyira hülye ötlet, és egy egész jó paródiát lehetne az ötlet alapján leforgatni. (A forgatókönyv megírásával kapcsolatban bátran kereshet minden milliárdos üzletember és stúdió. 🙂 ) Komolyra fordítva a szót, azt kell mondanunk, hogy a tini farkas történetének a vége egyáltalán nem lett borzalmas, de nem is lett egy olyan darab, amit még évekig emlegetni fogunk. Nagyjából olyan minőséget sikerült hozniuk, mint az egész sorozat alatt.

Amennyiben a sorozatot egészében nézzük, úgy durva hullámvölgyeket láthattunk a minőségében. Viszonylagos erős kezdés után tiniskedésbe kezdett, majd összekapta magát. Egy egész értelmes univerzumot teremtett maga köré, amiben komoly problémákkal küzdhetek meg a hősök, de egy idő után itt is átesett a ló túloldalára. Végül már jött mindenféle hülye szörny, amiknek bár korrektül utánanézhettek az írók, mégis érezni lehetett rajtuk egy idő után némi izzadtságszagot. Szerencsénkre, az utolsó évad végére már a készítők is észbe kaptak, és rájöttek, hogy az nem működhet, hogy egyre nagyobb erejű lényeket pakolgatnak egymásra, ezért olyan drámát hoztak el nekünk, amiben a már nem is annyira tini szereplőknek végre a tetteik következményeivel kellett szembenézniük. Ahogyan a felnőtté válás során a kamaszok átmennek ugyanezen a megpróbáltatáson, úgy a természetfeletti erőkkel küzdő karakterekre is ez a sors várt, de stílusosan a sorozat sajátos módján.

Forrás: thegeekiary.com

Horrorisztikus erejéből a végére talán veszített, de a humorából, a pörgésből és az izgalomból nem adott alább. Így viszont jogos lehet a kérdés, ha ennyire élvezetes, akkor mégis miért bűnös. Nos, a sorozat egészen végig megtartotta azt a tini jelleget, ami a gyártó csatornára annyira jellemző. A legtöbb konfliktust a karakterek ostoba döntései okozták, a megoldások rengetegszer ék egyszerűek voltak, és az összes olyan probléma, ami nem természetfeletti volt, valami iszonyatosan pitiánernek tűnt. Mindezeket még el is nézzük neki, hiszen csak egy tini sorozatról beszélünk, de a már-már túlzásba vitt meleg téma inkább visszásan hatott. Tudom, nem túl polkorrekt ilyet írni, de nem tehetek róla. Egy idő után, még annak ellenére is, hogy én durván liberális vagyok, már egyszerűen zavaró volt, hogy milyen erőszakosan tolták a néző arcába a homoszexualitás.

Végeredményben, mégis azt hiszem, hogy pozitívan fogok visszaemlékezni a Teen Wolfra (már ha az eszembe jut majd). A tiniknek segíthetett kiszakadni a szürke hétköznapokból, miközben ugyanolyan problémákat vetettek fel, amikkel valószínűleg ők maguk is éppen megküzdöttek. A felnőtteknek pedig adhatott egy olyan érzést, amitől egy második tini kort kaptak hétről hétre 40 percben. Számszerű értékelést viszont nem írok róla az ingadozó teljesítménye miatt, ugyanis voltak részek, amikre simán kaphatna 90 pontot is, de bőven akadtak olyan epizódok is, amikre, ha már 20-at kapna, örülhetne, mint majom a farkának, hiszen azokban olyan gyatra minőséget hozott, amitől minden jóérzésű ember összeokádta magát.