K. A. 
Forrás: General Press Kiadó
Lee Child Jack Reacher történetei húsz év után is megunhatatlanok. Ezt bizonyítja, hogy idén már a sorozat 21. kötete jelent meg Esti iskola címmel a rajongók legnagyobb örömére a General Press Kiadó gondozásában. A történet visszarepít minket Reacher katonai rendőrségi korszakába, amikor még a hadsereg szolgálatában állva igyekezett megmenteni a világot.
A regény története szerint Jack Reacher épp egy sikeres balkáni akcióról tér vissza az Egyesült Államokba, és hőstettének nem is marad el a jutalma. A Becsületrenddel tüntetik ki immár másodjára. Azonban épphogy véget ér az ünnepség, máris új parancsot kap: részt kell vennie egy tanfolyamon. A parancs az parancs, teljesítenie kell. Így irány az esti iskola, amelynek mindössze három hallgatója van: Reacher, egy CIA-elemző és egy FBI-ügynök. Az iskoláról azonban hamarosan kiderül, hogy csupán álca. A CIA informátorai megtudták, hogy Hamburgban dzsihádista terroristáknak egy titokzatos amerikai 100 millió dollárért akar eladni valamit. Az összeg olyannyira magas, hogy az alku tárgya csakis valami igen veszedelmes dolog lehet. Az esti iskolások dolga kideríteni, hogy vajon mi érhet ennyi pénzt, ki lehet az eladó, és persze meg kell akadályozniuk az üzlet létrejöttét. A feladat szinte emberfeletti, és folyamatosan ketyeg az óra, de természetesen pontosan ezért van szükség Jack Reacherre.
A regény igazi rejtvényfejtés. Az olvasó előtt ugyan úgy homályban vannak az információk, mint a történet főhősei számára. Lépésről lépésre jutunk csak előre, egymás után szedegetve össze az apró adatmorzsákat. Vérbeli krimihez hűen tele van csavarral, meglepő fordulattal, így soha nem lehetünk biztosak abban, hogy helyes úton járunk-e a megoldást keresve. Ebben a kötetben – az eddigiekkel kicsit ellentétben – nem a véres akciójeleneteken van a hangsúly, hanem egy bravúros nyomozás történetén. Így a regény sokkal lassabb tempójú, nyugodtabb ritmusú, mint általában a sorozat többi részében megszoktuk. Azonban ez szerintem inkább erénye, mint hibája. Ugyanis sokkal több gondolkodásra, fejtörésre készteti az olvasót, mint egy hagyományos Jack Reacher regény.
A ki és mit akar eladni gond mellé társul egy másik probléma szál is, amit a helyszín és a korszak szinte kézenfekvően generál. Ugyanis a történet Hamburgban játszódik 1996-ban. Ez az időszak pedig a neonácizmus fénykorának is tekinthető, amikor a berlini fal lebontása után az újraegyesült Németország egy rakás gazdasági és identitásproblémával találta szembe magát. Így a regény mellékszála szerint egy újnáci csoportosulás is felfigyel Reacherék által keresett amerikaira és az általa lebonyolítani kívánt üzletre. Nagy zsákmányt sejtve természetesen ők is utána erednek, persze ezzel alaposan megkavarják az eseményeket, és a főhősnek is rengeteg problémát okoznak.
Nemcsak a regény dinamikája, hanem a főhős karaktere is másabb, mint a megszokott. Reacher általában egyedül dolgozik, igazi „magányos farkas”, ám itt kénytelen együttműködni a csapattal. Azonban teljesen nem hazudtolja meg önmagát, hiszen legtöbbször terveit nem osztja meg a többiekkel, csupán régi bajtársával, Frances Neagley őrmesterrel. Reacher jelleme azonban nem változik itt sem. Kérges zordsága, magának való, érzelemmentes profizmusa ugyan az marad. Talán szarkasztikus humorából kapunk egy kicsit többet, ami a kiélezett, feszült helyzeteket remekül oldja. Például az ifjú, neonácikat igazi amerikai, soviniszta beszólásaival alázza porig, mielőtt az öklével tenné meg, és ezek az apró szófordulatok teszik igazán élvezetessé a regényt.
A regény nyelvezetére leginkább a tárgyilagosság jellemző. Lee Child nem pazarolja a szavakat részletes leírásokra, érzelmekre, felesleges kitérőkre. Nála minden célratörő és világos. A cselekményre összpontosít, így az izgalmas fordulatok, megdöbbentő csavarok dominálnak. Ez a funkcionalista szemlélet remekül illik a katonai világból származó főhőshöz. A cél pedig szentesíti az eszközt, mint ahogyan Jack Reacher is mindent megtesz azért, hogy megmentse a világot a pusztulástól. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, sikerül neki. A regényt így is érdemes elolvasni, az izgalmas nyomozás történetét kár volna kihagyni, hiszen a tét nem kicsi, pontosan 100 milliós. A kérdés pedig: mi ér meg ennyit?
A könyvért köszönet a Generel Press Kiadónak.
