Blackphoenix 
Forrás: pixabay, Pavlo
Lassanként lecseng a turistaszezon, és a parti standokon megmaradt apró szuvenírek, hűtőmágnesek, kulcstartók, karkötők és örökmozgók visszakerülnek a dobozaikba, várva az újabb nyarat és az újabb vásárlókat. Torma István Örökmozgója azonban valóban örökké él és soha egyetlen pillanatra sem pihen meg. Persze az emberi lét rejtelmei, különösen a szerelem vagy a testi vágy örök rejtélyek maradnak a számára, bár igazán igyekszik megérteni őket. A Remittenda című kötetben, amely az Örökmozgó folytatása, szintén helyet kap néhány szemelvényben az érző, intelligens kis szerkezet. Ám jó néhány más karcolattal osztja meg a reflektorfényt.
A Remittenda 2023-ban jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában. A szöveggondozást Preiml-Hegyi Hajnalka végezte, a borítótervezést és nyomdai előkészítést pedig Zsiros-Petróczki Kitti. A címlapfotót Kerekes István készítette, a könyvben szereplő grafikákat pedig Hauser Lilián Beáta. A borítón a szerző arcképe áll a középpontban, a hátteret pedig a méregzöld, a szürke és a fekete színek uralják. A szintén zöldben játszó címfelirat azt a benyomást kelti, mintha egy régi írógéppel nyomták volna rá a borítóra. Az összkép tehát egy olyan hatást eredményez, amelyben egyszerre van jelen a sötét, komor és az ódon hangulat. Ilyesmire számítunk, amikor kinyitjuk a könyvet, és belemerülünk a Remittenda világába.
A gondolattöredékek nyolc téma köré rendeződnek, amelyek a következők: Fantázia, Botlások, Emberek, Hazaszeretet, Humor, Ibolyka, Nem szól a zene, Szépek (versek). A Fantázia című fejezetben szereplő karcolatok között akadnak tisztán elméleti eszmefuttatások, szokatlan képek, amik forradalmi, de képtelen megoldást kínálnak egy-egy problémára, illetve feltűnik Örökmozgó is a Robot nevű robot kíséretében. A Fiam, a klónom című írás kifejezetten erőteljes, a hatást pedig csak fokozza a karcolatot lezáró fiú gyereksír portré, amely szintén Torma István munkája.
A következő fejezetre tökéletesen illik a címe. Ahogyan egy botlás csupán egy pillanat és egy félre fordult bokaízület műve, úgy az itt megjelenő karcolatok is egy-egy pillanatnyi olvasnivalót kínálnak. Az a néhány sor pedig mindig éppen azt a lényegi momentumot ragadja meg, amikor valami kibicsaklik és félre siklik, humoros vagy éppen groteszk hatást eredményezve ezzel.
Az Emberekben valóban emberi sorsok elevenednek meg, amelyeknek egyaránt része a szenvedély, a kemény munka, a családi örökség, a kötelességtudat, a kiégés és a halál. A Hazaszeretet metsző fekete humorral tart görbe tükröt a kis hazánkban a kommunizmus idején és napjainkban uralkodó politikai élet visszásságai elé. Még az Örökmozgó is felemeli a fejét, és szörnyülködik egy sort a hatalom kapzsi habzsolóin.
A Humorban Torma István lágyít egy kicsit a hangvételén és visszatér a képtelen képekhez. Ebben a rövid fejezetben két olyan, rendkívül szerethető kis karcolattal igyekszik oldani a hangulatot, amelyek már-már az Alice Csodaországban világát idézik. Az Ibolyka című fejezetben pedig egy olyan fiktív életre láthatunk rá, amelyhez Oláh Ibolya élete adta az ihletet, és amelyen keresztül betekintést kapunk a sztárság árnyoldalába is.
A Nem szól a zene ismét melankolikusabb hangnemre vált, a Szépekben szereplő versek pedig – hol hosszabb, hol rövidebb sorokkal, teljesen szabálytalan szerkezetben – egyszerűen csak gyönyörködtetnek, mindegyik a maga módján.
A Remittenda hangulatvilága tehát valóban magában hordozza a komorságot és akad benne jó néhány olyan kép, ami a mai világban kifejezetten ódonnak tűnik. Ám ahogy haladunk előre a karcolatokban, láthatjuk, hogy Torma István gondolattöredékei jóval gazdagabbak annál, mintsem hogy csak az élet árnyékos oldalát hangsúlyozzák. A könnyedség is megjelenik – időnként éppen csak felsejlik, máskor határozottan és erőteljesen mutatja meg magát az előtérben állva. Mintha az író azt üzenné, hogy fény és árnyék dinamikája éppen olyan örök, mint az általa megálmodott kis Örökmozgó. Vagy mintha kulcsként adná a kezünkbe a humort, amely a súlyos terhek, fájdalmak és a kisiklott, eltört dolgok gyógyításának egyik titka. Ajánlom mindenkinek a Remittendát, aki a rohanó világban szeretne egy kicsit lelassulni és eltöprengeni egy kicsit a reggeli kávé mellett vagy egy hosszú buszos utazás közben.
A regényből a Smaragd Kiadó weboldalán kaphattok ízelítőt.
Torma István, a szerző vagyok! Sajnos augusztusban megjelent cikkükről, ragyogó cikkükről csak most értesültem. Kiemelkedően pontos, teljes. Egy dolgot javítanék: Oláh Ibolyát nem ismerem, nem róla szól a sok Ibolyka… írásom. Ő az elsőnél volt az ihletadó, elképzeltem az életét. Még a második is hozzá kapcsolható, persze csak a fikció szintjén. Azonban olyan sikert aratott, hogy a szerkesztő (Bence Erika) kért Ibolyka történeteket, ahol már csak a név azonos, teljesen más a környezet, a figura.
Még egyszer nagyon köszönöm. Sajnos a szerző elérhetőségére nem akadtam rá, így itt üzenek, köszönök 🙂
Kedves István!
Veresegyházy Nóra vagyok, én írtam a cikket, örülök neki, hogy tetszett 🙂 A hibáért elnézést kérek, javítottam is. Igyekeztem utánanézni az esetleges ismeretségüknek Oláh Ibolyával. Nem igazán találtam ide kapcsolódó információt, talán csak valamilyen halvány utalást, ami azt sugallta, hogy ismerik egymást. A fikció pedig annyira meggyőzőre sikerült, hogy biztos voltam benne, közeli barátok lehetnek.
Minden jót kívánok Önnek!
Veresegyházy Nóra
Kedves Nóra! Az egyik Ibolyka írásra kommentelt valaki, aki 16 gyereket nevelt, állami gondozottakat. Ő mondta, hogy tökéletesen adtam vissza a gondozottak reakcióit, érzelmeit. Amit Nóra írt, hogy szinte biztos volt, hogy barátok voltunk és a nevelőnő véleményénél csodálatosabbat nem kaphatnék. Ez azt jelenti, hogy hiteles, amit írok, amit elképzelek, annak ellenére, hogy soha állami gondozott közelében nem voltam. Ennél nagyobb elismerést nem is kaphatnék.