Blackphoenix 
Nemrég filmvászonra került a Beavatott-sorozat harmadik része, A hűséges, amelyben – bár csak képletesen -, de leomlik végre a Chicagot körülvevő fal. Fizikai értelemben véve persze még várni kell a nagy áttörésre, ugyanis a Janine helyét átvevő Evelyn pillanatok alatt lezárja a város határait, elődje legbizalmasabb embereinek tárgyalásai pedig igen hamar kivégzésekbe csapnak át.Az alaphelyzet majdnem teljesen ugyanaz, mint a széria előző részében, amelyet szintén Robert Schwenkte rendezett; a testvéries kapcsolatban élő „szerelmespár” lába alatt hamar forrni kezd a talaj, és menekülni kényszerülnek. Vannak ugyan apróbb változások; ezúttal nem közvetlenül ők a rendszer célpontjai, hanem többek között Tris bátyja, Caleb, akit „rokonokért bármit” címszó alatt a lány nem tud sorsára hagyni. Emellett a végletekig érdekember Peteren kívül, aki mindig az erősebbhez csapódik Christina és Tori is csatlakoznak a hármashoz. A lélegzetelállító falmászó-jeleneten kívül, amely minden tériszonyos rémálma, az egyre rohamosabban kopó Divergent-kliséket láthatjuk ismét. Caleb szerencsétlenkedik, Peter jártatja a száját, Tris és Négyes megmentik a helyzetet. A csapat pedig amilyen gyorsan gyarapodott, olyan gyorsan fogyni is kezd, ami még nem is lenne probléma, mert a karakterek nem kerülnek igazán közel a nézőhöz, de a dolog rendkívül bugyuta és esetlen módon történik; közvetlenül a sikeres falmászás miatti örömködés után lövi ki Torit Evelyn első számú embere.
A leszámolás nem létező élét még tovább tompítja a „szép új világ” apokaliptikus, vérző sebekhez hasonló képei, ahová hőseink csöppennek. Némi akció után kiderül, hogy van élet a falon túl is, ráadásul még a fürdésre, és a szennyezőanyagok eltávolításra is nagyon látványos eszközeik vannak. Persze a filmnek nincs valami bőséges eszköztára, ha meg akarja fogni a nézőt, így kénytelen a modern technika vívmányaira építeni. Még ha egy pillanatra meg is hökkenünk azon, hogy Chicago lakosai egy társadalmi kísérlet részesei (bár nem kell túlságosan széleskörű sci-fis műveltség ahhoz , hogy valami ilyesmire számítsunk), az unásig ismert elemek kisiskolás sormintaként ismétlődnek. Trisről ismét bebizonyosodik, hogy überkülönleges; a 100%-os Elfajzott cím után most már a Tiszta megnevezést is a magáénak mondhatja, bár megint csak értetlenül állunk az előtt, hogy mégis mivel tűnik ki a lány a többiek közül. A Szép Új Világban Christina és Négyes Új-Bátrakként, Caleb és Peter pedig Új-Műveltekként funkcionálnak, emellett az utóbbi jómadár a három film során látott legszánalmasabb helyezkedését produkálja, amikor az unalmas irodai munkára panaszkodva igyekszik a Genetikai Jóléti Hivatal főnökének, Davidnek kegyeibe férkőzni.
Természetesen a dupla, sőt triplafenekű csavarok sorozata sem maradhat el az ádáz és gyakran aljas küzdelemben, amelyet három csoport; David, Evelyn és a régi csoportrendszerhez hűséges Joana csapatai vívnak egymással. Bár a tény, hogy a falon kívül élő jótét lelkeket nem csupán az árva gyermekek megmentése, és a génmanipulációs kísérletek tragikus következményeinek helyre állítása motiválja, valószínűleg nem éri váratlanul a tizenkettedik életévüket betöltött nézők egyikét sem.
Összességében Robert Schwenkte A hűségessel a Beavatott-trilógia eddigi leggyatrább darabját produkálta. A film nemcsak hogy nem képes kimászni Az Éhezők Viadala árnyékából, de messze alulmúlja a széria első részét, amely Neil Burger rendezésében készült. Miután a jelentéktelen színészi játék és a kliséhalmaz közepette csupán halvány vigaszt nyújt a jól sikerült képi világ és az ötletes modern technikai vívmányok hada, már csak remélni merjük, hogy Lee Rolan Krieger megmenti a Beavatott-sorozat maradék becsületét az Ascendant című befejező résszel.
Értékelés: 15/100
IMDb: 6/10
Mafab: 40%
