Fráter Zsuzsanna 
A Fehér Isten (White God, 2014), Mundruczó Kornél filmje nem tartozik a legfrissebbek közé, de a Magyar Filmhét keretében többek között ezt is láthatjátok. Így nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe a filmet.
Nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem. Nehezen, mert nagyon nem bírom a kutyás és más állatos filmeket, mivel legtöbbször az állatok szenvednek benne, kínozzák őket, tragikus dolgok történnek velük. Persze, ez itt sem történik másként. Viszont meg akartam nézni, mert kíváncsi voltam rá, mivel sok érdekes kritika született róla, és persze egy cannes-i díjazott és Oscarra jelölt magyar filmet látni kell. Egyszerűen kell. Így a kíváncsiság győzött.
Persze, a félelmeim beigazolódtak, s a lelki megrázkódtatás nem maradt el. Igen, a kutyák szenvednek, a kutyákat rossz emberek kínozzák, de majd szépen bosszút állnak. Viszont ez a lelki terror kell, mert a film így tud igazán hatni. Mundruczó nagyon szépen játszik az érzelmekkel, a részvéttel, haraggal, igazságérzettel. Tökelétes keveréke az elgondolkodtató művészfilmnek és a hatásvadász, könnyen értelmezhető popularista mozinak. Mindenből megfelelően adagolva gyönyörű képekkel.
A film története egyszerű, egy kislány és egy kutya barátságának történetét meséli el. Utópisztikus világban játszódik, amelyben a gazdáknak minden korcs után különadót kell fizetniük, ezért ebek százait dobják ki a tulajdonosok. A tizenhárom éves Lili (Psotta Zsófi) apja (Zsótér Sándor) is megszabadul Hagentől, lánya kutyájától, de Lili a kutya keresésére indul. Eközben a megalázott, bántalmazott kutyák fellázadnak, és Hagen vezetésével elindulnak, hogy véres bosszút álljanak az embereken…
A szereplők jól elkülöníthetőek jók és rosszak táborára. Itt nincsenek nagy jellemfejlődések, az egyetlen fejlődésen átmenő hős, a főszereplő kutya, Hagen. Itt a fekete az fekete, a fehér pedig fehér. A jelképek és a parabolák könnyen értelmezhetőek. A kedvencem a hamelni patkányfogó meséjének a felhasználása. Viszont ez az egyszerű jelképhasználat és jellemrajz teljesen indokolt és helyénvaló a film szempontjából. Így tudja mesébe ágyazottan a legtökéletesebben átadni az üzentét. S az üzenet is érthető, univerzális és kortalan. Az elnyomottak, a kisemmizettek bármikor fellázadhatnak és bosszút állhatnak az aktuálisan uralkodó osztályon, mint ahogyan ez már számtalanszor megtörtént a történelem során.
A meséknek kötelező, hogy jó legyen a végük, hiszen az ember igazságérzete sérülne különben. A kizökkent világnak és erkölcsnek helyre kell állnia. A film végén hiányérzetük támadhat az egyértelmű lezárást illetően. De mi lehetne a film vége? Hogyan lehetne másképp lezárni? Én úgy érzem, más megoldás nem nagyon volt lehetséges.
Mindent figyelembe véve, arra jutottam, hogy Mundruczó kutyás filmje minden érzelem befolyásolós hatásvadászata, leegyszerűsített társadalomképe és jelképhasználata ellenére jó film, mivel tökéletesen megfelel a parabolikus mesék kelléktárának, s örök érvényű üzenete így jön át a legtökéletesebben. Így csak azt tudom mondani, hogy a Fehér Istent látni kell, legalább egyszer. Illik.
Értékelés: 80/100
IMDb: 7.1
Mafab: 71%
