Blackphoenix 
Ezúttal azoknak nyújtanánk egy kis segítséget, akik az anyukájuknak keresik A Tökéletes Karácsonyi Ajándékot. A Jégtánc és a My Fair Lord ugyan messze nem a legújabb művek Vavyan Fable tollából, de bátran állíthatom róluk, hogy kortalanok. Mindkét könyv letehetetlen azok számára, akik könnyen azonosulnak a modern kori harcos amazonokra hasonlító női karakterekkel, és szeretik tövig rágni a körmüket az akciódús események közben, majd könnyesre nevetni magukat akár egyazon oldalon belül. Persze természetesen nem hiányoznak az olyan titkos fűszerek sem, mint a romantika és a szenvedély.
A Jégtánc hősnője a tizenhat éves Jade, korán megszökik elmeroggyant szüleitől. Miután sikeresen kivívta szabadságát, a súlyosan beteg szaxofonos, Tilton és a zsaru/énekes Bárd segítségével igyekszik boldogulni. Az egész világra (és főleg a rendőrségre) dühös kamaszlányt nem kell félteni; hamarosan hivatásos verekedő lesz, aki könnyedén elsajátítja a szakma minden csínját-bínját. Ám ez az új, kényelmes világ, amelyet Jade maga köré épített, egyszer összeomlik, a lánynak pedig lassan át kell értékelni addigi életformáját.
A My Fair Lordot olvasva igen hamar az a benyomásunk támadhat, hogy az írónő önmagát írta bele Fabyen karakterébe. A homokszínű hajú nő, akinek arcán sebhely van, és aki mindig ugyanazt a farmert hordja, szintén írással keresi a kenyerét. Sőt, egy nap éppen csak megalkotja A Tökéletes Férfi karakterét, amikor F. Q. egy partyn valóban szembesétál vele. Kettejük között azonnal lángra lobban a szenvedély. Egyetlen apró hiba a gépezetben, hogy a férfinak állandóan menekülnie kell számos üldözője elől. Szerencsére Fabyent nem ejtették a feje lágyára, és képes talpraesett maradni az éles helyzetekben is.
Az már csak hab a torán, hogy mindkét könyvben olvashatunk karácsonyi jeleneteket is. Természetesen ez sem a megszokott békés családi ünnepet jelenti. Kicsit misztikus, kicsit humoros légkörről van itt szó, de hősnőink nem kapnak felmentést a tömény akció alól még karácsonykor sem.
