Szilvasán Eszter 
Mi magyarok imádjuk a hazai ízeket. Ám mióta itthon is sorra nyíltak az amerikai McDonald’s és a kínai gyorséttermek vagy az olasz ihletésű pizzériák, felfedeztük, hogy a pörköltön, gulyáson és rántott csirkén túl is van ízletes gasztronómia. Aki szereti a változatos étkezést az nyilván szívesen próbál ki ismeretlen fogásokat. Erre nyújt lehetőséget Dél-Afrika ízei címmel az ART NOUVEAU Kiadó gondozásában megjelent rendhagyó szakácskönyv. A sok színes fotóval illusztrált, keményborítós, aprócska kötet ,,Változatos, aromás és egzotikus” fogásokat ajánl Szilágyi Eszter fordításában.
A bevezetőből megtudhatjuk, hogy Dél-Afrika konyháját európai és ázsiai hatások alakították olyanná, amilyen mára lett. Az indonéz és az indiai bevándorlók, a franciák, a búrok, a hollandok mind hozzátettek valamit, ami a sajátjuk volt. E sokféleség eredményeként rendkívül változatos, gazdag ízvilágú gasztronómia alakult ki. Egy olyan főzési stílus, amit Európa csak mostanában kezd megismerni fúziós konyha néven.
Kétségtelen, hogy a könyvben ismertetett fogások egy része eredeti alakjában nem készíthető el Magyarországon. Például a varacskosdisznó potjie vagy a mézes-citromos mártással tálalt antilop elkészítéséhez előbb be kéne törni egy állatkertbe a hozzávaló húsért. Azonban az egresmártással megbolondított struccfilé akár egy hazai konyhában is megfőzhető, hiszen az ország több pontján is foglalkoznak a röpképtelen futómadár tenyésztésével. Az Afrikában (a Szahara déli részén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban) honos strucc azonban még így is kevesek számára elérhető az aranyárban mért alapanyag miatt.
Természetesen a bátrabb háziasszonyok kísérletezhetnek e fogásoknál más hússal is, vagy választhatnak olyan receptet a kötetből, amihez minden hozzávaló elérhető megfizethető áron itthon.
Ilyen étel például a Tüzes chakalaka. A recept alapján joggal merül fel az emberben a kérdés: ez vajon miért nem jutott még az eszembe? Hiszen az összes hozzávaló – négy személyre: 2 fej hagyma,1 gerezd fokhagyma, 2 piros chilipaprika, 125m l olaj, 2 sárga húsú paprika, fél kiló gyalult káposzta, fél kiló reszelt sárgarépa, fél evőkanál cayenne-i bors, 1 evőkanál pirospaprika , 15 dkg. (konzerv) zöldborsó, só, bors – beszerezhető a sarki fűszeresnél, az elkészítése pedig egyszerű, mint a pofon. Hámozzuk meg és vágjuk finomra a hagymát, a fokhagymát, vágjuk félbe a chilit, távolítsuk el a szárát és a magjait, majd vágjuk apró darabokra. Mindezeket pirítsuk puhára az olaj felében. Adjuk hozzá a csíkokra vágott paprikát, és állandóan kevergetve pirítsuk 2-3 percig. Öntsük hozzá a maradék olajat, a káposztát, a sárgarépát, a fűszereket és pároljuk az egészet puhára. Öntsük bele a lecsepegtetett zöldborsót, melegítsük át az ételt, végül sózzuk, borsozzuk, s már tálalhatjuk is az ízletes fogást. Önálló ételként is megállja a helyét, de kínálhatjuk hús mellé köretnek.
A kuriózumok kedvelői készíthetnek például uborkás gyümölcslevest krémsajttal, fehérboros halpástétomot, s hogy az édesség se maradjon el, roly-polyt, azaz sárgabarackos piskótatekercset.
