A Másik Produkció igencsak színvonalas műsorválasztékot vonultatott fel az elmúlt hetekben az RS9 Színházban. Ehhez a sikerhez nagyban hozzájárul Gerner Csaba és Tallér Edina közös munkássága is. A művészházaspárt a közreműködésükben megvalósult, frissen bemutatott drámákról, az alkotói folyamatról és jövőben közös terveikről kérdeztük.
Corn&Soda: Edina, Ön próza- és drámaíróként egyaránt tevékenykedik. Melyik áll közelebb a szívéhez?
Tallér Edina: A prózaírás számomra a legfontosabb munka és egyben a legnagyobb kihívás is. Akikkel napi munkakapcsolatban vagyok, tudják, hogy a kéziratot szinte ki kell tépni a kezemből, mert addig javítgatom, amíg hagyják. Emiatt is meglehetősen lassú és nehézkes író vagyok. Előfordul, hogy egy novellán vagy a regényem egy-egy fejezetén hetekig, sőt hónapokig rágódom. Az a regény, amin jelenleg dolgozom, már harmadik éve készül és optimális becsléseim szerint is leghamarabb jövő év második felében végzek vele. A drámaírás egészen másfajta munkamódszert igényel. Nem kell hozzá csend, elvonulás, mint a prózához, bárhol, bármikor tudom írni és folytatni ott, ahol abbahagytam.
Nincs se kedvenc műnemem, se kedvenc saját művem. Mindig az foglalkoztat leginkább, amin épp dolgozom. Viszont kedvenc munkám volt már! A két ifjúsági regényemen dolgozni egy felejthetetlen kaland volt. Remélem, eljön az ideje majd megint az ilyen jellegű munkáknak is.
Corn&Soda: Közös előadásuk, az Egy perccel tovább A húsevő című könyve alapján készült. Ez a cím és a könyv témája eléggé provokatív, azonnal megragadja az olvasó figyelmét. Mi adta az ötletet hozzá?
Tallér Edina: Mindkét történet középpontjában egy fiatal nő áll, aki próbálja megtalálni a saját helyét a körülötte lévő világban. Ám, míg A húsevő szereplője a külső világ hatásai és történései alapján vonja le a következtetéseit, és próbálja megtalálni, artikulálni a saját helyét a rendszerben, addig az Egy perccel tovább főszereplője a legbelső énjének elrejtett és elfojtott területeibe mászik bele, és ezeken az utakon keresztül próbálja megismerni saját magát és megérteni a világot. Egyébként ez egy írói játék volt annak idején. Kíváncsi voltam, hogy ugyanazok a mondatok egy másik karakter szájába adva mennyire másmilyen történetet jelenthetnek. Ezért aztán a két történet főszereplője csak annyiban hasonlít, amennyiben néhányszor ugyanazt a mondatot mondják ki. Egyébként szinte semmiben sem. A húsevő főszereplője egy vérbő, buja, élet igenlő, öntörvényű és minden körülmények között a boldogságra törekvő lány, addig az Egy perccel tovább szereplője magába forduló, sebzett, elemző, rezignált, megfélemlített lény. Hogy provokatív-e ezt nem tudom. Az provokatívnak számít, ha egy női karakter a test felől is megközelíti a problémákat, nem csak a lélek felől? Volt már, aki azt mondta nekem, hogy kegyetlen író vagyok. Főleg a nőkhöz kegyetlen. Remélem, megnézi majd a Csak tenyérnyi vér című előadásunkat is. Kíváncsi lennék, ezután mi a véleménye…
Corn&Soda: Van-e köze az Egy perccel tovább című darabnak a 30Y nevű együttes azonos című számához?
Tallér Edina: Tudatosan adtam a 30Y egyik számának címét a drámának is. Gyakran hallgattam akkoriban ezt a dalt. Van a szövegben egy fél mondat, ami szöget ütött a fejemben: „Mert mindenki egy perccel tovább akar élni”. Ez volt az a félmondat, amire felépítettem a drámát. Amikor elkészültem, úgy gondoltam, a zenekar előtt is tisztelgek azzal, ha Egy perccel tovább lesz a címe ennek is. Még meg is írtam a srácoknak akkoriban, hogy ez van, és engedélyt kértem tőlük. Egyébként ez is egy írói játék. Minden munkámban, regényben, drámában, novellában „el van rejtve” egy-egy kortárs dalszöveg fél sora. Sőt, A húsevőben és az ifjúsági regényeimben még idézek is dalszövegeket. A második regényemnek pedig egy Vad Fruttik dal címével azonos a címe. Lehetek én is.
Corn&Soda: A Csak tenyérnyi vér színpadra állítása során szintén együtt dolgoztak Csabával, és igazán hatásosat sikerült alkotniuk. Terveznek még hasonló közös projekteket a jövőben?
Tallér Edina: A Csak tenyérnyi vérhez nekem annyi közöm van, hogy megírtam a drámát. Az előadást már én is úgy néztem, mint egy néző, aki ismeri a megírt darabot. Viktor Balázs, a darab rendezője álmodta olyanra az előadást, amilyen lett. De azt nagyon-nagyon remélem, hogy lesznek még vele is közös munkáink. Gerner Csabával viszont sok futó közös projektünk van, kezdve a huszonöt éve tartó szerelmi viszonyunktól a két gyerekünk nevelésén keresztül az ezen az életen való átevickélésig, minden. Ami a művészi közösségünket illeti: a Másik Produkció nevű színházi-művészi társulat tagjai vagyunk mindketten, Jászberényi Gáborral, Gulyás Hermann Sándorral és Kondákor Zsófival együtt. Jelenleg négy darabja fut a társulatnak, a Kövek, a Stílgyak, az Egy perccel tovább és a most bemutatott Csak tenyérnyi vér. December közepén bővül a repertoár A negyvenkettedik széken ülő nő című monodrámával, melyet szintén az RS9 Színházban mutatunk be. Csaba rendezte, Tarsoly Krisztina a szereplője és én írtam a darabot. „Könnyedségében” hasonlóra számíthat a néző, mint a Csak tenyérnyi vér esetében…
Corn&Soda: Csaba mi jelentett nagy kihívást az Egy perccel tovább rendezésében és a Csak tenyérnyi vér főszerepében?
Gerner Csaba: Minden percét élveztem az Egy perccel tovább című dráma rendezésének. Nagyon fontosnak tartottam, hogy a darabban felmerülő kérdések, helyzetek az előadásban is tisztán és a megfelelő hangsúllyal legyenek jelen. Mivel a dráma az én kérésemre íródott, így volt bennem egy olyan megfelelési vágy is, amivel az addigi pályafutásom során még sosem találkoztam: a saját elvárásaimat kellett beteljesítenem. Ez minden esetben jelen van egy rendezés kapcsán, de ebben a helyzetben volt valami plusz. Szerencsére mind az alapanyag, mind a színészek, Jászberényi Gábor és Kondákor Zsófi, igencsak megkönnyítették a dolgom, határozott elképzelésem volt, jól haladtunk a munkával.
A Csak tenyérnyi vér című előadásban színészként leginkább az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy a szereplő jelleme nagyon távol áll tőlem, így minden pillanatban figyelnem kellett arra, hogy ne minősítsem a karaktert. A darab rendezője, Viktor Balázs segített át ezeken a pillanatokon. Instrukciói olyan pontosak voltak, mintha ezer éve ismerne engem. Sokat köszönhetek neki.
Corn&Soda: Kinek az ötlete volt színre vinni Dosztojevszkij A szelíd asszony című művét?
Gerner Csaba: Az enyém. Miután elolvastam az eredeti művet, azonnal szóltam Edinának, hogy ezt az elbeszélést színpadra szeretném vinni. Írja át nekem monodrámává. Nagy szerencse, hogy van egy író a családban, aki ráadásul a legjobban ismer engem az egész világon. Ez már a második darabja Edinának, amit kifejezetten nekem, az én kedvemért írt meg. Olyan érdekes kontextusba helyezte a művet, ami nagyon bejön nekem, hálás vagyok érte.
Corn&Soda: Dolgozott korábban Viktor Balázzsal? Milyen volt a közös munka?
Gerner Csaba: Viktor Balázzsal dolgoztunk már együtt, de mindketten színészek voltunk egy darabban, illetve forgattunk egy filmet is közösen, szintén szereplőkként. Ezen a forgatáson derült ki, hogy ő már rendezett monodrámát is korábban. Elmeséltem neki a darab témáját, megmutattam neki az írott művet és azonnal igent mondott a felkérésemre. Életem egyik legjobb próbafolyamatát köszönhetem neki, annak ellenére, hogy nagyon kevés időnk volt a premierig.
Corn&Soda: Edina, mennyi időbe telt a művet színpadra alkalmazni? Miben volt más ez a munka, mint amikor saját művön dolgozik?
Tallér Edina: Most ezzel a válasszal ellentmondok az első kérdésre adott válaszomnak… Nagyon sokáig dolgoztam rajta. 2013-ban olvastam először Dosztojevszkij A szelíd asszony című elbeszélését. Akkor kezdtem el elemezgetni, fejtegetni, hogy miről is van szó. De mint oly sokszor, ha Dosztojevszkijt fejteget az ember, egyik nap azzal feküdtem le, hogy, na, ez megvan, tudom már, másnap pedig úgy ébredtem, hogy semmit sem értek az egészből. Három évig foglalkoztam az elbeszéléssel és beszéltük át újra és újra Csabával, míg végül körülbelül fél év alatt írtam meg.
Látható tehát, hogy rengeteg munka van a Másik Produkció által színpadra állított remekművek mögött. Mindenképpen javaslom, hogy nézzétek meg valamelyiket, ha eddig még nem tettétek volna!