Kötelező filmek – Butch Cassidy és a Sundance kölyök (Butch Cassidy and the Sundance Kid, 1969)

A mai napon ünnepelné 94. születésnapját a hollywoodi álomgyár egyik legsokoldalúbb és legnagyobb művésze. A már életében legendává vált Paul Newman számos vargabetűt tett, míg a világ ünnepelt színészévé vált. Abban a korszakban sikerült felemelkednie, mikor olyan férfi idolok „uralták” Hollywoodot, mint Montgomery Cliff, James Dean vagy Marlon Brando. A nők „kék szemű bálványa” kezdetben sportkarrierről álmodott, a színészmesterség a legtávolabb állt tőle. Megrögzötten hajszolta a győzelmet több sportágban is, míg egy autóbaleset véget nem vetett vágyainak. A színpad varázsa csak egyetemi évei alatt csábította el, s családja haragját kiváltva elindult a színésszé válás útján. Mint oly sokan, ő is a Broadwayn debütált, majd 30 évesen a kamerák előtt találta magát.

Ha fel akarnám sorolni legendás alakításait, illetve számtalan díját, melyeket színészként és rendezőként gyűjtött be, napestig körmölhetnék. Paul Newman nagyságát azonban személyes varázsa, kifinomult és sokoldalú egyénisége, egyedülálló tehetsége tükrözi leginkább. Ha valakinek viszont kétségei támadnának vagy tömjénezéssel vádolna, a 3 Oscar-, 3 Golden Globe- és egy Emmy-díj, továbbá a számos jelölés szerintem méltó bizonyítékként szolgál, s igazolja, hogy nem méltatlanul beszélek szuperlatívuszokban Newmanről. Bizonyos alkotások mellett azonban képtelen vagyok szó nélkül elmenni, hisz olyannyira egybeforrtak vele, illetve jól tükrözik, miben is állt a művész sokoldalúsága.

Egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott a Pokoli torony ban (The Towering Inferno, 1974), westernekben, a Kvintett című futurisztikus és otthonosan mozgott a vígjátékok, drámák világában. Ezen túlmenően sportfilmjeiről is illik megemlékezni, amelyekhez kiváló alapot nyújtott előélete. Így minden nehézség nélkül formálta meg a legendás bokszolót, Rocky Grazianót (Valaki odafönt,1956) szeret vagy a veterán jégkorong edzőt a Jégtörőkben (Slap Shot, 1977), melyet minden idők legjobb tíz sportfilmjének listáján tartanak számon. 2008 szeptemberében bekövetkezett halála után a klub, melynek a stadionjában forgattak, visszavonultatta Newman filmben viselt 7-es mezszámát, ezzel emlékezve az örök legendára.

Idős korára azonban elfordult a színészettől, de leginkább Hollywodtól. Úgy érezte, a filmművészetet megfertőzte a modern diplomácia, és az egyéniség helyét átvette a technika, amely háttérbe szorította a színészeket.

Az 1994-es Senki bolondja (Nobody’s Fool, 1994) már Paul Newman jutalomjátéka volt, melyet a legszemélyesebb szerepének tartott, s melynek üzenetét akár a színész ars poetica-jaként is felfoghatjuk: „az életben nem attól jó valaki, hogy hány rossz embert lő le. A lét minősége nem attól függ, hogy hány nőt viszek ágyba. Sokkal fontosabb, hogy teljes életet éljünk és minden cselekedetünkről jó szívvel tudjunk elszámolni.”     

Többször említettem már, hogy Paul Newman zsenije nemcsak színészi játékában, hanem sokoldalúságában is rejlik. Ennek bizonyítékaként választottam egy olyan halhatatlan alkotást, melynek címe azok számára is ismerősen cseng, akik nem mozognak otthonosan a filmek világában. Ez pedig nem más, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (Butch Cassidy and the Sundance Kid, 1969)!      

Ha meghalljuk ezt a címet, akarva-akaratlanul egy westernfilm jut eszünkbe. Holott végiggondolva, nem igazán tartozik a zsáner darabjai közé. Nincsenek benne legendás párbajok vagy marcona pisztolyhősök, s Morricone szerzeményei helyett a Raindrops Keep Fallin’ On My Head cseng a fülünkben. Inkább egy vadnyugati környezetbe ágyazott hamisítatlan buddy movie -t nevethetünk, sírhatunk, izgulhatunk végig.

 Adott két jóképű törvényen kívüli, akik a Vadnyugaton rabolgatnak bankokat, vonatokat – utóbbit oda-vissza egyaránt. És persze van a Nő! Az elmaradhatatlan femme-fatale, akit hőseink saját stílusuknak megfelelően próbálnak meghódítani, mindezt több-kevesebb sikerrel. Ténykedéseik azonban nem maradnak visszhang nélkül, így egy hírhedt seriff, valamint számos kipróbált fejvadász ered a nyomukba, hogy tűzön-vízen át elkapják a két banditát. Egy izgalmas történettel van tehát dolgunk, de joggal tehetjük fel a kérdést: hogyan emelhetett egy filmet a halhatatlanok közé ez a sokszor látott sztori?! Nos, a válasz egyszerű. A Butch Cassidy és a Sundance kölyök ereje távolról sem a történetben, de még nem is a gyönyörű környezetben és fényképezésben rejlik. Ez mind csak hab azon a bizonyos tortán.

Paul Newman és Robert Redford párosa olyannyira erős aspektusát képezi a filmnek, hogy képtelenség nem szórakozni rajta. A két ellentétes személyiség, az életművész Butch Cassidy (Paul Newman) és a westernhősökre hajazó Sundance (Robert Redford) közös jelenetei parádésak. Ehhez társul még Katherine Ross alakította tanárnő, s a (szerelmi) háromszög teljessé válik. Természetesen külön-külön is kiválóan játszanak, de a kapcsolatuk igazán egyedülálló, és szellemesen ironikus dialógusaik – melyek idézhetőségi faktora hatalmas –  egyfajta hangout movie stílust is kölcsönöznek a filmnek. Egyes jelenetek pedig már a popkultúra részeivé is váltak, elég csak megemlíteni Butch biciklis alakítását.

Emellett a film hangulata is igazán egyedi és változatos. Olykor kifejezetten humoros vagy drámával, romantikával átitatott, de az izgalomban sincs hiány. Ez viszont nem feltétlenül a fordulatos – mellesleg Oscar-díjjal jutalmazott– forgatókönyv érdeme, hiszen valójában a színészek adják a film sava borsát. Paul Newman pedig megmutatja, hogy minden stílusban képes nagyot alkotni, s még 40 felett is jobban megdobogtatja a női szíveket,mint az akkor huszonéves Redford A film lezárása egyébként olyannyira hatalmasat üt, hogy még így, 50 év elmúltával is vita tárgyát képezi. Ez is egy olyan aspektus, amely hozzájárult, hogy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök egy örökzöld klasszikus legyen.

Miért kötelező megnézni? Ha annyit mondanék, hogy 4 Oscar-, 1 Golden Globe-, 1 Emmy- és 7 BAFTA-díj, szerintem nem kellene sokat ragoznom. Ez mégsem tükrözi azt, hogy a buddy-movie-k olyan korai alkotásai közé tartozik, melyek meghatározták magát a zsánert. És szinte minden műfaj kedvelői megtalálják benne számításaikat. Nem mellesleg a filmművészet egyik legnagyobb alakjának mesterművei közé tartozik.