Zsófia Rátkai 
Fotó: Pozsonyi Pagony Kiadó
Ha nem is nagy társasjátékozó az ember, akkor se kerülheti el figyelmét az utóbbi évek társasjáték reneszánsza. Ehhez a Pagonynak is volt és van néhány szava. Illetve társasjátéka. A már kedveltek közül az Amíg utazunk és a Kuflik című könyvekhez kapcsolódó két társasjátékra érdemes figyelni, kiegészítve a Most én olvasok! sorozat egyik részének grafikáival díszített Ország-Város kártyajátékkal. Mindhárom játék közös családi élményt nyújt a nyári hónapokra is.
Hogy létezik Társasjátékok Ünnepe, Társasjáték-fejlesztők Napja és minimum négy, nagy társasjátékos facebook csoport több ezer taggal, A Játszóház Projekt több városban való létezése mind-mind jelzője annak, hogy növekvő őrület van a közösségi játékok e formája iránt. A gyártók egyre-másra dobják piacra a legújabb fejlesztésű gyermek és felnőtt társasjátékok különböző variációit, sokszor évenként, két évenként egy újabb verziót, akárcsak a számítógépes vagy konzolos játékoknál. A fejlődés mértékének egyik meghatározó oka talán abban rejlik, hogy a különböző digitális játékok, mozifilmek vagy mesekönyvek újabb játékokat ihletnek, amelyek végtelen variációkat nyújtanak egy-egy újabb karakter, történet megjelenésével.
A játékok varázsa leginkább azok társas voltában, a közösségi élményben rejlik. Az én gyerekkoromban társasozni legfeljebb szüleimmel, nagyszüleimmel lehetett. Manapság ez a kör kitágult, sőt, áthelyeződött. Felnőttek komoly szintű csoportosulása vált rendszeressé egyetemi klubok, saját szervezésű egyesületek égisze alatt, de a baráti összejövetelek gyakori célja is a társasjátékok körül forog. De ez jó példa a mai gyerekeknek is, hogy alternatívát nyújtson a gépezés, telefonozás mellett, és mégis interaktív közösségi élményt nyújtson. Én leggyakrabban anyukaként, gyerekeimmel ülök le játszani, és csak pislogok sokszor a játékkombinációkon, ami már messze meghaladja a hajdani Ki nevet a végén egyszerű szabályrendszerét.
A Pagony kiadó ebből kiindulva – tehát kombinálva a hagyományost az újdonsággal – három új játékot ajánl olvasós-játékos közönségének. Közülük az első és harmadik a saját kiadású népszerű mesék szereplőit, témakörét, fantáziavilágát vette alapul.
Fotó: Pozsonyi Pagony Kiadó
Az Amíg utazunk című könyvet talán nem kell bemutatni a gyakorló szülőknek. Gévai Csilla 2013-ban megjelent könyve az óvodás korosztály közlekedési eszközök iránti imádatát célozta meg. A Baranyai András illusztrációival díszített Amíg utazunk kártyajáték szintén óvodás kortól ajánlott, de a benne található három játékverzió egészen tizenkét éves korig nyújthat élvezetet. A legalapvetőbb és a gyerekek között talán a legnépszerűbb játék, amelyet ketten játszhatnak és gyerekkorunkból ismerhetünk, a kvartetthez hasonlatos – itt Járműtudós megnevezéssel fut. Lényege, hogy minden közlekedési eszköznél fel vannak sorolva annak leglényegesebb műszaki jellemzői (megjelenés éve, hossz, súly, maximális sebesség, szállítható utasok száma), egy-egy kártyán feltüntetve még az embert, lovat és a rollert is, amely nálunk az állandó derültség záloga. A másik két játék a Zöld-piros (ahol négy játékos párban játszik a másik pár ellen és a kártya színe számít) és a Piros Lámpa (a römihez hasonló: szín vagy minta alapján tehetjük le kezünkből a kártyákat). Előbbi legviccesebb hozadéka, hogy a párok egymásnak egy titkon előre meghatározott módon jeleznek, amint a kvartett megvan, mert akkor azt hangosan be kell jelenteni. Ugyanígy lebukhat a másik pár, ha észrevesszük jelzésüket, amivel meghiúsíthatjuk kvartettjük bejelentését.
Ha már nem „utazunk”, vegyük kezünkbe az Ország-Város négy féle játékot tartalmazó kártyát, ahol a hagyományos ország-város játék mellett (ahol írástudók homokóra időmérése alatt adott betűvel írnak ország, város, fiú, lány név, állat, növény és híres embert), még asszociációs játékot is kínál a kisebbeknek, nagyobbaknak, felnőtteknek. A tizenegy kategóriakártya, huszonkettő tulajdonság- és betűkártya és tizenhét helyszínkártya segítségével adott szó alapján az először eszünkbe jutó, kapcsolódó szót kell kimondani, illetve leírni. A dekoratív és vonzó illusztráció Horváth Ildi keze munkáját dicsérik, Igaz Dóra Most én olvasok! sorozatából.
Kufliékat sem hiszem, hogy be kell mutatni. A hozzájuk kapcsolódó Játszd újra, Kufli! társasjátékot viszont nagyon szeretném, ha megismernék. A klasszikus dobókockás, lépegetős játék kicsit megcsavarva három verzióban van jelen, és negyedikként malomjátékban örülhetünk Pofánkának, Fityircnek és a többieknek. A kompetitív játékok lehet, hogy mindig is a gyerekek kedvencei lesznek. Itt a dobókocka szeszélye szerint nekünk jutott lépéseket tehetjük meg (Földön nem terem dió!), és érhetünk be lehetőség szerint először a célba. Ezt néhol elénk gördülő sziklák hiúsíthatják meg, vagy hatlábú kutya, varázsgomba és egyéb Kufli szereplők utasításait követve tudunk csak tovább menni. Egyetlen bökkenő: ha az ember előbb kezd Kufli társasjátékozni, mint Kuflit olvasni, a szereplőkkel bajban lehet, hiszen nem mindenhol és nem azonnal ismerszik fel, ki kicsoda. De ha belelendültünk, a tizennyolc fakorong két oldalára ragasztott Dániel András-féle Kufli szereplők és az ugyancsak egyedi játéktáblák legalább akkora élményt fognak nyújtani gyermekének, mint a már ismert Kufli kártyajáték, a Kuflinyomozók vagy a Jó étvágyat, Kuflik! társasjátékok.
