Miért vágyik az ember elismerésre? Hol van az a pont, ahol a bizonyítási vágyat felváltja a presztízs? És mit szolgál mindez?
Az már ismert kriminológiai tény, hogy bizonyos emberek azért követnek el elítélhető dolgokat, mert nincs semmi, ami visszatartó erőt jelenthetne számukra. Se törvény, se morális tartás.
Azonban a jelek szerint a kivételes elbánást jelentő közösségek mintha vonzanák a gátlástalan egyéneket.
Matilda Gustavsson Az elitklub című regényében egy, a nagy sztorira érdemes újságírónőt kísérhetünk el, aki bár elégedett unalmas portrékészítő munkájával, a történet során olyan szexuális zaklatási esetek sorára bukkan, amire senki nem számított.
A recept jól ismert, egy, a tekintélyét mindennél többre tartó intézmény egyre nagyobb kompromisszumokba kényszerül, csak hogy bizonyos tagjai elfogadhatatlan tevékenységéről elvonja a nem kívánt figyelmet.
A következmények pedig soha nem maradnak el.
A Nobel-díj hatalmas elismerés, bármely területen is ítélik oda. Azonban akárcsak számos egyéb területen, a tudományok terén is vannak olyan árnyékok, amik mögé nem szeretik, ha bepillantanak.
A #metoo mozgalom azonban hasonló lavinát indított el, mint a 2002-es pedofil papbotrány.
Gustavsson pedig pontosan azt tette, amiről az oknyomozás szól. A sötétben tapogatózva egy olyan titokra tapintott, amit egy elismert csoport (szinte) bármi áron el akart fedni.
Végső soron arról van szó, hogy az emberek nem mindig mernek, vagy tudnak a színfalak mögé nézni. Erre játszik minden bűnöző elme. A legfőbb fedezékük a feddhetetlenség látszata.