Chappie (2015) – az elégedett néző kritikája

Valószínűleg sokan közületek megtapasztalták már, hogy milyen az, amikor Neill Blomkampet hagyják dolgozni (District 9), és hogy milyen az, amikor durván beleszólnak a munkájába (Elysium). A Chappie kapcsán a legfontosabb kérdés tehát az volt: melyik kategóriába kerül majd a kedves robotról szóló film. A válasz pedig egy igazi paradoxon: a Chappie száz százalékig hollywoodi, mégis száz százalékig Blomkamp.

Az első, és legfontosabb, ami a Chappie kapcsán eszembe jutott, hogy gyakorlatilag mindenki számára készült: több helyen érzelmes és megható, máshol hihetetlenül vicces, és közben szinte mindvégig nagyon látványos, ritmusos és céltudatos. Egyrészt éreztem a filmen a megfelelni akarást, másrészt pedig (és ez a sokkal fontosabb): ez abszolút hidegen hagyott, mivel a Chappie számomra minden téren erős film. Eme meglepő kijelentés után (hiszen odaát, és idehaza is kritikusaink jóformán a sáros földig húzzák a filmet), lássuk, hogy mi az, amiben a Chappie valóban NEM jó.

A Chappie-ben nagyon gyenge az antagonista. A Hugh Jackman által játszott fő gonosz olyan szinten kidolgozatlan, hogy az helyenként már-már komikus. Külön kiemelném a jelenetet, amikor keresztet vet, mielőtt a robot irányításába (és ezáltal gátlástalan tömeggyilkolásba kezd). Mindenféle vallási felhang nélkül állítom, hogy ez egy undorító és teljesen felesleges húzás volt, a gonosz kacarászás az öldöklés közben pedig szintén). Összességében elmondható, hogy teljesen érthetetlenek ennek az embernek a motivációi- képes bármire, de szó szerint bármire, csak hogy az ő technikáját használja a rendőrség a jól bevált rendfenntartó robotok helyett. Jackman minden egyes képernyőn töltött másodperce legfeljebb csak homlokráncolást vált ki az emberből, ellenszenvet vagy utálatot semmiképp.

Továbbá, a Chappie-ben gyenge a főszereplő is, Deon, akit Dev Patel (Slumdog Millionaire) alakít. Ezt nyugodtan a zsúfolt forgatókönyv számlájára írhatjuk. Mindvégig az volt az érzésem, hogy sokkal erőteljesebben „illene“ azonosulnom vele, és sokkal jobban kellene kedvelnem őt, mint azt valójában teszem. Deon azonban messze nem tölt annyi időt a képernyőn, hogy hagyományos értelemben vett főszereplőként kezeljem, és úgy vélem, itt esett komoly hibába Blomkamp: ennél a résznél kellett volna elidőzni, foglalkozni Deon lelkével, és azzal, hogy ő miként éli meg az egészet. Hatalmas, kihagyott ziccer.

Részemről azonban elfogytak a negatívumok. A kritikus tömeg egy emberként vétózná meg, amiket most leírok, de nem fogom meghazudtolni magam.
A Chappie remek film, megannyi komoly kérdést vet fel, és bízza ránk a megválaszolását.
Adva van egy robot, aki gyakorlatilag egy újszülött. Romlatlanul érkezik erre a világra, meg kell tanulnia beszélni és viselkedni. Chappie mindezt ezerszer olyan gyorsan teszi, mint egy csecsemő, de pontosan ugyanazt az utat járja végig. A közvetlen környezetének ingerei formálják meg a személyiségét, rajtuk keresztül kezdi szemlélni a világot. És ha történetesen piti kis gengszterek kezdik őt nevelni, akkor a lenyűgözően „tiszta“ Chappie-ből két nap alatt bűnöző lesz. Deonnak ugyan pár mondat elég volt ahhoz, hogy komoly erkölcsi és etikai normákat tanítson a robotnak (amiknek értelmezésével Chappie gyakorlatilag az egész film során küzd), de lényegében elmondható (és ez egy nagyon fontos üzenet az emberiség számára), hogy legtöbb vonásunkat, és a fontosabb döntéseinket nagyrészt a nevelésünk határozza meg.
Bocsássatok meg, hogy a történetre nem térek ki részletesebben, de a Chappie valóban olyan sok mindennel foglalkozik, hogy vagy csak a minimumot árulom el, vagy mindent.

Térjünk még ki a technikai részekre is. Remek operatőri munka, élvezetesre összeszerkesztett akciójelenetek, szemet gyönyörködtető lassítások, és a sokadszorra is zseniális Hans Zimmer adják a Chappie körítését. Részemről nem kérdéses az egyértelműen pozitív felhang.
Miután hazaértem, a Chappie leültetett, és gondolkodtatott, több témában és nagy intenzitással pörgette az agyamat a késői órán. Elsősorban tehát azoknak ajánlom a filmet, akik nem szeretik a szájbarágós üzeneteket, illetve szeretnének egy kivételes képi világú, vérbeli akciófilmet látni.

IMDb: 7,4

Mafab: 72%

Értékelés: 80/100