Szembenézni magunkkal

Tóth Krisztina legújabb regénye, A majom szeme az írótól megszokott magas színvonalon megírt, kíméletlen realitással szembesít bennünket világunkkal.

Egy majom képe függ Dr Kreutzer szobájának falán, amely egy fejátültett majom rövid ideig tartó eszmélését örökítette meg. A kép időközben lekerül a falról, a neves pszichiátert azonban az utolsó pillanatig elkíséri ez a tekintet, a majom szeme.

Tóth Krisztinára megrázó hatással voltak azok az állatkísérletek, amelyek során kutyák és majmok fejét cserélték ki. Egyrészt az izgatta, hogy meddig lehet elmenni, mikor mondható egy állatkísérletről, hogy az már nem etikus, másrészt az foglalkoztatta nagyon – ahogy több interjúban el is mondta – hogy hogyan lehet tömegek gondolkodását befolyásolni, megváltoztatni. Vajon kicserélhető-e az emberi tudat, a hatalom által végzett tudatmódosítás milyen rombolást visz véghez az egyes emberben? Mindannyian manipulálhatók vagyunk. A kérdés csak az, hogy ki milyen mértében.

A regény egy polgárháború utáni országban játszódik – a határok lezárva, a gazdagok, a pártkatonák fallal körülzárt területen, a szegények gettókban, a szegregátumban élnek, a jobb üzletekben csak külön igazolvánnyal lehet vásárolni, rendszeres az áram- és a melegvízhiány – mondjuk valahol Kelet-Közép-Európában, de a szerző inkább nem szeretné meghatározni a helyszínt. Természetesen sok mindenből Magyarországra ismerhetünk, de ez nem egy konkrét történet, sajnos a világ bámely pontján játszódhatna, azért jut eszünkbe róla kis hazánk, mert itt élünk, nyilván ez az első reakciónk. Tóth Krisztina azt is több helyütt elmondta, hogy nem a mai magyar valóságról akart tanmesét írni, sokkal inkább az izgatta, hogy mi felé tartunk, hogyan élhetnek majd gyermekeink, unokáink bárhol a világban. A kép finoman fogalmazva sem bizalomgerjesztő. És ami a legszörnyűbb az egészben, hogy a disztópiának nevezett mű világosan rámutat, a jövő már itt van, és mi tétlenül nézzük. Észrevétlenül sodródunk bele.

A regény központi alakja Dr. Kreutzer, elismert pszichiáter, vele kerül kapcsolatba az összes szereplő. A főszereplő fokozatosan válik ellenszenvessé, úgy, ahogy a hatalom is észrevétlenül válik egyre nyilvánvalóbban károssá, bántalmazóvá az egyén számára. Tóth Krisztina tökéletes érzékkel adagolja ezeket a helyzetek, megmutatva, az autoriter vezetés (Egységes Össznemzeti Kormányzóság, EÖK) mibenlétét, azt, hogyan okoz visszafordíthatatlan károkat az emberek lelkében, akik így nem tudnak adekvát döntéseket hozni, egyszerűen próbálnak túlélni. Képtelenek az ellenállásra.

A pszichiáterről kiderül, hogy súlyos pszichopata, kórosan szexmániás. Áldozatait a hozzá forduló, így kiszolgáltatott páciensei közül szedi. Ugyanúgy bántalmazó kapcsolatot alakít ki betegeivel, ahogy a hatalom vegzálja a társadalom tagjait. Eszközeik – manipuláció, hazugságok, félelemkeltés – tökéletesen megegyeznek. A hatalommal lepaktált emberként, szegénységügyi szakértőként nyeregben érezheti magát, de a hatalom nem engedheti meg, hogy valaki túl sokat tudjon működéséről, ezért el kell buknia.

Ahogy a történetből is csak apró részleteket kapunk egyszerre, ugyanúgy a szereplők ábrázolása is pillanatokra korlátozódik, a végére mégis mindennapjaink tökéletesen megrajzolt, jellegzetes figuráira ismerhetünk. A regényben megjelenő szinte valamennyi szereplő, fásult, párkapcsolatuk megromlott, üres. Egy ilyen hazug, erőszakos, gyanakvó légkör rányomja a bélyegét az intim kapcsolatoka is. Egy szereplő van csupán, akinek nagyon szilárdak az erkölcsi normái, a mélyen hívő Bianka, azonban ebben a kegyetlen rendszerben csak áldozat lehet.

A 43 fejezetből álló, nem lineárisan felépített történet végére áll össze a kép. Később jövünk rá, az összefüggésekre, meg kell dolgoznunk érte, de éppen ez teszi rendkívül élvezetessé és értékessé a regényt, melyben kis abszurd jelenetek engednek egy kis levegőhöz jutni.

Tóth Krisztina úgy vélekedik a magas irodalomról, hogy az kicsit kényelmetlen is. Szerinte azok a szövegek, amelyeket oda sorol, furák, idegesítők, meglepőek. Nem kész válaszokat adnak, kérdésekkel szembesítenek.

A majom szeme magas irodalom – ahogy Tóth Krisztina valamennyi alkotása – kicsit kényelmetlen, nyugtalanító, furcsa, meglepő. De rettentően jó rájönni, hogy aha, tényleg így van, tényleg ilyen, és nem árt elgondolkodni a benne felvetett kérdéseken. A kérdések adottak, már csak a megfelelő válaszokat kell megtalálnunk.

Tóth Krisztina: A majom szeme Magvető Kiadó, Budapest, 2022.