Blackphoenix 
J. K. Rowling felnőtteknek szánt Átmeneti üresedés című művével sokáig csak messziről szemeztem, de tudtam, hogy el kellene olvasni. Nem mertem megvenni ezt az unalmasnak és semmit mondónak hangzó, túlságosan muglis köntösbe bújtatott könyvet, bár a jobbik énem egyfolytában győzködött, hiszen mégis csak az elsőként kedvenccé vált írómról volt szó. Tavaly karácsonykor megoldódott a probléma; az egyik ajándékos zacskóból ugyanis az Átmeneti üresedés nézett vissza rám. A kíváncsiság azonnal felülkerekedett mindenféle idegenkedésen, a fent említett könyv gyorsan utazós olvasnivalóvá avanzsált, és igen kellemes meglepetést okozott. Ezzel a könyvel teljesítettük a kihívásos lista 20. tételét.
Az álmos angol kisváros, Pagford unalmas punnyadtságát már az első fejezetben egy haláleset töri meg. Itt azonban nem az a kérdés, hogy ki a gyilkos (ez egyszer elhisszük, hogy valóban az agyvérzés volt az), hanem hogy ki veszi át Barry Fairbrother helyét a városi tanácsban. Ez a probléma teljesen érdektelennek tűnik, ám hamar felmerül a Parlag névre keresztelt gettónegyed sorsa is. Vajon megérdemlik-e az emberhez méltatlan körülmények között tengődő, sokak által változtatásra képtelennek és akarat-gyengének tartott népek a kisváros segítségét, vagy a legjobb lesz átsuvasztani őket a szomszédos Yarvil fennhatósága alá?
A tisztes padfordi polgárok lassanként felsorakoznak a frontvonalak mögött, esetleg távol maradnak, mert hidegen hagyja őket a Parlag-kérdés, és lassan előlépnek az átmeneti üresedést betölteni vágyó jelöltek. Miles Mollison a kapitalista lelkületűek szószólója, Colin (Bokszos) Wall az altruistáké, Simon Price pedig nem nyilatkozott ez ügyben, csak annyit tudunk biztosan, hogy a hatalom nem lenne ellenére. Természetesen a többé-kevésbé a normalitás álarca mögött rejtőző férfiak mindegyikének megvan a saját mocskos kis titka. Akkor válik igazán pikánssá a történet, amikor ezek felkerülnek a városi tanács weboldalára, mint Barry Fairbrother Szellemének posztjai.
Az Átmeneti üresedés felváltva mulattatja az olvasót a kisvárosról festett rendkívül szemtelen, szatirikus képpel, és váltja ki a legmélyebb együttérzést, amikor a felszín alá nézve lassanként felfedi nagyon is emberi történetüket, és a rengeteg sérülést, amelyet életük során szereztek. A paletta rendkívül széles; a mostanában divatos több szemszögből való leírással Rowling rengetegféle sorsot, fiatalokét és szüleikét, „őslakosokét” és idegenekét, jómódúakét és lecsúszottakét képes hús-vér karakterekbe csomagolni.
Legalább annyira megszerettem a könyvet, mint a Harry Potter-sorozatot, bár nem érdemes a kettőt összehasonlítani egymással. Sőt, miközben Simon vezetéknevét kerestem vissza, amely sehogy sem akart eszembe jutni, azt az örömhírt is megtudtam, hogy az Átmeneti üresedésből mini sorozat is készült, amelyet feliratos változatban máris megtekinthetünk az HBO GO-n, tévés premierje pedig májusban érkezik.
Ne hagyjátok ki (se a könyvet, se a sorozatot)!
