A császár reggelizik – A nagy Romulus az Aquincumban

Az Óbudai Nyár programsorozat üde színfoltja évről-évre az Aquincumi Nyári Színház előadása. Az új darab 6 alkalommal kerül bemutatásra az Aquincumi Múzeum romkerti színpadán Papp Dániel rendezésében.

Nekem a 3. előadást sikerült megtekintenem. A nagy Romulus című darabra azt a nagyszerű közhelyet lehet elsütni, hogy igazi nyárestére szánt előadás, de hát ha egyszer igaz… Friedrich Dürenmatt 1950-ben, 29 évesen hozta össze ezt az erősen ironikus, szatirikus drámáját, melyet azután még négyszer átírt. Műfaji megjelölése szerint “történelmietlen történelmi komédia” ez a színdarab, mely Romulus Augustus, az utolsó nyugatrómai császár és egy birodalom pusztulásának végnapját mutatja be, mely március idusán, azaz március 15-én játszódik.

Friedrich Dürenmatt ezt írja saját művéről: “Súlyos komédia, bár látszatra könnyű. Romulus húsz esztendeig játssza a pojácát, és környezete nem jön rá, hogy módszer van ebben az értelmetlenségben. Elgondolkodtató körülmény. Jól figyeljünk oda, miféle ember az, akit én színpadra állítottam: elmés, könnyed, humánus, végső soron azonban kíméletlenül rideg és könyörtelen a cselekvésben, s attól sem riad vissza, hogy ugyanezt az elszántságot másoktól is megkövetelje; veszélyes fickó, aki halálra szánta magát; ez teszi borzasztóvá ezt a császári tyúktenyésztőt, ezt a bohócsipkában ágáló világbíráját.”

A hatalom működésének emberi és/vagy kevésbé emberi hátterének bemutatása a drámairodalom állandó témája, és a rendezők napjainkban nagy előszeretettel nyúlnak az ilyen jellegű darabokhoz. A nagy Romulus megmutatja azt, hogy egyetlen ember ideológiája, hangulata, kénye-kedve mily nagymértékben képes befolyásolni egy korszak eseményeit, az emberek sorsát, azok életét-halálát.

A történelmi helyszín és a szabadtér ellenére a közönség nagyon közel van a kis méretű színpadhoz, és ezt az intimitást Papp Dániel remekül használja ki. A színészek az elejétől fogva ki-kiszólnak a nézőknek, összekacsintanak velük, egy kicsit be is vonják őket. Aki ódzkodik az interaktív színháztól, annak nem kell megijednie, erről szó sincs, de többet nem árulhatok el, mert nem szeretnék spoilerezni. A színpad egyszerűsége, a kellékek nélkülözése attól egyedi, hogy a színészek az eszközöket pantomim módszerekkel imitálják, amely megoldás külön érdekessége az előadásnak.

A figurák karikatúraszerűen vannak felhelyezve a színpadra, ami jó lehetőséget biztosít a színészeknek arra, hogy különös módon formálják meg a szerepeket. A túlzó gesztusok egyáltalán nem zavaróak, mert tökéletesen fejezik ki az adott karaktert, és az ízléses humor határán belül tartják az előadást. A nagy Romulust ironikus drámának tekintettem, ha bármi értelme is van manapság annak, hogy egy előadást betuszkoljunk valamilyen műfaji kategóriába. Papp Dániel az élő zenével, a dalokkal nem csupán színesíti rendezését, mivel azok szervesen kapcsolódnak az előadás üzenetéhez.

A színészek önfeledten játszanak az előadásban, érződik végig, hogy „jókedvükben” hozták létre, és jó volt látni azt is, hogy igazi csapatmunka eredménye A nagy Romulus. Sipos Imre a markáns alkatához képest egy sznob, finomkodó figurát alakít és ezzel a kontraszttal teszi szánalmassá a gyáván megfutamodó és megalkuvó keletrómai császárt. Őze Áron testtartásával, hangsúlyozásával a tökéletes csinovnyikot helyezi fel a színpadra. Kolnai Kovács Gergely azt a típust mutatja be széles gesztusokkal, aki hiába igyekszik fontosságát hangsúlyozni. A végeredménye az, hogy a kutya sem figyel rá, egyre kevésbé veszik komolyan, pedig ő a legfontosabb hír hozója. Herczeg Tamás szinte folyamatosan, több szerepben van a színpadon, és néha az az érzésem – Kovács Vandával együtt -, hogy mintha ő fognák össze az előadást, a rendező meghosszabbított kezei lennének. Herczeg Tamás germán fejedelemként olyan természetesen játszik – jó értelemben -, mintha utcáról egy arra tévedt cégvezető lenne.

Kerekes József játékáról azt lehet elmondani egyszerűen, hogy nagyon-nagyon jó. „Uralja” a császári címszerepet, minden gesztusa, mondata, hanghordozás a helyén van. Semmi modorosság, és ha kell ironikus, humoros, ha kell, akkor drámai. Miatta – is – érdemes megtekinteni az előadást.

További szereplők: Bede Fazekas Anna, Tőkés Niki, Fülöp József, Kiss Attila, Szina Kinga, Horváth Sebestyén Sándor, Gasparik Gábor, Takács Olivér, Szegő Dávid.

Ahogy az elején írtam, azért jó ez a nyáresti előadás, mert úgy szórakoztat, hogy közben markánsan véleményt formál a politika és a gazdaság működéséről, és úgy aktualizál, hogy az nem erőltetett. A színészek ki-kikacsintanak a nézőkre, akik veszik az „adást”, és vastapssal, hangos „hujjogással” jutalmazzák a rendezést, és a színészek alakítását.

A nagy Romulust ezen a nyáron még július 5-6-7-én 19:30 kezdettel lehet megtekinteni az Aquincumi Múzeum romkertjében.