A zsidó hagyomány szerinti férfivé válás a Bármicvóval kezdődik. Oláh Katalin és Csukás Sándor dokumentumfilmje megmutatja, hogyan éli meg ezt a nagy eseményt egy tizenhárom éves kisfiú, és azt is, hogy miként pótolja be az a nagypapa korú bácsi, akinek a deportálás miatt elmaradt a ceremóniája.
A film történetének középpontjában két “fiú” Bármicvó ünnepségére történő felkészülés áll. Mindkettőjük számára kiemelten fontos ez az esemény. A zsidó hagyomány szerinti férfivé válás útját – a köztük lévő 70 év korkülönbség miatt – jelentősen különbözőképpen élik meg. Az özvegy, 83 éves Gyuri bácsi számára most jött el az idő, hogy legyőzze félelmeit, engedje magát emlékezni azokra a nehéz időszakra, amivel szembesülnie kellett 13 éves korában és végre beteljesüljön az, aminek 70 évvel ezelőtt kellett volna megtörténnie. Az álmokkal és reményekkel teli 13 éves kamasz, Shalom, Gyuri bácsit a saját elveszett gyerekkorára emlékezteti. A kisfiú felkészülése természetes, örömteli esemény, tele pozitív izgalommal, míg Gyuri bácsinak először meg kell küzdenie saját gyászával, szorongásaival. De mindezt félredobva a Tóra elé járuláshoz szükséges rituális gyakorlatokat nap-mint nap kemény munkával igyekszik elsajátítani. A kamasz fiú mögött egy erős, támogató közösség áll, míg Gyuri bácsi egyedül küzd szorgalmas iskolás fiúként, ami a néző számára egyszerre szívszorító és olykor keserédesen mulatságos is. A folyamat során, amelyben a rabbi és a fiatal fiú bevonják Gyuri bácsit a rituális élet hétköznapjaiba, egy alternatív univerzummal ismerkedik meg, egy lehetséges élettel, amely az övé lehetett volna, ha a történelem nem szól közbe. A film egy idős ember és egy kamasz fiú kölcsönös tanítási-tanulási folyamatába enged betekintést, az emberi kapcsolatok és a generációkat összekötő hidak fontosságának bemutatásával.