Csizmadia Attila 
Újabb kedvcsináló részlet közlünk a POKET Zsebkönyvek egyik kötetéből. A sort Bogumil Hrabal regényével fojtatjuk.
A POKET Zsebkönyvek Vecsei H. Miklós kezdeményezése, melynek célja minőségi irodalom terjesztése automatából és online, elérhető áron, tömegközlekedési eszközökön is könnyen olvasható zsebkönyv formában. A kezdeményezést 2018. április 11-én, a magyar költészet napján indította útnak a Sztalker Csoport.
A Gyöngéd barbárok című regény POKET Zsebkönyv előszava:
Ezt az eredetileg szamizdatban megjelent írást, Hrabal legszívszorítóbb műveként, egyúttal Ars Poeticájaként tartják számon. A „Túlságosan zajos magány” mindannyiunk nagyapjára emlékeztető Haňta Úr története, aki 35 éve présel papírhulladékot egy pincében. A hentesüzleti zsírpapírtól kezdve a bibliapapírra nyomott klasszikusokig mindent, és eközben meséli el nekünk életét és életlátását. A mára ugyancsak klasszikussá váló címadó írás pedig Hrabal egy öngyilkosságba menekülő festő-barátjának állít emléket.
Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok (részletek)
Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez én love storym. Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz, melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ezalatt a harmincöt év alatt összefonódtam önmagammal és a körülöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy-egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, amíg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nem csak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig.
–
És én meghúzom magam a papírhegy lábánál, mint Ádám a kert fái között, kezemben könyv, és rémült tekintettel nézek egy egészen más világba, mint amiben éppen voltam, mert ha én elmerülök az olvasásban, akkor egészen máshol, a szövegben vagyok, magam is csodálkozom rajta, és bűntudattal be kell vallanom, hogy valóban egy álomban voltam, egy szebb világban, magában az igazság szívében.
