Blackphoenix 
Forrás: Smaragd Kiadó
2024-ben végre napvilágot látott Kovács Gábor Anubis árnyékában című kalandregény-sorozatának második része. Az író ez alkalommal egyetlen pillanatot sem vár azzal, hogy a tőle megszokott humorral és fricskákkal örvendeztesse meg az olvasókat. Már a címet olvasva elkezdjük ráncolni a homlokunkat, miközben azon töprengünk, mégis ki a fene az a Cucili Bu. A név alapján asszociálhatunk egy nagy, nyálkás testű szörnyetegre, akit az író esetleg ezzel a gúnynévvel akar felhergelni és ráuszítani a világra. Persze a fülszöveget elolvasva ez az elmélet azonnal megdől, és rögtön világossá válik, hogy egy démonvadász nyerte meg magának a Cucili Bu (alias Tigrisszem) nevet, akinek az ereje és harci tudása az első kötetből ismert Grizzlyével vetekszik.
A Fedőneve: Cucili Bu az első kötethez hasonlóan a Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg. A szöveget Preiml-Hegyi Hajnalka szerkesztette és korrektúrázta, a borítótervet Zsiros-Petróczki Kitti készítette, a rajta szereplő sárkányos logó Varga Szilárd munkája, a nyomdai felelős pedig Király Attila, a Promédia Reklám Kft. munkatársa volt. A fehér, katonás stílust hordozó címfelirat azonnal kitűnik a fekete, vörös, és jégkék káoszból. Ez az egyveleg annyira összeolvad, hogy az impresszumot olvasva szabályosan kutatnom kellett a sárkányos logó után. Ez az összkép nagyban hozzájárul a fenti első elképzeléshez, amely szerint az avatatlan olvasó Cucili But nagy testű, nyálkás szörnyetegként képzelheti el. A borító azt üzeni, hogy valami felébredt és megmozdult odalent a mélyben, és valami veszedelmes dolog szabadult a világra. Vajon hogyan alakul Cucili Bu és A Sárkány találkozása?
A harcos egyszerre kapja meg a megbízást, hogy találjon meg, és likvidáljon békés módon egy sárkányt, és azt, hogy képezzen ki egy Tamás nevű ifjoncot, akiben egyelőre még csak szunnyad a Vasklánra jellemző pusztító erő. Az események pillanatok alatt olyan mértékben felpörögnek, hogy Cucili Bu küldetésének első felére nagyon hamar pont kerül. Ám a jeges tárgyilagossággal kigondolt stratégiák és vérre menő összecsapások között hamarosan új kérdések merülnek fel, és új frontvonalak bontakoznak ki. Tigrisszem és csapata pedig több országon és kontinensen verekszi és lövöldözi át magát a rejtélyek nyomában.
Az akciójelenetek – ahogyan azt már Gábortól megszokhattuk –, rendkívül igényesen, kidolgozottan, kreatívan és az elmaradhatatlan humorral fűszerezve kerülnek tálalásra. Nagy hirtelen nem jut eszembe egyetlen más könyv vagy film sem, ahol a főhős tofu használatával próbálna meg ellenfele fölé kerekedni egy bunyóban. Szintén nagyon tetszett, ahogyan a hagyományos fegyverek mellett olyan is bekerült az arzenálba, amely teljesen az író képzeletének szüleménye. Ráadásul az ártalmatlannak hangzó Gésa vagy Talc Lady névre hallgató lövedék egyenesen sorsfordító az igazán dörzsölt stratéga kezében.
Külön színfolt az is, ahogyan a sorozat második része az elsőhöz kapcsolódik. Gábor nem a Grizzly történetét folytatta, ami lezárt, kerek egésznek hatott az az előző kötetben. Felmerül ugyan néhányszor Alex neve, ami laza kapcsolatot teremt a két könyv között, de itt egyértelműen Cucili Bu a főszereplő. Emellett az új főhős nem bonyolódik románcba senkivel az akció közben. A számára legfontosabb emberi kontaktus, amelyre az író a fókuszt helyezi, az a tanítványával, Tamással való viszonya. Ez így sokkal életszerűbb, mintha egy újabb férfi-nő kapcsolat bontakozna ki. Egy ilyen sorsszerű találkozás még feldobja, és különlegessé teszi a történetet. Ám ha a második főhőssel is ugyanez történik, az már túlságosan giccses lett volna. Ezzel együtt halvány utalásokat azért kapunk arra, hogy Tigrisszem sincsen fából, és volt egy nagy szerelem az életében. Tamás pedig találkozik egy amazonnal útjuk során, akivel egymásba szeretnek. Ez a vonal azonban itt csak mellékszál marad.
Tigrisszem és Tamás beszélgetései kifejezetten szeretnivalóak. Megmutatják azt, hogy egy mester korántsem csak a harci technikák elsajátítását adja át a tanítványának, hanem egy egészen új szemléletet. Emellett nagyon szépen végigkövethetjük azt a folyamatot, ahogyan az ifjú titán először szembesül úgy igazán a hierarchiával, megtanulja, mi az a hűség, átéli a megszégyenülést, és átértékeli a győzelem és a bukás jelentését. Így tehát az író nem csak a bunyókról, hanem a férfi lélek rejtelmeiről is igazán részletes képet fest.
A főhősök közötti laza szálaknál valami sokkal nagyobb dolog az, ami összeköti a két könyvet egymással – persze a sorozat címét olvasva ez egyáltalán nem meglepő. A borítón szereplő sárkány csupán a legszerencsétlenebb gyalog a sakktáblán. A mélyben azonban egy rendkívüli erejű, gonosz természetfeletti teremtmény mozgatja a szálakat. Ám a jó fiúknak is vannak szövetségeseik a fizikai világon túl. Számukra az élet védelme és tisztelete a legfőbb parancs, amely mellett rendíthetetlenül állnak ki.
Az egyetlen, ami egy kicsit túlságosan ismétlésszagú volt számomra a második könyvben, az egy csavar a történet végén, ami pontosan ugyanazon logika mentén zajlott, mint az elsőben. Emellett egy kicsit sok volt az is, ahogyan Gábor a fő szál lezárása után – az olvasókhoz időnként kiszólva, annak teljes tudatában, hogy a megoldása már a trollkodással határos –, még n+ végtelen kisebb befejezést írt. Persze ezek egyben előrevetítik azt is, hogy bőven lesz még folytatás, és a továbbiakban sem fogunk unatkozni. Az író iránti tiszteletből ugyanúgy elkalandoztam az eredetileg felvetett kérdéstől, mint ahogyan ő a történet írásakor a küldetés eredeti irányától. De nem is tehettem volna mást, hiszen hősünk és A Sárkány találkozása elég hamar háttérbe szorul, és fénysebességgel cikáznak az akciójelenetek, nagyon is emberi és életszerű „fűszerekkel” meghintve. Emiatt kijelenthetem, hogy a Fedőneve: Cucili Bu méltó folytatása az Egy démon tárnáinak. Jó szívvel ajánlom tehát a kalandregények kedvelőinek az Anubis árnyékában sorozat második részét is
