Fráter Zsuzsanna 
A tavalyi év bemutatkozó kötete után Hidas Bence idén is újabb izgalmas történelmi krimivel jelentkezett. A hamis Merkúr az író előző regényének az És mindent betemet a hónak egyfajta folytatása, az új összetett és szövevényes bűntényt, a már jól ismert detektíveknek kell kinyomoznia, de persze új szereplők is feltűnnek a színen. A kötet a General Press Kiadó gondozásában jelent meg 2024-ben.
Mivel nagyon tetszett Hidas Bence előző kötete, az És mindent betemet a hó, így kíváncsian vettem kézbe az új regényét is. Azonban annak ellenére, hogy a történet ötlete érdekes, a cselekmény izgalmas, a kötet atmoszférája pedig remekül megidézi a századelőt, azonban bizonyos szempontok miatt – amiket lentebb kifejtek – kevésbé fogott meg, mint az előző kötet. De ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy Hidas Bence az egyik legtehetségesebb kortárs magyar krimiíró, és bízom benne, hogy a következő regénye újra ugyan úgy elvarázsol, mint a legelső.
A regény fülszövege szerint „1925 ködös októberében egy fiatal férfi testét halásszák ki a Dunából a Ferenc József híd melletti hidroplánállomás deszkái közül. A férfi fél arca hiányzik, a brifkóját ellopták, úgy tűnik, rablógyilkosság áldozata lett. Vagy mégsem? Az ügy felderítése során Márzay Ottó detektívfelügyelő megjárja a fővárosi művészvilág magasságait és a nyomornegyedek mélységeit. Ahogy egyre beljebb gázol a csillogó mocsokba, úgy lesz mind világosabb számára, hogy valami sokkal nagyobb van a háttérben, amivel senki sem számolt. Valami, ami az egész nemzet sorsára hatással lehet.”
A regény története néhány hónappal később kezdődik, mint ahogy az És mindent betemet a hó története befejeződött. Azonban most nem Pinelli Károly a főhősünk, hanem a társa, Márzay Ottó. Nagyon sajnálom ezt a főhősváltást, mivel valószínűleg hozzám hasonlóan sokan megkedvelték Pinelli alakját, ezt a kicsit magánéleti problémás, kicsit melankolikus, kicsit renitens, de rendkívül intelligens, a skandináv krimik hőseire hajazó figurát. Márzay hozzá képest jóval színtelenebb figura, bár érdekes, összetett, intelligens karakter ő is. Márzay Ottó új társa, Sbodics Ferenc is érdekes figura, eleinte kifejezetten ellenszenves, de ahogy halad előre a történet, mint a hagyma héja, úgy mutatkoznak meg Spodics személyiségének újabb és újabb rétegei.
A regény cselekménye most két szálon fut, ráadásul az időben is ugrálunk, a múlt és a jelen történéseit váltakozva látjuk. Így a cselekmény most jóval összetettebb és szövevényesebb, mint az előző kötetben volt. És arra is csupán a regény végén derül fény, hogy mire is utal a cím. Ez az összetettség jól áll a regénynek, érdekes és tartalmas, végig fenntartja a figyelmet, felcsigázza az olvasó kíváncsiságát, azonban a politikai szálat érdemesebb lett volna jobban kibontani, több oldalt is elbírt volna a regény, hogy kicsit bővebben megismerhessük az ügyet. A gyilkos kiléte is érdekes, nagyot csattan így a befejezés, de talán még az ő szálát is érdemesebb lett volna jobban kibontani, hogy a karaktert ilyen téren is jobban felépítse a regény.
A regény hangulata, atmoszférája remekül illeszkedik a megidézett 20’as évekhez, szinte magunk előtt látjuk a korabeli Budapest utcáit, az akkori kávéházak, értelmiségi és művészvilág pezsgését. Hidas Bence nyelvezete nagyon erőteljes, kivételesen jó atmoszférateremtő erővel rendelkezik. A történelmi háttér alaposan kidolgozott, különösen a festővilág könnyed, mégis részletes bemutatása ragadott meg, viszont annál bosszantóbbak az apró kis anakronizmusok, mint a rendőrség szabad szombatja és az öt napos munkahét. (Azért ilyen banalitásra egy ennyire aprólékos munkával kidolgozott regénynél legalább a szerkesztőnek illet volna figyelni.)
Összességében azonban A hamis Merkúr egy újabb figyelemre méltó regény, ha nem is ragadott annyira magával, mint az És mindent betemet a hó. A karakterek remekek, a történet érdekes, a regény amosztférája pedig különleges. Bízom benne, hogy az író folytatja a történelmi krimiket, és hamarosan egy újabb nagyszerű regénnyel jelentkezik.
