A hobbit: Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle of the Five Armies, 2014) ─ Duplakritika
Blackphoenix 
Megszületett második duplakritikánk is, ezúttal A hobbit című filmről. Azoknak, akik szeretnének egy kis ízelítőt kapni arról, hogyan fest a filmvásznon Bilbó és a törpök kalandjának lezárása. 
Blackphoenix:
A hobbit harmadik részének debütálása után egy újabb korszak zárult le a Tolkien– rajongók életében. A történet háromfelé vágását valószínűleg mostanra már megemésztette minden néző, a töréspontok elhelyezése azonban egy kicsit furcsára sikerült. Az előző rész azzal a drámai helyzettel ér véget, hogy Bilbó minden ügyeskedése ellenére Smaug felébred álmából, és ráveti magát Tóvárosra. Ám Az öt sereg csatájából legfeljebb negyed órát vesz el ennek az éles helyzetnek a megoldása, ami akár a második rész végére is odafért volna. A vérbeli rajongók akkor sem sajnálták volna a pénzt a befejező rész megtekintésére, ha tavaly ilyenkor már végignézhetik az emberi találékonyság és a sárkánytűz között lezajló mini- feketevízi csata képeit is.
A továbbiakban az öt sereg csatájának előkészítését láthatjuk, egy kissé túlságosan vontatott módon. Felsorakoznak a Magányos Hegynél a Tóvárosból menekült emberek, hogy segítséget kérjenek, Thranduil tünde serege, hogy visszaköveteljék azt, ami (szerintük) megilleti őket, és Gandalf, aki inkább arra ösztönözné az egybegyűlteket, hogy a közeledő orkok felé fordítsák becses figyelmüket. Thorin azonban olyan halálosan beleszeretett az aranyba, hogy mindenféle hosszadalmas béketárgyalási kísérlet és tanácskozás feleslegessé válik. Nem csupán a történetvezetés, hanem a befogadói élmény tekintetében is, hiszen a néző számít az öt sereg csatájára.
A filmnek legalább a felét valóban a különböző fajok egymással való összecsapása teszi ki. Ez a grandiózus csatajelenet összességében jól sikerült; nem túlságosan horrorisztikus, ellenben a hó és jég birodalmában mindenféle harcművészeti akrobatikákat bemutató tündék és törpök igazán látványosak. Az persze már kicsit sok a jóból, amikor Legolas a leszakadó híd kövein ugrál végig.
Nagyobb probléma, hogy a csatajelenet rengeteg olyan momentumtól vette el az időt és a helyet a mozivásznon, amely sokkal érdekesebbé és kerekebbé tette volna a történetet. Thorin megtébolyodása az aranytól, majd visszavedlése oroszlánszívű vezérré, és a Legolas ─ Tauriel ─ Kili közötti, éppen csak felskiccelt „szerelmi háromszög” mind olyan dolog volt, amelyeket alaposabban ki lehetett és ki kellett volna bontani. Ha ez megtörténik, emberibbé váltak volna a főszereplők, és sokkal könnyebb lett volna együtt érezni velük.
Az öt sereg csatája ─ A hobbit trilógia többi részéhez hasonlóan ─ nem hozta azt a színvonalat, amelyet A Gyűrűk Ura– trilógia. Mégis visszaadott annyit Középfölde varázslatos világából, amennyi az igazán hűséges rajongókat elbűvölhette. Az értékelésnél jelent néhány plusz pontot Alfrid gyáva talpnyaló karaktere is, aki éppen a megfelelő pillanatokban csepegtetett némi humort a patetikus hangulatú filmbe.
Értékelés: 70/100
IMDb: 8,0
Mafab: 76%
BB:
Újabb monumentális filmtrilógia ért véget A Hobbit: Az öt sereg csatája megjelenésével. Számomra különösen érdekes élmény volt ez a mozizás, mert egyszerre két véglet perspektívájából nézhettem végig a filmet. Személyemben egy hardcore Tolkien rajongóként, és a műfajra teljesen immunis – az előző két rész történetét csak általam ismerő – kedves barátnőm szemszögéből. Így élni fogok azzal a lehetőséggel, hogy saját gondolataim mellett néha kitérjek egy Tolkien-szűz véleményére is.
Mivel Peter Jackson egy rövidke könyvből csinálta ezt az összességében fél napos trilógiát, várható volt, hogy nem lesz minden pillanat akció dús, a rengeteg szereplő ellenére sem. Pont emiatt az időmilliomos helyzet miatt nem értem, miért nem fektettek nagyobb hangsúlyt apró részletekre, mint teszem azt a többi törp személyisége vagy éppen véleménye bizonyos esetekben, a harmadik részre mintha a tucatból három számunkra fontos karakter maradt volna, Thorin, Kili és Fili személyében. Értem én, hogy ők a nemesi család – és mellékesen az ügyeletes szépfiúk -, de az első részt pont a törpök kidolgozottsága miatt dicsértem, most hanyagolásuk miatt kicsit szidnom kell. Bár lehet, hogy a bővített verzió ilyen jelenetekkel lesz tele, és nem újabb fél óra harcjelenettel. Ugyanez a helyzet Bilboval. Mintha a főszereplőt kicsit elhanyagolták volna, és csak Martin Freeman beszólásai maradtak volna meg a filmre.
Amikre mellesleg egy szavam se lehet, mert nagyon látványosak voltak. Minden Középföldén fellelhető fegyvernem megjelent a csata során és változatosan megkoreografált közelharcokat láthattunk, a CGI technikusok is hozták a megszokott minőségi munkát, viszont én is kiemelném Legolas Super Mario akcióját, aminek komikus voltát a légies tünde dumával se lehet kimagyarázni.
Kicsit előreugrottam a történetben, nem lett volna ekkora sikere a harcot bemutató szekvenciának, ha a film első fele nem a fajok közti konfliktusok bemutatásával telt volna. A forgatókönyvírók olyan virtuóz kompozíciókban mutatták be az ellentéteket, hogy egy ponton túl már magam sem voltam biztos benne, hogy követeli az elátkozott aranyat jogosan, és ki nem.
Itt térnék rá a legnagyobb szívfájdalmamra, ami Thorin megőrülése volt. Itt legalább egy olyan tetőpontszerű jelenetre számítottam, mint annak idején A gyűrűk urában, Pippin dala alatt. Titkon azt reméltem, hogy valami hasonló súlyú jelenetet kapunk, ehelyett egészen gyorsan ledarálták az őrület témát. Legalább olyan gyorsan, mint a film elején a feketevízi csatát. Talán ennek az érzelmi tetőpontnak a hiánya miatt nem is könnyeztem meg, amikor a jó oldalon levők is hullottak, minta legyek.
Bár a filmnek szerintem kifejezetten jót tett ez az in medias res kezdet, arra számítottam, ha ez a feketevízi csata már nem fért bele az előző részbe, kicsit terjedelmesebb lesz.
Összességében Az öt sereg csatája számomra nem jelentett csalódást, és még azt is megkockáztatnám, hogy minőségében nem múlta alul A gyűrűk ura trilógiát, csupán könnyedebb – ha ezt a szót egyáltalán lehet egy Középföldén játszódó történetre használni -, így kisebb hatással van a rajongókra, ugyanakkor ettől fogyaszthatóbb a műfajt kerülők számára. Biztos, hogy még hetekig megtölti a mozitermeket, és még beletelik egy időbe, hogy Thranduil Tumblrön történő trendelése alábbhagyjon.
Értékelés: 75/100
IMDb: 8,0
Mafab: 76%
